Tengeriuborkafélék (Holothuriidae)
Ismerd meg a csoport állatait!
Tengeriuborkafélék (Holothuriidae) – amit érdemes tudnod
A tengeriuborkafélék (Holothuriidae) a tengeriuborka-alakúak (Holothuroidea) osztályán és a Tengeriuborka-alakúak (Holothuriida) rendjén belül elkülönülő család. Hosszúkás, puha testű tengeri állatok, amelyek száj körüli tapogatóikkal a fenéken található üledékből és szerves törmelékből gyűjtik össze táplálékukat. A családba több, egymástól megjelenésben, élőhelyben és védekezésben is eltérő nemzetség tartozik, köztük az Actinopyga, a Bohadschia és a Holothuria.
Egy család a tengeri uborkák között
A Holothuriidae a tüskésbőrűek törzsébe tartozó tengeriuborka-család. Nem azonos az összes tengeri uborkával: a Holothuroidea osztályban több más család is található, a Holothuriidae pedig ezen belül a Holothuriida rend egyik családja.
A családba több nemzetséget sorolnak, köztük az Actinopyga, a Bohadschia, a Holothuria, a Labidodemas és a Pearsonothuria nemzetséget. A rendszertani felosztást a kutatások időnként módosítják, ezért a fajok pontos besorolásánál friss adatbázisokat érdemes használni.
Puha test, belső mészképződmények
A tengeriuborkafélék teste többnyire hosszúkás és hengeres, külső felszínük pedig a tengeri csillagokénál vagy a tengeri sünökénél jóval puhábbnak tűnik. A testfalat apró mészképződmények, úgynevezett szkleritek támasztják.
Ezek alakja és elrendeződése fontos segítség lehet az azonosításban. A szín, a test alakja és a bőr felszíne önmagában gyakran nem elég a faj biztos felismeréséhez, ezért a vizsgálatnál a mikroszkopikus mészképződményeket és a lelőhelyet is figyelembe veszik.
Tapogatók gyűjtik össze a táplálékot
A száj körüli tapogatók a család fajainál a táplálékszerzés fontos eszközei. Segítségükkel az állat a homokos vagy iszapos fenékről üledéket vesz fel, majd az emésztőrendszere kivonja belőle a felhasználható szerves anyagokat.
A különböző fajok más-más anyagokat részesíthetnek előnyben: táplálékukban üledékhez kötődő szerves törmelék, algák, elhalt növényi részek és más apró szerves részecskék is szerepelhetnek. Ezért a táplálkozásuk nem minden élőhelyen ugyanolyan.
A tengerfenék feldolgozói
Az üledék felvétele és kiürítése közben a tengeriuborkafélék átkeverik a tengerfenék felső rétegét. Ezzel elősegíthetik a szerves anyagok lebontását és a tápanyagok újrafeldolgozását.
A hatás különösen jól vizsgálható tengerifűmezőkben. A csöves tengeri uborka (Holothuria tubulosa) például a Posidonia oceanica által termelt elhalt növényi anyag fogyasztásával részt vesz a szerves anyagok üledékbe kerülésében és körforgásában.
Légzőfák és különleges védekezés
A család több képviselőjénél a légzésben a végbélhez kapcsolódó, elágazó légzőfák vesznek részt. A víz a test hátsó nyílásán keresztül jut ezekhez a szervekhez, ahol megtörténik a gázcsere.
Egyes nemzetségek fajai veszély esetén ragadós fonalakat, úgynevezett Cuvier-féle csöveket lökhetnek ki. Ez a védekezés nem minden tengeriuborkafélére jellemző, ezért egyetlen faj sajátosságát sem szabad automatikusan az egész családra kiterjeszteni.
Sekély partoktól a mélyebb tengerekig
A Holothuriidae fajai többféle tengeri környezetben előfordulnak. Megtalálhatók korallzátonyok, sziklás partok, homokos fenekek és tengerifűmezők közelében, de egyes képviselőik mélyebb tengeri üledékben is élnek.
A családon belüli változatosság a test színében, mintázatában, felszíni szemölcseiben és méretében is megmutatkozik. A pontos elterjedés mindig fajfüggő, ezért a család általános jellemzői nem helyettesítik az egyes fajok külön vizsgálatát.
Ismert és természetvédelmi szempontból fontos fajok
A családba tartozik a Földközi-tengerben és az Atlanti-óceán keleti részén élő csöves tengeri uborka (Holothuria tubulosa), valamint több trópusi tengeri uborka, például az Actinopyga és a Bohadschia nemzetség képviselői.
Több Holothuriidae-fajt világszerte gyűjtenek és szárított formában is kereskednek velük. Emiatt egyes állományokra a túlzott kitermelés jelenthet veszélyt, különösen akkor, ha az élőhely romlásával és a lassú állomány-utánpótlással együtt jelentkezik. A természetvédelmi helyzetet fajonként kell értékelni.