A faj legfontosabb adatai
Rendszertani besorolás
Ismerd meg közelebbről!
Aranyszínű jellegzetesség
Az aranydurbincs homlokán a két szem között jellegzetes aranyszínű sáv húzódik. A kopoltyúfedő felső részén sötét folt látható, amely segíti a faj felismerését.
Teste magas és oldalról lapított, fogazata pedig a kemény héjú zsákmányállatok feldarabolásához alkalmazkodott.
Part menti életmód
Leggyakrabban sekély, legfeljebb mintegy 30 méteres vizekben fordul elő, de a kifejlett példányok 150 méteres mélységig is lehatolhatnak.
Tengerifűmezőkön, homokos fenéken, hullámveréses partokon, lagúnákban és folyótorkolatokban is megjelenik.
Változatos táplálkozás
Erős állkapcsával kagylókat és más páncélos vagy héjas állatokat is feltör. Táplálékát rákok, kisebb halak és időnként növényi eredetű anyagok egészítik ki.
A sótartalom változását jól tűri, ezért a tengerparti, részben édesvízzel keveredő lagúnákban is képes táplálkozni.
Gazdasági jelentőség
Az aranydurbincs a mediterrán térség egyik legfontosabb tenyésztett tengeri halfaja. Sós és magas sótartalmú akvakultúrás rendszerekben is nevelik.
Természetes állományait a túlhalászás, a part menti élőhelyek átalakulása és a tengeri környezet szennyezése veszélyeztetheti.
Elterjedés
Országok és földrajzi területek szerinti áttekintés; a színezés nem jelenti a teljes jelölt terület benépesítését.
Kelet-Atlanti-óceán, Földközi- és Fekete-tenger
Az aranydurbincs természetes elterjedése az Atlanti-óceán keleti részén a Brit-szigetektől Szenegálig, a Kanári-szigetekig és a Zöld-foki-szigetekig húzódik, továbbá a Földközi-tengerre és a Fekete-tengerre is kiterjed. A FishBase területi adatbázisa Madeirán betelepített előfordulást jelez; Ausztrália, Jordánia és Norfolk-sziget esetében csak bizonytalan vagy kérdéses adatokat közöl, ezért ezeket nem soroltam a rendszeres előfordulási területek közé.
Az állat élete egy pillantásra
Mikor aktív?
Ülő életmódú, többnyire nappal táplálkozik
Hogyan él?
Magányosan vagy kisebb csoportokban él
Hogyan mozog?
Úszva közlekedik, gyakran a fenék közelében
Mivel táplálkozik?
Főként kagylók, rákok és kisebb halak
Szaporodás és utódgondozás
Nincs szülői gondozás
Élete során nemet vált
Az aranydurbincs protandrikus hímnős faj: a fiatalabb egyedek jellemzően hímként érnek ivaréretté, később pedig nősténnyé alakulhatnak.
Ez a szaporodási stratégia akkor lehet előnyös, ha a nagyobb testű nőstények több ikrát tudnak létrehozni, miközben a kisebb egyedek hímként is sikeresen részt vehetnek a szaporodásban.
Különleges fogazata van
Állkapcsának elülső részén hegyesebb fogak, hátrébb pedig erős, őrlésre alkalmas fogsorok találhatók. Ezzel a felépítéssel a kagylók és más kemény héjú zsákmányok feldolgozására is képes.
A fogazat az aranydurbincs ökológiai szerepét is meghatározza: a fenéklakó gerinctelenek állományaira hat, miközben maga is fontos zsákmány- és halászati faj.
A lagúnák sótartalmát is elviseli
Az aranydurbincs tág sótűrésű halfaj. Tavasszal gyakran behúzódik a part menti lagúnákba és folyótorkolatokba, ahol a tengervíznél alacsonyabb sótartalom uralkodik.
Ez a képesség lehetővé teszi, hogy a part menti élőhelyek változó körülményeit kihasználja, például táplálékban gazdag sekély vizekben keressen menedéket és táplálékot.
Kérdések és válaszok
Hol él az aranydurbincs?
Az Atlanti-óceán keleti részén, a Földközi-tengerben és a Fekete-tengerben fordul elő.
Mekkora lehet az aranydurbincs?
A legnagyobb hitelesen közölt testhossza körülbelül 70 centiméter.
Mit eszik?
Főként kagylókat, rákokat és kisebb halakat fogyaszt, de növényi táplálékot is felvehet.
Miért aranydurbincs a neve?
A szemek között húzódó feltűnő aranyszínű sáv miatt kapta a nevét.
Élhet édesvízben is?
Nem édesvízi faj, de a tengerparti lagúnák és folyótorkolatok csökkent sótartalmú vizét jól tűri.
Gondozza a szülő a kikelt utódokat?
Nem. Az ikrák lerakása és megtermékenyítése után nincs szülői gondozás.
Magyarországon őshonos?
Nem. Tengeri halfaj, természetes magyarországi élőhelye nincs.
Tenyésztik az aranydurbincsot?
Igen. A mediterrán akvakultúrában jelentős tenyésztett halfaj.
Ez is érdekelhet
Fotó: David Blaikie · Wikimedia Commons · CC BY 2.0