Zöldszárnyú ara

A zöldszárnyú ara kifejlett testhossza többnyire 90-95 centiméter, testtömege nagyjából 1050-1708 gramm. A hosszú farok jelentősen növeli a teljes testhosszt, ezért a madár nagyobbnak tűnik, mint amekkora a törzse alapján lenne. A hímek és a nőstények külső megjelenése nagyon hasonló, a nemet általában nem lehet biztosan megállapítani pusztán ránézéssel.

A faj Kelet-Panamától Kolumbián, Venezuelán és a három Guayanán át Brazíliáig, valamint Ecuador, Peru, Bolívia és Paraguay megfelelő erdős vidékeiig fordul elő. Főként trópusi erdőkben, folyóparti erdőkben és erdőszéleken él, elterjedési területének déli részén pedig szárazabb, nyitottabb erdőkben és fás szavannákon is megjelenhet. Magyarországon nem őshonos.

Tápláléka főként gyümölcsökből, magvakból, diófélékből és más növényi részekből áll. Erős csőrével kemény héjakat is fel tud törni, majd a mag belsejét fogyasztja el. Egyes helyeken agyagfalakhoz is ellátogat, ahol ásványi anyagban gazdag földet vesz fel. Fogságban a változatos, szakember által összeállított étrend és a rendszeres rágcsálnivaló is fontos.

A költési időszak területenként eltérhet, de sok állományban októbertől májusig tart. A pár nagy faodút vagy természetes sziklaüreget használ, amelyhez később több évben is visszatérhet. A nőstény rendszerint 2-4 tojást rak, ezek 23-28 nap alatt kelnek ki. A hím a kotló nőstényt eteti, a kikelés után pedig mindkét szülő részt vesz a fiókák gondozásában.

A fiókák körülbelül 90 napos korban repülnek ki az odúból. A fészek elhagyása és a teljes önállósodás azonban két külön fejlődési szakasz. A fiatal madarak a kirepülés után még ügyetlenebbek lehetnek a táplálékkeresésben és a repülésben, ezért a szülők közelében maradnak. A családi kapcsolat akár egy évig is fennmaradhat.

Külső alapján általában nem. A két ivar tollazata, testalkata és színezete nagyon hasonló, ezért a biztos ivarmeghatározáshoz genetikai vizsgálatra vagy állatorvosi módszerre lehet szükség. A csőr, a fej és a szárny mintázata alapján inkább a fajt lehet felismerni. A fiatal madarak farka rövidebb, szemük és csőrük színezete pedig eltérhet a kifejlett egyedekétől.

A legjobb elkülönítő bélyeg a szárny színe. A zöldszárnyú ara szárnyfedőin jól látható zöld sáv húzódik, míg a sárgaszárnyú aránál ugyanitt sárga szín jelenik meg. A zöldszárnyú ara általában robusztusabb, feje és csőre nagyobb, fehér arcbőrén pedig több vörös tollvonal látható. Repülő madárnál a szárny középső színe a leggyorsabb támpont.

A zöldszárnyú ara jelenleg a Természetvédelmi Világszövetség besorolása szerint kevésbé aggasztó helyzetű faj. Ez nem jelenti azt, hogy minden állománya biztonságban van. Az erdőirtás, az idős költőfák eltűnése, a vadbefogás és az illegális kereskedelem helyenként csökkenti a számát. A faj a CITES II. függelékében szerepel, amely a nemzetközi kereskedelmet szabályozza.