Ulmaridafélék (Ulmaridae)
Ismerd meg a csoport állatait!
Ulmaridafélék (Ulmaridae) – amit érdemes tudnod
Az ulmaridafélék a csalánozók törzsébe és a kehelyállatok osztályába tartozó medúzák családja. Képviselőik között megtalálod a közismert fülesmedúzát (Aurelia aurita), de több mélytengeri és kevésbé ismert nemzetség is ide tartozik.
Egy medúzacsalád a zászlószájú medúzák között
Az Ulmaridae család a csalánozók törzsén belül a kehelyállatok osztályába, azon belül pedig a zászlószájú medúzák rendjébe tartozik. Ez rendszertani család, tehát több nemzetséget és számos fajt foglal magába.
A család elfogadott képviselői között szerepel az Aurelia, a Deepstaria, a Stygiomedusa, a Tiburonia és az Ulmaris nemzetség is. A pontos fajlista és a besorolás idővel változhat, ezért a tengeri fajoknál érdemes friss adatbázist használni.
A család legismertebb képviselője a fülesmedúza
A fülesmedúza, vagyis az Aurelia aurita az Ulmaridae egyik legismertebb faja. Harang alakú teste áttetsző, a harang alatt pedig négy jellegzetes, patkó- vagy lóhere alakú ivarszerv rajzolódhat ki.
A faj csípése az ember számára általában enyhe, de a medúzák érintését akkor is jobb elkerülni, mert a csalánsejtek fajonként eltérő erősségű reakciót okozhatnak.
Part menti vizektől a mélytengerig
Az ulmaridafélék élőhelye nem egységes. A fülesmedúza főként tengeri és félsós, part menti vizekben, öblökben, fjordokban és folyótorkolatok közelében fordul elő, míg a család más tagjai nyílt tengeri vagy mélytengeri környezetben élnek.
Ez a változatosság jól mutatja, hogy a fülesmedúza élőhelyéből nem lehet a teljes család elterjedésére következtetni.
Medúzaalak és polipalak váltakozása
Az Aurelia aurita életciklusa több, egymástól eltérő szakaszból áll. A megtermékenyített petéből szabadon úszó lárva fejlődik, amely szilárd felszínhez tapadva helytülő polippá alakul.
A polip ivartalanul újabb polipokat hozhat létre, majd harántosztódással apró, szabadon úszó fiatal medúzákat, úgynevezett efirákat bocsát ki. Ezekből fejlődik ki a szaporodóképes medúzaalak.
Planktonnal táplálkozó ragadozók
A fülesmedúza főként apró planktonszervezeteket, például kerekesférgeket, apró rákokat és halivadékokat fog. A zsákmányt a harang szélén és a szájkarokon található csalánsejtek bénítják meg, majd a medúza a szájkarok segítségével a gyomorüregébe juttatja.
Az ulmaridafélék táplálkozása fajonként eltérhet, különösen azért, mert a család sekély parti és mélytengeri fajokat is magában foglal.
Különböző méretű és formájú fajok
Az Ulmaridae család tagjai nem egyetlen jellegzetes testformát képviselnek. A fülesmedúza széles, lapított harangjáról és rövid peremcsápjairól ismerhető fel, más fajoknál azonban a harang, a szájkarok és a csápok alakja ettől jelentősen eltérhet.
A család mélytengeri képviselői között olyan medúzák is vannak, amelyek megjelenése és életmódja kevésbé hasonlít a part menti vizekben gyakran látott Aurelia-fajokéhoz.
Szerepük a tengeri táplálékhálózatban
Az ulmaridafélék egyszerre lehetnek apró planktonszervezetek fogyasztói és nagyobb tengeri állatok zsákmányai. A fülesmedúza például más állatok számára is fontos táplálékot jelenthet, miközben nagyobb egyedszám esetén jelentősen csökkentheti bizonyos planktonszervezetek mennyiségét.
A medúzák tömeges megjelenésének gyakoriságát a vízhőmérséklet, a sótartalom, a táplálék mennyisége és az oxigénviszonyok is befolyásolhatják, ezért ez a jelenség helyenként és évről évre változik.