Zászlószájú medúzák (Semaeostomeae)
Válassz alcsoportot!1
Ismerd meg a csoport állatait!
Zászlószájú medúzák (Semaeostomeae) – amit érdemes tudnod
A zászlószájú medúzák (Semaeostomeae) a kehelyállatok (Scyphozoa) osztályának egyik rendje. Harang alakú testük szélén csalánsejtekben gazdag tapogatók, közepén pedig általában hosszú, lelógó szájkarok találhatók. Képviselőik között sekély parti vizekben és nyílt tengeren élő fajokat is találsz.
Egy rendszertani rend a kehelyállatok között
A Semaeostomeae a csalánozók törzsén belül a kehelyállatok osztályába tartozó rend. Nem egyetlen medúzafajt jelöl, hanem több családot és számos, egymástól eltérő külsejű tengeri állatot foglal magába.
A rendbe többek között a Cyaneidae, a Pelagiidae és az Ulmaridae család tagjai tartoznak. Ismert képviselői közé sorolják például a fülesmedúzát (Aurelia aurita), az oroszlánsörény-medúzát (Cyanea capillata) és a tengeri csalánmedúzák több faját.
Hogyan ismerheted fel őket?
A zászlószájú medúzák teste többnyire átlátszó, kocsonyás haranghoz hasonlít. A harang peremén sok fajnál tapogatók sorakoznak, amelyek csalánsejtjeikkel segítik a zsákmány megbénítását és megtartását.
A rend jellegzetes bélyege a harang alatt lelógó, gyakran fodros szájkarok jelenléte. A fajok között azonban jelentős különbségek lehetnek a test méretében, színében, a tapogatók hosszában és a szájkarok alakjában.
A medúza csak az életciklus egyik szakasza
Sok zászlószájú medúza életciklusa két feltűnően különböző szakaszból áll. A szabadon úszó, ivarérett medúza petéket vagy hímivarsejteket hoz létre, a megtermékenyített petéből pedig lárva fejlődik.
A lárva kemény felszínhez rögzülhet, és helyhez kötött polippá alakul. A polip ivartalanul fiatal medúzákat, úgynevezett efirákat bocsáthat ki; ezek később növekednek kifejlett medúzává.
Parti vizektől a nyílt tengerig
A rend képviselői főként tengeri állatok. Egyes fajok kikötőkben, öblökben, tengeröblökben és folyótorkolatok közelében is megjelenhetnek, mások inkább a nyílt vízben sodródnak.
A fülesmedúza (Aurelia aurita) például több északi és mérsékelt övi tengerben előfordul, és a part menti vizekben időnként nagy tömegben is összegyűlhet. A pontos elterjedés fajonként változik, ezért egyetlen képviselő adatai nem általánosíthatók az egész rendre.
Sodródva, mégis aktívan táplálkoznak
A medúzák harangjának összehúzódása segíti az úszást, de mozgásukra az áramlatok és a vízmozgások is erősen hatnak. A tapogatók és a szájkarok a vízben lebegő apró állatok, például planktonikus rákok és halivadékok elfogásában játszanak szerepet.
A zsákmány a csalánsejtek érintésére megbénulhat, majd a szájkarok a központi szájnyíláshoz továbbítják. A táplálkozás módja és a zsákmány összetétele a faj, a testméret és az élőhely szerint is eltérhet.
Miért jelenhetnek meg nagy tömegben?
Kedvező körülmények között egyes fajokból rövid idő alatt sok medúza jelenhet meg. A víz hőmérséklete, a táplálék mennyisége, a tengeri áramlások és a polipok számára alkalmas kemény felszínek mind befolyásolhatják, hogy mennyi fiatal medúza fejlődik.
A nagy medúzatömegek hatással lehetnek a táplálékhálózatra, mert sok planktonikus állatot fogyasztanak, miközben maguk is több tengeri állat táplálékául szolgálnak.
Nem minden faj csípése egyformán erős
A zászlószájú medúzák csalánsejtjei az emberi bőrt is irritálhatják, de a kellemetlenség mértéke fajonként változik. A medúzához ezért élő példánynál és partra sodródott állatnál se érj puszta kézzel.
A rend fajait nem szabad egyetlen közismert medúza alapján megítélni: külsejük, élőhelyük, méretük és csalánsejtjeik hatása is különbözhet.