Közelebb az állatvilághoz · Ismerd meg, értsd meg, óvd meg!
Fedezd fel az állatvilágot

Melyik állatra vagy kíváncsi?

Keress magyar vagy tudományos névre, állatcsoportra vagy egy érdekes témára.

Ismerd meg a fajt

Vöröshasú huszárteknős

Emydura subglobosa

A vöröshasú huszárteknős Ausztrália és Új-Guinea lassú folyású vizeiben, mocsaraiban és tavaiban élő édesvízi teknős. Vöröses haspáncéljáról, úszóhártyás lábáról és oldalra behúzható nyakáról könnyű felismerni.

Vöröshasú huszárteknős (Emydura subglobosa)
Vöröshasú huszárteknős · Emydura subglobosa

A faj legfontosabb adatai

Tudományos névEmydura subglobosa
TesthosszJellemzően 16–20 cm-es páncélhossz
Farok / egyéb méret–
Testtömeg–
ÉlettartamFogságban 15–20 év
ElterjedésDél-Pápua Új-Guinea és Észak-Ausztrália
ÉlőhelyFolyók, mocsarak, tavak és időszakos vizes élőhelyek
TáplálkozásMindenevő; növényeket és vízi állatokat eszik
Aktív időszakFőként nappal aktív
Társas életTöbbnyire magányos
Szaporodási időA szaporodás időszaka területenként változik
Költési / kelési időA tojások körülbelül 60 nap alatt kelnek ki
Utódok számaEgy fészekben átlagosan körülbelül 10 tojás
UtódgondozásA nőstény nem őrzi a tojásokat és a kicsiket
PihenőhelyVíz alatti növényzet és part menti rejtekhelyek
ÉrzékelésJó látás, szaglás és rezgések érzékelése
HangadásHalk hangokkal és testtartásokkal is kommunikálhat
MozgásErőteljes úszó, úszóhártyás lábakkal
Ökológiai szerepNöveli a talaj levegősségét, és részt vesz a növényi anyagok lebontásában
Magyarországi jelenlétMagyarországon nem őshonos

Rendszertani besorolás

Egy kicsit közelebbről

Ismerd meg közelebbről!

Vörös has, oldalra hajló nyak

A vöröshasú huszárteknős hátpáncélja barna, olívás vagy sötét színű lehet, a haspáncélja pedig fiatal korban élénk vöröses árnyalatú. A szín később fakulhat, ezért az idősebb állatok hasa gyakran narancsos vagy világosabb.

A faj a kígyónyakúteknős-félék közé tartozik. Nyakát nem egyenesen húzza vissza, hanem oldalra hajtva rejti el a páncél pereme alatt.

A víz az otthona

Leggyakrabban lassú folyású folyókban, mocsarakban, tavakban és időszakosan elöntött területeken él. Ideje nagy részét a vízben tölti, ahol táplálék után kutat.

Időnként kimászik napozni, mert testhőmérsékletét a környezet melege szabályozza. A túlmelegedést a fej és a végtagok benedvesítésével is mérsékelheti.

Nem válogatós táplálkozó

Mindenevőként algákat, vízinövényeket, rovarokat, férgeket, rákokat, puhatestűeket, halakat és dögöt is elfogyaszt. Széles, erős állkapcsával a kemény héjú zsákmányt is fel tudja törni.

A vízben gyakran tátott szájjal szívja be a táplálékot tartalmazó vizet, majd a zsákmányt a szájában tartja vissza. Rostos növényi táplálékának feldolgozását a bélrendszerében élő mikroorganizmusok is segítik.

A fészek magára marad

A nőstény a parton gödröt ás, lerakja a tojásokat, majd azonnal visszatér a vízbe. A tojásokat nem takarja be gondosan, és később sem őrzi a fészket.

A kikelő fiatalok önállóan kezdik életüket, ezért a tojások és a frissen kikelt teknősök különösen kiszolgáltatottak a ragadozóknak.

Elterjedés

Fidzsi-szigetekTanzániaNyugat-SzaharaKanadaAmerikai Egyesült ÁllamokKazahsztánÜzbegisztánPápua Új-GuineaIndonéziaArgentínaChileKongói Demokratikus KöztársaságSzomáliaKenyaSzudánCsádHaitiDominikai KöztársaságOroszországBahama-szigetekFalkland-szigetekNorvégiaGrönlandFrancia déli és antarktiszi területekKelet-TimorDél-afrikai KöztársaságLesothoMexikóUruguayBrazíliaBolíviaPeruKolumbiaPanamaCosta RicaNicaraguaHondurasSalvadorGuatemalaBelizeVenezuelaGuyanaSurinameFranciaországEcuadorPuerto RicoJamaicaKubaZimbabweBotswanaNamíbiaSzenegálMaliMauritániaBeninNigerNigériaKamerunTogoGhánaElefántcsontpartGuineaBissau-GuineaLibériaSierra LeoneBurkina FasoKözép-afrikai KöztársaságKongói KöztársaságGabonEgyenlítői-GuineaZambiaMalawiMozambikSzváziföldAngolaBurundiIzraelLibanonMadagaszkárCiszjordániaGambiaTunéziaAlgériaJordániaEgyesült Arab EmírségekKatarKuvaitIrakOmánVanuatuKambodzsaThaiföldLaoszMianmarVietnámÉszak-KoreaDél-KoreaMongóliaIndiaBangladesBhutánNepálPakisztánAfganisztánTádzsikisztánKirgizisztánTürkmenisztánIránSzíriaÖrményországSvédországFehéroroszországUkrajnaLengyelországAusztriaMagyarországMoldovaRomániaLitvániaLettországÉsztországNémetországBulgáriaGörögországTörökországAlbániaHorvátországSvájcLuxemburgBelgiumHollandiaPortugáliaSpanyolországÍrországÚj-KaledóniaSalamon-szigetekÚj-ZélandAusztráliaSrí LankaKínaKínai KöztársaságOlaszországDániaÉszak-ÍrországIzlandAzerbajdzsánGrúziaFülöp-szigetekMalajziaBruneiSzlovéniaFinnországSzlovákiaCsehországEritreaJapánParaguayJemenSzaúd-ArábiaCiprusMarokkóEgyiptomLíbiaEtiópiaDzsibutiUgandaRuandaBosznia-HercegovinaÉszak-MacedóniaSzerbiaMontenegróKoszovóTrinidad és TobagoDél-SzudánTurks- és Caicos-szigetekCook-szigetekSzamoaTongaFrancia PolinéziaPitcairn-szigetekBarbadosSão Tomé és PríncipeSzent IlonaMáltaBahreinMaldív-szigetekBrit Indiai-óceáni TerületSzingapúrPalauÉszaki-Mariana-szigetekGuamMikronéziai Szövetségi ÁllamokMarshall-szigetekKiribatiNauruTuvaluMauritiusComore-szigetekFeröerSaint-Pierre és MiquelonBermudaDéli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetekSpitzbergákFrancia GuyanaVatikánAmerikai Virgin-szigetekAmerikai SzamoaAnguillaKajmán-szigetekBrit Virgin-szigetekMontserratJerseyGuernsey BailiffségManSeychelle-szigetekSan MarinoSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSaint LuciaSaint Kitts és NevisNiueTokelau-szigetekArubaKaribi HollandiaCuraçaoMonacoLiechtensteinGrenadaMayotteRéunionMartiniqueGuadeloupeWallis és FutunaSaint-MartinSaint-BarthélemyÅlandDominikai KözösségMakaóHongkongZöld-foki KöztársaságKarácsony-szigetKókuszHeard-sziget és McDonald-szigetekNorfolk-szigetAntiguaAndorraSint MaartenAntarktisz
Zöld: őshonos · Sárga: betelepített

Országok és földrajzi területek szerinti áttekintés; a színezés nem jelenti a teljes jelölt terület benépesítését.

Dél-Pápua Új-Guinea és Észak-Ausztrália

A vöröshasú huszárteknős Dél-Pápua Új-Guineában és Ausztrália északi részén, főként Queensland Cape York-félszigetén őshonos. A források alapján ennél szélesebb, rendszeres természetes elterjedés nem igazolható biztosan.

Életmód röviden

Az állat élete egy pillantásra

Mikor aktív?

Főként nappal úszik és napozik. A vízben keres táplálékot, a napozással pedig felmelegíti a testét.

Hogyan él?

Többnyire magányos, de a megfelelő élőhelyeken több példány is előfordulhat egymás közelében.

Hogyan mozog?

Ügyesen úszik, úszóhártyás lábai segítik a vízben. A szárazföldre főként tojásrakáskor merészkedik.

Mivel táplálkozik?

Mindenevő: vízi növényeket, algákat, rovarokat, puhatestűeket, halakat és dögöt is fogyaszt.

Szaporodás és utódgondozás

A nőstény a tojások lerakása után visszatér a vízbe. A tojásokat és a kikelő utódokat nem őrzi.

Ember közelében

Nem agresszív, de fenyegetéskor fájdalmasan haraphat. Ne fogdosd, és ne emeld fel szükségtelenül.

Mekkora hozzád képest?

Állat: 20 cmEmber: 170 cm

Közös méretarány; a rajz a család jellemző testformáját szemlélteti. Az ember magassága 170 cm.

Mi veszélyezteti?

A tojásokat és a fiatal teknősöket ragadozók pusztíthatják. Élőhelyét a vizes területek átalakítása, a vadászat és az állatkereskedelem is veszélyeztetheti.

Élőhelyek sérüléseVadászat
01 Egy érdekes részlet

A teknős, amely nem tömi be a fészkét

Sok teknősfaj a tojásrakás után gondosan visszatemeti a fészekgödröt, a vöröshasú huszárteknős nősténye azonban egyszerűen visszatér a vízbe. A tojások így természetes takarást alig kapnak, és fejlődésükben a talaj hőmérséklete, nedvessége és szerkezete is fontos szerepet játszik.

Ez a stratégia gyorsabbá teheti a tojásrakást, ugyanakkor a fészket könnyebben megtalálhatják a ragadozók. A kicsiknek már a kikelés pillanatától maguknak kell eljutniuk a vízig és elkerülniük a veszélyeket.

02 Egy érdekes részlet

Illatokkal védekezik

A páncél peremén négy illatmirigy található, amelyekből fenyegetéskor erős szagú váladék szabadulhat fel. Ez a kellemetlen szag elriaszthatja a ragadozót, miközben a teknős a fejét behúzva és a páncélját megdöntve védi a puha testrészeit.

A mirigyek váladéka nem helyettesíti a páncélt, inkább kiegészíti annak védelmét. A faj számára ez különösen akkor lehet hasznos, amikor sekély vízben vagy a parton nem tud gyorsan elúszni.

03 Egy érdekes részlet

A növények emésztésében is részt vesz

A vöröshasú huszárteknős nemcsak állati táplálékot fogyaszt, hanem algákat és más vízinövényeket is. Hosszú emésztőrendszere és lassúbb táplálékáthaladása időt ad a rostos növényi részek feldolgozására.

Ebben a bélrendszerében élő mikroorganizmusok is segítenek, ezért a teknős a vízi növényzet anyagforgalmának részévé válik. Táplálkozás közben a talajt is megbolygathatja, ami javíthatja a vizes élőhely üledékének levegőzését.

Amire sokan kíváncsiak

Kérdések és válaszok

Hol él a vöröshasú huszárteknős?

A faj természetes elterjedési területe Dél-Pápua Új-Guinea és Észak-Ausztrália. Folyókban, mocsarakban, tavakban és időszakosan elöntött vizes élőhelyeken fordul elő. Leginkább a lassú vagy mérsékelten áramló vizeket kedveli, ahol bőséges a vízinövényzet és könnyen talál táplálékot. Magyarországon nem őshonos, a hazai példányok fogságban tartott állatok.

Miért vörös a hasa?

A vöröses haspáncél a faj egyik jellegzetes külső bélyege, amely főként a fiatal állatokon feltűnő. Az árnyalat egyedenként változhat: lehet élénkpiros, rózsaszínes vagy narancsos. Az életkor előrehaladtával a szín gyakran fakul, ezért az idősebb teknősök hasa kevésbé látványos. A hátpáncél ezzel szemben többnyire barna, olívás vagy sötét színű.

Mekkora lesz felnőttként?

A kifejlett vöröshasú huszárteknős páncélhossza általában körülbelül 16–20 centiméter. A nőstények rendszerint nagyobbra nőnek, mint a hímek. A pontos méretet befolyásolja az állat neme, életkora, táplálása és egészségi állapota. A megadott adat páncélhosszra vonatkozik, nem a fejjel és farokkal együtt mért teljes testhosszra.

Mit eszik a természetben?

Mindenevő teknős, amely növényi és állati eredetű táplálékot is fogyaszt. Étrendjében algák, vízinövények, rovarok, férgek, rákok, puhatestűek, kisebb halak és dög is szerepelhet. A fiatal egyedek gyakran több állati táplálékot vesznek magukhoz, de a faj étrendje az élőhely kínálatához igazodik. A vízben a táplálékot gyakran nagy mennyiségű vízzel együtt szívja be.

Veszélyes emberre?

A vöröshasú huszárteknős alapvetően nem veszélyes, és nem keresi az ember közelségét. Ha azonban megfogják, sarokba szorítják vagy megijesztik, erősen haraphat, ami fájdalmas sérülést okozhat. A legjobb védekezés, ha békén hagyod, és csak indokolt esetben nyúlsz hozzá. Ismeretlen eredetű teknőst ne engedj szabadon, mert betegségeket is terjeszthet.

Hogyan szaporodik?

Tojásokkal szaporodik. A nőstény a vízparton gödröt ás, majd rendszerint körülbelül tíz tojást rak bele, és a tojások lerakása után visszatér a vízbe. A kikelés nagyjából két hónap múlva történhet meg, de az időt a hőmérséklet és a nedvesség is befolyásolja. A nőstény nem őrzi a fészket, ezért a tojások és a kicsik sok veszélynek vannak kitéve.

Napozik-e ez a teknős?

Igen, bár a faj ideje nagy részét a vízben tölti. A napozás segít megemelni a testhőmérsékletét, ami fontos az emésztéshez, az izomműködéshez és az általános aktivitáshoz. Napozás közben időnként nedvesítheti a fejét és a végtagjait, így mérsékelheti a túlmelegedést. A fogságban tartott állatnak ezért biztonságos, száraz napozóhelyre is szüksége van.

Meddig élhet?

Fogságban a vöröshasú huszárteknős élettartamát általában 15–20 évre teszik. A tényleges élettartam függ a vízminőségtől, a megfelelő hőmérséklettől, a változatos táplálástól, a stressztől és az állatorvosi ellátástól. A természetben az életkor meghatározása nehezebb, ezért a vadon élő példányokra nem áll rendelkezésre ugyanilyen biztos adat. A hosszú élet felelős, tartós gondozást igényel.

Ez is érdekelhet

Fotó: Jun MATSUI · GBIF · CC0 1.0

Állatmagazin
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.