Közelebb az állatvilághoz · Ismerd meg, értsd meg, óvd meg!
Fedezd fel az állatvilágot

Melyik állatra vagy kíváncsi?

Keress magyar vagy tudományos névre, állatcsoportra vagy egy érdekes témára.

Ismerd meg a fajt

Pajzsoscankó

Philomachus pugnax

A pajzsoscankó Eurázsia északi részén költő, hosszú távon vonuló partimadár. Tavasszal és ősszel nagy csapatokban jelenik meg vizes élőhelyeken, miközben a nászruhás hímek látványos dürgőhelyi bemutatókon versengenek a tojók figyelméért.

Philomachus pugnax
Pajzsoscankó · Philomachus pugnax

Kép forrása: canva.com

A faj legfontosabb adatai

Tudományos névPhilomachus pugnax
Testhossz20–30 cm
Farok / egyéb méretNincs megbízható adat.
TesttömegHím 130–230 g; tojó 75–150 g
ÉlettartamNincs megbízható adat.
ElterjedésEurázsia északi része; Afrika és Dél-Ázsia telelőterületei
ÉlőhelyNedves rétek, mocsarak, tundrai lápok, sekély vizes élőhelyek
TáplálkozásRovarok, férgek, csigák, rákok; kevés mag
Aktív időszakNappal és éjjel is táplálkozik
Társas életVonuláskor nagy csapatokban; dürgéskor közösségi
Szaporodási időKöltés: május–augusztus; vonulás: tavasz és ősz
Vemhesség / költésNem alkalmazható; kotlás 20–23 nap
Utódok számaTöbbnyire 4 tojás
UtódgondozásA tojó kotlik és neveli a fiókákat
PihenőhelyFűvel rejtett talajfészek nedves réten vagy mocsárban
ÉrzékelésJó látás és fejlett tájékozódás vonuláskor
HangadásTöbbnyire csendes; halk, rövid hangok
MozgásGyalogolva és csőrrel szondázva keres táplálékot
Ökológiai szerepSekély vizű és iszapos élőhelyek fontos fogyasztója
Magyarországi jelenlétGyakori tavaszi és őszi átvonuló; ritka költőfaj

Rendszertani besorolás

Egy kicsit közelebbről

Ismerd meg közelebbről!

Külseje

A pajzsoscankó közepes termetű partimadár, testhossza 20–30 centiméter, szárnyfesztávolsága 48–58 centiméter. A hím jóval nagyobb a tojónál, ami a madarak között szokatlanul erős ivari méretkülönbség.

A nászruhás hímek megjelenése rendkívül változatos. Nyakukon fekete, fehér, rozsdás vagy barnás tollgallér fejlődik, a tojók és a nem költő madarak tollazata sokkal visszafogottabb.

Élőhelye

Költési időben nedves réteken, mocsaras gyepeken, lápokon és tundrai vizes élőhelyeken él. A fészkelőhelyeken fontos a rövid növényzet, a sekély víz és a közelben található szárazabb, rejtett fészkelőhely.

Vonuláskor elöntött szántókon, halastavakon, szikes tavakon, iszapos partokon és lelegelt vagy lekaszált gyepeken is megjelenik.

Táplálkozása

Csőrével a nedves talajt és az iszapot szondázza, miközben szemrevételezéssel is keresi zsákmányát. Fő táplálékai a rovarok, férgek, csigák és kisebb rákok.

Vonulás és telelés idején kevés növényi táplálékot, például gabonamagvakat, sás- és fűmagvakat is fogyaszt. Nappal és éjjel egyaránt aktív lehet.

Vonulása

A pajzsoscankó teljesen vonuló faj. Eurázsia északi részén költ, a költési időszakon kívül pedig főként Afrikában, Dél-Ázsiában és Délkelet-Ázsiában tartózkodik.

Magyarországon tavasszal február második felétől május közepéig, ősszel pedig augusztustól novemberig látható. A legnagyobb tavaszi csapatok az Alföld vizes élőhelyein gyülekeznek.

Elterjedés

Fidzsi-szigetekTanzániaNyugat-SzaharaKanadaAmerikai Egyesült ÁllamokKazahsztánÜzbegisztánPápua Új-GuineaIndonéziaArgentínaChileKongói Demokratikus KöztársaságSzomáliaKenyaSzudánCsádHaitiDominikai KöztársaságOroszországBahama-szigetekFalkland-szigetekNorvégiaGrönlandFrancia déli és antarktiszi területekKelet-TimorDél-afrikai KöztársaságLesothoMexikóUruguayBrazíliaBolíviaPeruKolumbiaPanamaCosta RicaNicaraguaHondurasSalvadorGuatemalaBelizeVenezuelaGuyanaSurinameFranciaországEcuadorPuerto RicoJamaicaKubaZimbabweBotswanaNamíbiaSzenegálMaliMauritániaBeninNigerNigériaKamerunTogoGhánaElefántcsontpartGuineaBissau-GuineaLibériaSierra LeoneBurkina FasoKözép-afrikai KöztársaságKongói KöztársaságGabonEgyenlítői-GuineaZambiaMalawiMozambikSzváziföldAngolaBurundiIzraelLibanonMadagaszkárCiszjordániaGambiaTunéziaAlgériaJordániaEgyesült Arab EmírségekKatarKuvaitIrakOmánVanuatuKambodzsaThaiföldLaoszMianmarVietnámÉszak-KoreaDél-KoreaMongóliaIndiaBangladesBhutánNepálPakisztánAfganisztánTádzsikisztánKirgizisztánTürkmenisztánIránSzíriaÖrményországSvédországFehéroroszországUkrajnaLengyelországAusztriaMagyarországMoldovaRomániaLitvániaLettországÉsztországNémetországBulgáriaGörögországTörökországAlbániaHorvátországSvájcLuxemburgBelgiumHollandiaPortugáliaSpanyolországÍrországÚj-KaledóniaSalamon-szigetekÚj-ZélandAusztráliaSrí LankaKínaKínai KöztársaságOlaszországDániaÉszak-ÍrországIzlandAzerbajdzsánGrúziaFülöp-szigetekMalajziaBruneiSzlovéniaFinnországSzlovákiaCsehországEritreaJapánParaguayJemenSzaúd-ArábiaCiprusMarokkóEgyiptomLíbiaEtiópiaDzsibutiUgandaRuandaBosznia-HercegovinaÉszak-MacedóniaSzerbiaMontenegróKoszovóTrinidad és TobagoDél-SzudánTurks- és Caicos-szigetekCook-szigetekSzamoaTongaFrancia PolinéziaPitcairn-szigetekBarbadosSão Tomé és PríncipeSzent IlonaMáltaBahreinMaldív-szigetekBrit Indiai-óceáni TerületSzingapúrPalauÉszaki-Mariana-szigetekGuamMikronéziai Szövetségi ÁllamokMarshall-szigetekKiribatiNauruTuvaluMauritiusComore-szigetekFeröerSaint-Pierre és MiquelonBermudaDéli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetekSpitzbergákFrancia GuyanaVatikánAmerikai Virgin-szigetekAmerikai SzamoaAnguillaKajmán-szigetekBrit Virgin-szigetekMontserratJerseyGuernsey BailiffségManSeychelle-szigetekSan MarinoSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSaint LuciaSaint Kitts és NevisNiueTokelau-szigetekArubaKaribi HollandiaCuraçaoMonacoLiechtensteinGrenadaMayotteRéunionMartiniqueGuadeloupeWallis és FutunaSaint-MartinSaint-BarthélemyÅlandDominikai KözösségMakaóHongkongZöld-foki KöztársaságKarácsony-szigetKókuszHeard-sziget és McDonald-szigetekNorfolk-szigetAntiguaAndorraSint MaartenAntarktisz
Zöld: őshonos · Sárga: betelepített

Országok és földrajzi területek szerinti áttekintés; a színezés nem jelenti a teljes jelölt terület benépesítését.

Eurázsia északi része; Afrika és Dél-Ázsia telelőterületei

A faj Eurázsia északi részén költ, a vonulási időszakban Európa nagy részén áthalad. Telelőterületei főként Nyugat-, Kelet- és Dél-Afrikában, a Közel-Keleten, Indiában, Délkelet-Ázsiában és kisebb számban Ausztráliában találhatók; a felsorolás a rendszeres természetes előfordulási területekre szűr, az alkalmi kóborlásokat nem tartalmazza.

Életmód röviden

Az állat élete egy pillantásra

Mikor aktív?

Nappal és éjjel is táplálkozik

Hogyan él?

Vonuláskor nagy csapatokban; dürgéskor közösségi

Hogyan mozog?

Gyalogolva és csőrrel szondázva keres táplálékot

Mivel táplálkozik?

Rovarok, férgek, csigák, rákok; kevés mag

Szaporodás és utódgondozás

A tojó kotlik és neveli a fiókákat

01 Egy érdekes részlet

A hímek különleges dürgése

A hímek a költőterületre érkezve közösségi dürgőhelyeket, úgynevezett lekeket alakítanak ki. Ezeken kis területeket foglalnak el, felmeresztik nyakgallérjukat, ugrálnak, felrebbennek és egymással látványosan összecsapnak.

A bemutató célja a tojók figyelmének felkeltése, a tényleges párzás azonban kevés hímmel történik. A hímek nem vesznek részt a kotlásban és a fiókák felnevelésében.

02 Egy érdekes részlet

Háromféle hímstratégia

A pajzsoscankók hímjei között három eltérő párzási stratégia ismert: a területet védő, feltűnő hímek mellett vannak kevésbé feltűnő, úgynevezett műholdhímek és nőstényhez hasonló tollazatú egyedek is.

A különböző stratégiák eltérő viselkedéssel és részben eltérő genetikai háttérrel járnak. Ez a sokféleség csökkentheti a közvetlen versengés költségeit, miközben több hím juthat párzási lehetőséghez.

03 Egy érdekes részlet

A fiatalok később kapcsolódnak be

A tojó általában négy tojást rak egy növényzettel rejtett talajfészekbe, és körülbelül 20–23 napig kotlik. A fiókák fészekhagyók, de a tojó még nagyjából 25–28 napig gondozza őket.

Sok fiatal madár a következő nyáron még a telelőterületen marad, és csak később tér vissza a költőterületre. Ez összefügg a faj késői ivarérettségével és a hosszú távú vonulás nagy energiaigényével.

Amire sokan kíváncsiak

Kérdések és válaszok

Hol költ a pajzsoscankó?

Eurázsia északi részén, nedves réteken, mocsarakban, lápokon és tundrai vizes élőhelyeken.

Mikor látható Magyarországon?

Leggyakrabban február második felétől május közepéig, valamint augusztustól novemberig.

Miért különleges a hím tollazata?

A nászruhás hím nyakán változatos színű és mintázatú tollgallér fejlődik.

Költ-e rendszeresen Magyarországon?

Nem. Magyarországon főként átvonuló, a költése ritka és szórványos.

Mit eszik?

Főként rovarokat, férgeket, csigákat és kisebb rákokat, vonuláskor kevés magot is.

Ki neveli a fiókákat?

A tojó kotlik és gondozza a fiókákat; a hím nem vesz részt a szülői feladatokban.

Mekkora a pajzsoscankó?

Testhossza 20–30 centiméter, szárnyfesztávolsága 48–58 centiméter.

Csapatban élő madár?

Vonuláskor gyakran nagy csapatokat alkot, a költőterületen a hímek közösségi dürgőhelyeken jelennek meg.

Ez is érdekelhet

Állatmagazin
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.