Közelebb az állatvilághoz · Ismerd meg, értsd meg, óvd meg!
Fedezd fel az állatvilágot

Melyik állatra vagy kíváncsi?

Keress magyar vagy tudományos névre, állatcsoportra vagy egy érdekes témára.

Ismerd meg a fajt

Nagy szentjánosbogár

Lampyris noctiluca

A nagy szentjánosbogár nősténye röpképtelen, lárvaszerű bogár, amely nyári éjszakákon zöldes fényt bocsát ki. Lárvái csigákkal és meztelencsigákkal táplálkoznak, a kifejlett egyedek rövid ideig élnek.

Nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca)
Nagy szentjánosbogár · Lampyris noctiluca

A faj legfontosabb adatai

Tudományos névLampyris noctiluca
TesthosszNőstény: 15–25 mm; hím: 15–18 mm
Farok / egyéb méretNincs; a potroh végén világítószerv található
Testtömeg–
ÉlettartamÁltalában 2–4 év; kifejlettként csak néhány hét
ElterjedésEurópa nagy része, Észak-Afrika és Ázsia keleti része
ÉlőhelyRétek, mészkőgyepek, erdőszélek, sövények és utak menti füves helyek
TáplálkozásLárvaként csigák és meztelencsigák; imágóként nem táplálkozik
Aktív időszakFőként éjszaka aktív
Társas életMagányos; a hímek a nőstények fényjelzését keresik
Szaporodási időA kifejlett bogarak főként júniusban és júliusban jelennek meg
Költési / kelési időtojásrakó bogár
Utódok számaA nőstény általában 25–195 tojást rak
UtódgondozásNincs szülői gondozás
PihenőhelyNappal növényi törmelék, kövek és avar alatt rejtőzik
ÉrzékelésA hím nagy összetett szemével érzékeli a nőstény fényét
HangadásNem ismert hangadás
MozgásA hím repül; a nőstény és a lárva mászik
Ökológiai szerepA lárvák ragadozóként szabályozzák a csigák és meztelencsigák számát
Magyarországi jelenlétMagyarországon is őshonos, több élőhelytípusban előfordul

Rendszertani besorolás

Egy kicsit közelebbről

Ismerd meg közelebbről!

Fénylő nőstények

A nagy szentjánosbogár nősténye szárnyatlan és lárvaszerű külsejű. Sötétedés után felmászik egy fűszálra vagy más növényre, majd potrohának végén erős, zöldes fényt bocsát ki.

A fény a hímek párkereső jelzése. A hímek repülve kutatják a növényzetet, és nagy fényérzékeny szemükkel keresik a nőstényeket.

Ragadozó lárvák

A faj fejlődésének nagy részét lárvaként tölti. A lárvák éjszaka csigákra és meztelencsigákra vadásznak, amelyeket harapásokkal és emésztőnedvekkel bénítanak meg.

A zsákmány feloldott szöveteit a lárva fokozatosan fogyasztja el. Ez a táplálkozási mód különösen nedves, növényzettel borított élőhelyeken működőképes.

Rövid felnőtt élet

A kifejlett egyedek a lárvaévek alatt felhalmozott tartalékokra támaszkodnak, ezért felnőttként rövid ideig élnek. A hímek elsősorban a párkereséssel, a nőstények a fényjelzéssel és a tojásrakással töltenek néhány hetet.A nőstény a párzás után lerakja tojásait, majd elpusztul. A tojások körülbelül egy hónap alatt kelnek ki, és az új lárvák ismét a talajközeli, nedves mikroélőhelyeken kezdenek…

A sötétség jelentősége

A faj párzása a nőstény fényjelzésétől függ, ezért a mesterséges éjszakai világítás megnehezítheti a hímek tájékozódását. A megvilágított területeken a hímek kisebb eséllyel találják meg a nőstényeket.

A zavartalan, sötét rétek, erdőszélek és sövények megőrzése ezért a nagy szentjánosbogár számára is fontos. A kaszálás időzítése és a túl száraz élőhelyek kialakulása szintén befolyásolhatja a helyi állományokat.

Elterjedés

Fidzsi-szigetekTanzániaNyugat-SzaharaKanadaAmerikai Egyesült ÁllamokKazahsztánÜzbegisztánPápua Új-GuineaIndonéziaArgentínaChileKongói Demokratikus KöztársaságSzomáliaKenyaSzudánCsádHaitiDominikai KöztársaságOroszországBahama-szigetekFalkland-szigetekNorvégiaGrönlandFrancia déli és antarktiszi területekKelet-TimorDél-afrikai KöztársaságLesothoMexikóUruguayBrazíliaBolíviaPeruKolumbiaPanamaCosta RicaNicaraguaHondurasSalvadorGuatemalaBelizeVenezuelaGuyanaSurinameFranciaországEcuadorPuerto RicoJamaicaKubaZimbabweBotswanaNamíbiaSzenegálMaliMauritániaBeninNigerNigériaKamerunTogoGhánaElefántcsontpartGuineaBissau-GuineaLibériaSierra LeoneBurkina FasoKözép-afrikai KöztársaságKongói KöztársaságGabonEgyenlítői-GuineaZambiaMalawiMozambikSzváziföldAngolaBurundiIzraelLibanonMadagaszkárCiszjordániaGambiaTunéziaAlgériaJordániaEgyesült Arab EmírségekKatarKuvaitIrakOmánVanuatuKambodzsaThaiföldLaoszMianmarVietnámÉszak-KoreaDél-KoreaMongóliaIndiaBangladesBhutánNepálPakisztánAfganisztánTádzsikisztánKirgizisztánTürkmenisztánIránSzíriaÖrményországSvédországFehéroroszországUkrajnaLengyelországAusztriaMagyarországMoldovaRomániaLitvániaLettországÉsztországNémetországBulgáriaGörögországTörökországAlbániaHorvátországSvájcLuxemburgBelgiumHollandiaPortugáliaSpanyolországÍrországÚj-KaledóniaSalamon-szigetekÚj-ZélandAusztráliaSrí LankaKínaKínai KöztársaságOlaszországDániaÉszak-ÍrországIzlandAzerbajdzsánGrúziaFülöp-szigetekMalajziaBruneiSzlovéniaFinnországSzlovákiaCsehországEritreaJapánParaguayJemenSzaúd-ArábiaCiprusMarokkóEgyiptomLíbiaEtiópiaDzsibutiUgandaRuandaBosznia-HercegovinaÉszak-MacedóniaSzerbiaMontenegróKoszovóTrinidad és TobagoDél-SzudánTurks- és Caicos-szigetekCook-szigetekSzamoaTongaFrancia PolinéziaPitcairn-szigetekBarbadosSão Tomé és PríncipeSzent IlonaMáltaBahreinMaldív-szigetekBrit Indiai-óceáni TerületSzingapúrPalauÉszaki-Mariana-szigetekGuamMikronéziai Szövetségi ÁllamokMarshall-szigetekKiribatiNauruTuvaluMauritiusComore-szigetekFeröerSaint-Pierre és MiquelonBermudaDéli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetekSpitzbergákFrancia GuyanaVatikánAmerikai Virgin-szigetekAmerikai SzamoaAnguillaKajmán-szigetekBrit Virgin-szigetekMontserratJerseyGuernsey BailiffségManSeychelle-szigetekSan MarinoSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSaint LuciaSaint Kitts és NevisNiueTokelau-szigetekArubaKaribi HollandiaCuraçaoMonacoLiechtensteinGrenadaMayotteRéunionMartiniqueGuadeloupeWallis és FutunaSaint-MartinSaint-BarthélemyÅlandDominikai KözösségMakaóHongkongZöld-foki KöztársaságKarácsony-szigetKókuszHeard-sziget és McDonald-szigetekNorfolk-szigetAntiguaAndorraSint MaartenAntarktisz
Zöld: őshonos · Sárga: betelepített

Országok és földrajzi területek szerinti áttekintés; a színezés nem jelenti a teljes jelölt terület benépesítését.

Európa nagy része, Észak-Afrika és Ázsia keleti része

A faj elterjedési területe Portugáliától és a Brit-szigetektől Európán át Ázsia keleti részéig, Kínáig húzódik, és Észak-Afrika egyes részein is előfordul. Az országonkénti határok nem minden régióban egyformán jól feltártak, ezért a térképes országlista a rendszeres természetes előfordulás főbb, forrásokkal alátámasztható területeit foglalja össze.

Életmód röviden

Az állat élete egy pillantásra

Mikor aktív?

Főként éjszaka aktív

Hogyan él?

Magányos; a hímek a nőstények fényjelzését keresik

Hogyan mozog?

A hím repül; a nőstény és a lárva mászik

Mivel táplálkozik?

Lárvaként csigák és meztelencsigák; imágóként nem táplálkozik

Szaporodás és utódgondozás

Nincs szülői gondozás

01 Egy érdekes részlet

A nőstény fénye párválasztási jelzés

A nőstény fényének erőssége nem véletlenszerű: a kutatások szerint összefügghet a nőstény testméretével és termékenységével. A kísérletekben a hímek gyakrabban közeledtek az erősebben világító, mesterséges nősténymodellekhez.

Ez azt jelenti, hogy a fény nem pusztán a faj felismerését szolgálja, hanem a párválasztásban is szerepet kaphat. A jelzés akkor működik jól, ha a hím messziről észleli, a környezet mesterséges fényei viszont könnyen elnyomhatják vagy megzavarhatják.

02 Egy érdekes részlet

A nyálka elleni vadászati stratégia

A csigák és meztelencsigák nyálkája megnehezíti a ragadozók dolgát, a nagy szentjánosbogár lárvája mégis képes zsákmányt ejteni. Több egymást követő harapással mérgező és emésztő hatású váladékot juttat a zsákmány testébe.

A lárva közben igyekszik elkerülni, hogy a csiga nyálkája ráragadjon. A zsákmány mozgásának leállása után a szövetek fokozatosan feloldódnak, így a lárva folyékony táplálékot tud felvenni.

03 Egy érdekes részlet

Miért érzékeny a fényszennyezésre?

A nagy szentjánosbogár párzási rendszere a nőstény helyben kibocsátott fényére és a hím repülésére épül. A mesterséges fény csökkentheti a jelzés kontrasztját, módosíthatja a nőstény fényadásának időzítését, és akadályozhatja a hímek célzott mozgását.

Ez a hatás különösen ott jelentős, ahol a megfelelő élőhelyek elszigetelt foltokban maradtak fenn. A sötét folyosók, a korlátozott éjszakai világítás és a virágos-füves szegélyek megtartása javíthatja a faj szaporodási esélyeit, bár az egyes állományokra gyakorolt hatás területenként eltérhet.

Amire sokan kíváncsiak

Kérdések és válaszok

A nagy szentjánosbogár valóban bogár?

Igen. A nagy szentjánosbogár a bogarak rendjébe és a szentjánosbogárfélék családjába tartozik; a neve ellenére nem féreg.

Melyik egyed világít?

Legfeltűnőbben a szárnyatlan nőstény világít, de a lárvák és a hímek is rendelkeznek kisebb világítószervekkel.

Mikor lehet megfigyelni?

A kifejlett egyedek főként júniusban és júliusban aktívak, sötétedés után.

Mit eszik a nagy szentjánosbogár?

A lárvák csigákat és meztelencsigákat zsákmányolnak. A kifejlett egyedek rendszerint nem táplálkoznak.

Repül a nőstény?

Nem. A nőstény szárnyatlan és röpképtelen, a hím viszont szárnyas és repül.

Meddig él?

A teljes fejlődés általában 2–4 évig tart, de a kifejlett bogár élete csak néhány hét.

Miért veszélyes számára a mesterséges fény?

A hímek a nőstény fényjelzését keresik, ezért az erős éjszakai világítás megnehezítheti a pár megtalálását.

Hol él Magyarországon?

Nedvesebb réteken, füves szegélyeken, erdőszéleken és más növényzettel borított élőhelyeken is előfordul.

Ez is érdekelhet

Fotó: Hectonichus · Wikimedia Commons · CC BY-SA 3.0

Állatmagazin
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.