Kővájósün

Azért kapta ezt a nevet, mert erős fogazatú rágókészülékével és tüskéivel sekély mélyedéseket alakíthat ki puhább kőzetekben, főként mészkőben. Az üreg nem valódi, mély járatrendszer, inkább a testhez illeszkedő búvóhely. Védi a hullámveréstől, és apály idején mérsékli a kiszáradás veszélyét. Nem minden élőhelyen ás ilyen üreget: nyugodtabb vizekben kövek alatt vagy a sziklák felszínén is megél.

A Kővájósün nem támad emberre, de a tüskéi könnyen a bőrbe törhetnek, és letörhetnek a szúrás helyén. Ez fájdalmas sérülést okozhat, különösen akkor, ha valaki mezítláb lép rá sekély vízben. Ne fogdosd és ne emeld ki a vízből, mert ezzel az állatot is károsíthatod. Ha mégis megszúrt, a mélyen maradt tüskedarabokat ne próbáld erővel kiszedni; erős fájdalom vagy gyulladás esetén kérj orvosi segítséget.

Elsősorban a sziklákon és a tengerifűmezők környezetében növő algákat legeli. Fogai a szájában található Arisztotelész lámpásának részei, és folyamatosan kopnak, majd újranőnek. A táplálékkal együtt kisebb gerinctelenek, baktériumokban gazdag bevonatok és szerves törmelék is bekerülhet a szervezetébe. Fogyasztása erősen hat a parti algák mennyiségére, ezért fontos szerepe van a sekély tengeri közösségek működésében.

A faj a Földközi-tengerben és a kelet-atlanti partvidéken él. Elterjedése északon Írországig, Skócia nyugati partjaiig, délen pedig Marokkó és a Kanári-szigetek térségéig húzódik. Leggyakrabban sekély, sziklás aljzaton, árapálymedencékben és Posidonia oceanica-tengerifűmezőkben található. Egyes területeken mélyebbre is lehúzódik, de a partközeli, fényben gazdag élőhelyek különösen fontosak számára.

A Kővájósün ambulakrális lábain apró tapadókorongok vannak, amelyekkel könnyű tárgyakat rögzíthet a testére. Gyakran algadarabokat, kagylóhéjakat, apró köveket vagy más törmeléket használ. A fedés csökkentheti az erős napsugárzás hatását, és megtörheti az állat körvonalát a ragadozók előtt. Nem állandó páncélról van szó: a tárgyak mozgás, növekedés és táplálkozás közben lehullhatnak vagy kicserélődhetnek.

A Kővájósün különnemű: egy egyed vagy petesejteket, vagy spermiumokat termel. A szaporítósejtek a tengervízbe kerülnek, ahol megtörténik a külső megtermékenyítés. A fejlődő állat először planktonikus echinopluteusz-lárva, amely a vízoszlopban sodródik és táplálkozik. Később átalakul, kialakul az ötsugaras testfelépítése, majd fiatal sünként letelepszik a tengerfenékre. A szülők a petéket és a lárvákat nem gondozzák.

A közölt adatok élőhelyenként eltérnek. Egyes fajismertetők körülbelül öt éves élettartamot adnak meg, kutatások viszont hat–kilenc éves vadon élő egyedekről is beszámolnak. Halászati adatok alapján kedvező körülmények között a becsült élettartam akár 13–14 év lehet. Ezek nem minden állományra érvényes átlagok: a növekedést, a ragadozást, a betegségeket, a vízhőmérsékletet és a gyűjtés mértékét az adott partvidéken külön kell értékelni.

A Földközi-tenger több térségében a túlzott gyűjtés és a halászat csökkenti a Kővájósün állományait. A tengervíz melegedése, a szennyezés és az egyre gyakoribb szélsőséges időjárási események szintén ronthatják a túlélési esélyeit. Helyi problémát jelenthetnek az újonnan megjelenő ragadozók és versengő növényevők is. A veszélyeztetettség nem minden partvidéken azonos, ezért a védelemhez helyi halászati szabályokra és rendszeres állományfelmérésre van szükség.

A Kővájósün algákat fogyaszt, ezért hatással van arra, hogy mennyire sűrű és magas a parti alganövényzet. Tápláléka révén módosítja a sziklafelszín állapotát, miközben maga is több hal, tengeri csillag és más ragadozó tápláléka. Ha túl sok sün él egy kis területen, kopár, algaszegény felszín alakulhat ki; ha viszont túl kevés marad, az algák túlszaporodhatnak. A természetes egyensúly a sünök, a ragadozók és az algák közötti kapcsolatoktól függ.