Kivialakúak (Apterygiformes)
Válassz alcsoportot!1
Ismerd meg a csoport állatait!
Kivialakúak (Apterygiformes) – amit érdemes tudnod
A kivialakúak (Apterygiformes) a madarak önálló rendje, amely az AviList v2026 szerint egyetlen családot, a kiviféléket (Apterygidae), egyetlen nemzetséget, az Apteryxet, és öt ma élő fajt foglal magába. A kivik Új-Zéland endemikus, vagyis máshol természetes körülmények között nem élő, röpképtelen madarai. Erős lábuk, hosszú csőrük, laza tollazatuk és éjszakai életmódjuk különleges helyet biztosít számukra a madárvilágban.
Egy rend, egy család, egy nemzetség
A kivialakúak (Apterygiformes) rendszertanilag jól körülhatárolható madárrend. Az AviList v2026 szerint egyetlen család, a kivifélék (Apterygidae), valamint egyetlen nemzetség, az Apteryx tartozik ide.
A rendnek öt ma élő faja van: a barna kivi, a nagy pettyes kivi, a kis pettyes kivi, a rowi és a tokoeka. Ezek közeli rokonok, de elterjedésük, testméretük és természetvédelmi helyzetük eltérhet.
Új-Zéland röpképtelen madarai
A kivik Új-Zélandon őshonosak, és természetes elterjedésük ehhez az országhoz kötődik. Szárnyuk csak csökevényes, külső farkuk nincs, a talajon azonban erős lábukkal gyorsan mozognak, és folyókon is át tudnak úszni.
Életük nagy részét erdőkben, sűrű növényzetben és más, talajközeli búvóhelyeket kínáló élőhelyeken töltik. Az egyes fajok a tengerszint közeli területektől a hegyvidéki, szubalpin környezetig különböző élőhelyeket használhatnak.
Éjszakai keresgélés különleges csőrrel
A kivik többnyire éjszaka aktívak. Hosszú csőrükkel az avarban és a talajban keresnek táplálékot, amely főként gerinctelen állatokból és gyümölcsökből áll.
Más madaraktól eltérően az orrnyílásaik a csőr végéhez közel helyezkednek el. Ez segíti őket a táplálék felkutatásában, miközben csőrük végén érzékelő idegvégződések is hozzájárulnak a talajban rejtőző zsákmány megtalálásához.
Tollazat, lábak és érzékszervek
A kivi tollazata laza, szőrszerű hatású, ezért első pillantásra eltér a legtöbb madár simább tollruhájától. Röpképtelenségük ellenére nem védtelenek: erős lábuk és éles karmaik a talajon való mozgást szolgálják.
A hallásuk és a szaglásuk is fontos szerepet kap az éjszakai tájékozódásban. Rejtőzködő életmódjukhoz jól illik, hogy főként sötétedés után és hajnal előtt keresik a táplálékukat.
Szokatlanul nagy tojás és önálló fiókák
A kivik tojása a madár testméretéhez képest rendkívül nagy. A költésben főként vagy kizárólag a hím vesz részt, a pontos szaporodási mintázat azonban fajonként és populációnként különbözhet.
A fiókák tollasan kelnek ki, és néhány napos korukban már maguk kezdenek táplálkozni. Szüleik nem etetik őket úgy, ahogy sok más madár fiókáit, ezért a fiatal kivik korán önálló táplálékkeresésre kényszerülnek.
A ragadozók elleni védelem kulcskérdés
A kiviket elsősorban a betelepített ragadozók, köztük a hermelinek, kutyák és macskák veszélyeztetik. A tojások és a fiatal madarak különösen sérülékenyek, ezért a ragadozók visszaszorítása és a biztonságos élőhelyek kialakítása alapvető természetvédelmi feladat.
Új-Zélandon közösségek, őslakos maori csoportok és természetvédelmi szervezetek együtt dolgoznak a kivipopulációk védelmén. Ragadozómentes szigeteken, bekerített területeken, áttelepítésekkel és célzott állománykezeléssel is segítik a fajok fennmaradását.
A kivi öt ma élő faja
A barna kivi (Apteryx mantelli) az Északi-szigeten él, és több földrajzilag, valamint genetikailag elkülönülő formája ismert. A nagy pettyes kivi (Apteryx haastii) a Déli-sziget hegyvidéki területeinek lakója, míg a kis pettyes kivi (Apteryx owenii) a rend legkisebb képviselője.
A rowi és a tokoeka szintén a Déli-szigethez, illetve a környező szigetekhez kötődik. A tokoeka több elkülönülő földrajzi formát foglal magába, amelyek között a Haast, a fjordvidéki és a Stewart-szigeti állományok is megtalálhatók.