A leghangosabb dokumentált madárhang

A LEGHANGOSABB DOKUMENTÁLT MADÁRHANG

A Fehér harangozómadár, latin nevén Procnias albus, hímjeinek udvarlási hangjánál legfeljebb 125,4 dB(A)-t mértek. Ez a Guinness World Records által nyilvántartott rekordérték, amelyet Brazíliában dokumentáltak, és amelyről a kutatók 2019. október 21-én számoltak be. A csúcs nem a faj minden hangjára, nem átlagos madárhangra és nem egy teljes dal folyamatos hangerejére vonatkozik, hanem egy különösen erős udvarlási énektípus pillanatnyi maximumára.

A rekordot a fehér harangozómadár hímjei érték el, amikor nőstények közelében énekeltek. A faj az Amazonas térségének hegyvidéki esőerdeiben, Észak-Brazíliában, Venezuelában és a Guayanák területén él. Korábban a sikoltó piha számított a leghangosabb dokumentált énekesmadárnak, de a harangozómadár csúcshangja több mint 9 decibellel erősebb volt nála. Ez hangnyomásban nagyjából háromszoros különbséget jelent, nem pedig egyszerűen „háromszor nagyobb hangerőt”.

MIT JELENT A 125,4 dB(A)?

A mérésnél a kutatók kalibrált hangszintmérőt használtak, amely másodpercenként ötvenszer rögzítette az amplitúdó változásait. A madarak és a műszer közötti távolságot terepen meghatározták, majd a hangértékeket 1 méteres távolságra korrigálták, hogy az egyedek és a fajok hangja összehasonlítható legyen. A dB(A) jelölés azt mutatja, hogy A-súlyozást alkalmaztak: ez az emberi hallás érzékenységéhez igazított mérési mód, ezért más dB-skálájú vagy víz alatt készült adatokkal nem vethető össze közvetlenül.

A 125,4 dB(A) a hang Lpeak, vagyis a legnagyobb pillanatnyi amplitúdója volt. A vizsgálatban hét hím 2-es típusú éneke alapján 125,4 ± 1,7 dB(A) értéket közöltek. Ugyanezen énektípus átlagos, folyamatos hangszintje 116,6 ± 3,6 dB(A) volt. Ez fontos különbség: a rekord a csúcshanghoz kötődik, miközben az átlagos érték alacsonyabb. A szám tehát nem azt jelenti, hogy minden fehér harangozómadár minden megszólalása 125,4 dB(A)-es.

A TEST FELÉPÍTÉSE IS SEGÍT

A fehér harangozómadár teste több szempontból alkalmas az erős hangkeltésre. Széles csőre nagyra nyitható, ezért részben tölcsérként vagy rezonáló nyílásként működhet. A kutatók fejlett hasi és törzsizomzatot is megfigyeltek, amely hozzájárulhat a légáramlás és a hangképzés szabályozásához. A hang ereje azonban élettani korlátokkal jár: minél nagyobb a csúcshangerő, annál rövidebbé válik az ének.

A tanulmány szerint a legerősebb, 2-es típusú dal ritkább volt, körülbelül minden hatodik éneklésben fordult elő. A hím ilyenkor a nőstény felé fordult, és a legerősebb hangot közeli távolságból adta ki. A hang nem egyszerűen távoli jelzésként szolgál: a nőstény a hím testét, viselkedését és teljesítményét is közvetlenül felmérheti. A rendkívüli hangerő ezért valószínűleg szexuális kiválasztódás eredménye, amelyben a hangteljesítmény a párválasztási jelzés része.

RÖVID, DE RENDKÍVÜLI UDVARLÁS

A hangosabb dal gyorsabban feléli a légzőrendszer rendelkezésére álló levegőt, ezért a hím nem tudja hosszú ideig fenntartani a legmagasabb amplitúdót. A kutatók ezt a hangerő és az énekhossz közötti negatív kapcsolatként írták le. A legerősebb hang így nem hosszú dallamként, hanem rövid, robbanásszerű hangjelzésként jelenik meg. Ez a rekord egyik kevésbé ismert sajátossága: a csúcsteljesítményhez éppen a rövidség társul.

A nőstények közelsége különösen figyelemre méltó. A megfigyelések szerint néha négy méteren belül maradtak, miközben a hím a legnagyobb hangerejű dalt adta elő. A tanulmány ezért felveti, hogy a nőstényeknek egyensúlyozniuk kell a párjelölt közeli megítélésének előnye és a túl erős hang okozta hallási kockázat között. Ez a történeti rekord egy konkrét kutatás dokumentált eredménye; nem jelenti azt, hogy ma minden élő fehér harangozómadár közül ugyanaz az egyed volna a rekorder.

MIÉRT ELŐNYÖS A HANGERŐ?

A sűrű esőerdőben a hang fontos tájékozódási és párválasztási jelzés lehet, de a fehér harangozómadár nem a leghangosabb hangját használja pusztán azért, hogy messzebbre jusson. A nőstény közeli jelenléte váltja ki a legerősebb énektípust, így a hangerő a hím fizikai teljesítményének látványos és hallható jelzése lehet. A nagy csőr, az erős törzsizomzat, a gyors légáramlás és a rövid hangadás együtt magyarázza, hogyan képes ez a viszonylag kistermetű madár ilyen kiemelkedő csúcsértéket produkálni.