A faj legfontosabb adatai
Rendszertani besorolás
Ismerd meg közelebbről!
Megjelenése
Az antillai csónakfarkú hímje fényes, kékes-zöldesen irizáló fekete tollazatú, a tojó valamivel kisebb és kevésbé csillogó. Mindkét ivar jellegzetes sárga szemű, hosszú farkuk pedig repülés közben csónakformát mutathat.
A faj testhossza nagyjából 24–27 centiméter. A hím robusztusabb, nagyobb farokkal és feltűnőbb testtartással jelenik meg, különösen a szaporodási időszakban.
Élőhelye
A Nagy-Antillák meleg, nyílt vidékein él. Leggyakrabban legelőkön, mezőgazdasági területeken, mangroveerdők szélén, településeken és városi parkokban találkozni vele.
A sűrű, összefüggő erdőket többnyire kerüli. Jól alkalmazkodik az emberi környezethez, ezért éttermek, parkolók és lakott területek közelében is rendszeresen megjelenik.
Táplálkozása
Mindenevő, opportunista madár. A talajon és alacsony növényzetben rovarokat, más gerincteleneket, gyümölcsöket, magvakat és növényi részeket keres, de kisebb állati zsákmányt is elfogyaszthat.
Az emberi településeken ételmaradékokat is felhasznál. Ez segíti a fennmaradását, ugyanakkor a természetes táplálék és az emberi eredetű hulladék aránya élőhelyenként változik.
Szaporodása
Puerto Ricóban a szaporodási időszak februártól szeptemberig tart, csúcsa április és augusztus közé esik. A fészek fűből és gallyakból készül, és rendszerint fára vagy más magasabb szerkezetre kerül.
A tojó általában négy-öt tojást rak. A dominikai források szerint a költés körülbelül 16 napig tart; a részletes fiókafejlődési adatok azonban nem minden szigeti populációból ismertek.
Elterjedés
Országok és földrajzi területek szerinti áttekintés; a színezés nem jelenti a teljes jelölt terület benépesítését.
Kuba, Jamaica, Hispaniola, Puerto Rico és a Kajmán-szigetek
A faj természetes elterjedése a Nagy-Antillákra és a Kajmán-szigetekre összpontosul. A nagyobb szigetek előfordulása jól dokumentált, de a kisebb környező szigetek teljes listája és státusza forrásonként eltérhet; a térképes felsorolás ezért nem pontos poligon.
Az állat élete egy pillantásra
Mikor aktív?
Nappali
Hogyan él?
Társas; gyakran csapatokban táplálkozik és pihen
Hogyan mozog?
Állandó lakó; helyi mozgásokat végez
Mivel táplálkozik?
Gyümölcsök, növényi részek, gerinctelenek, kisebb állatok, ételmaradék
Szaporodás és utódgondozás
A tojó kotlik; a szülők etetik a fiókákat
Mikor találkozhatsz vele?
Puerto Rico
Január · Jelen van
Egész évben jelen van; nyílt területeken, településeken és mangroveerdők szélén keressük.
Február · Költési időszak
Megkezdődhet a költés; a párok és kisebb csapatok fákon, épületeken vagy mangroveerdőben mozognak.
Március · Költési időszak
A fészeképítő madarakat főleg alacsony fekvésű, nyílt élőhelyeken és mangroveerdők szélén lehet megfigyelni.
Április · Költési időszak
A költési időszak erősödik; a fészkek körül a felnőttek gyakran hangosan riasztanak.
Május · Költési időszak
A fiókákat nevelő madarak rendszeresen hordhatnak táplálékot a fészekhez.
Június · Költési időszak
Gyakoriak a költőtelepek a mangroveerdőkben; a csapatok a part közelében és településeken is táplálkoznak.
Július · Költési időszak
A kirepült fiatalok rövid farkukkal és kevésbé fényes tollazatukkal különböznek a kifejlett hímektől.
Augusztus · Költési időszak
A költés még tarthat; a fiatalok a szülők közelében, gyakran zajos csapatokban keresnek táplálékot.
Szeptember · Költési időszak
A költési időszak vége felé jár; nyílt területeken a frissen önállósodó fiatalok is feltűnhetnek.
Október · Jelen van
Állandó lakóként egész évben megfigyelhető; gyümölcsöt, gerincteleneket és emberi ételmaradékot is fogyaszt.
November · Jelen van
Településeken és farmok környékén gyakran nagyobb csapatokban pihen és táplálkozik.
December · Jelen van
Nem vonul el; a hosszú, csónakszerű farok és a sárga szem jó támpont a felismeréséhez.
Melyik madárral tévesztheted össze?
Hasonlítsd össze a jellegzetes bélyegeket!
Antillai csónakfarkú
Az antillai csónakfarkú hímje fényes fekete, lilásan irizáló tollazatú, farka hosszú és jellegzetesen csónakszerű. A tojó kisebb, kevésbé fényes, a fiatal madár pedig rövidebb farkú és barnásabb.
Karibi csónakfarkú
Quiscalus lugubris
A karibi csónakfarkú hímje hasonlóan fekete és fényes lehet, de a farka általában vékonyabb és mintegy 10–20%-kal rövidebb. A tojó többnyire barnásabb vagy szürkésbarnább.
Antillai csónakfarkú
Az antillai csónakfarkú kisebb termetű, a hím farka csónakszerű, a tojó pedig a hímhez képest csak mérsékelten kisebb és kevésbé fényes.
Mexikói csónakfarkú
Quiscalus mexicanus
A mexikói csónakfarkú általában jóval nagyobb és nyúlánkabb. Hímjének farka nagyon hosszú, mély V alakot formál, a tojó barna, alsóteste világosabb, torka és szemöldöksávja buffos árnyalatú.
Tojástól az első repülésig
Kövesd végig a fejlődés szakaszait!
Tojás és kotlás
A tojó rendszerint 3–5 halvány olívás, barna-fekete foltokkal tarkított tojást rak, és főként ő kotlik rajtuk.
Fészekben fejlődés
A fiókák a fészekben maradnak, miközben a szülők táplálják őket; a hím etetése is megfigyelhető. A fészkek gyakran telepesen, mangroveerdőkben, fákon vagy építményeken találhatók.
Fészekelhagyás
A fiatal madarak ekkor hagyják el a fészket, de még a szülők közelében maradnak, és rövid farkuk, valamint kevésbé fényes tollazatuk alapján felismerhetők.
Repülés és önállósodás
A fiatalok fokozatosan csatlakoznak a csapatokhoz, miközben a szülők tovább etethetik őket. A teljesen kifejlett, fényes tollazat később alakul ki.
Miért sikeres a városokban?
Az antillai csónakfarkú olyan élőhelyeket is használ, amelyeket sok erdei madár elkerül. A rövid füvű parkok, utak menti zöldterületek, farmok és települési nyílt terek könnyen áttekinthetők, miközben táplálékot és pihenőhelyet kínálnak.
Városi jelenléte mögött elsősorban viselkedési rugalmasság áll. A madár nem egyetlen táplálékforrástól függ, hanem a rovarokat, gyümölcsöket, magvakat és az elérhető emberi eredetű maradékokat is hasznosítja; ez azonban nem jelenti azt, hogy minden városi táplálék megfelelő vagy veszélytelen számára.
A szigetek madara
A faj elterjedése jól mutatja, hogy a karibi szigetvilágban az egyes szigetek különálló élőhelyei fontos szerepet játszanak. A Nagy-Antillák több nagy szigetén állandó lakó, és a környező kisebb szigeteken is előfordulhat, de a pontos szigetszintű elterjedési adatok forrásonként eltérnek.
A szigetek közötti rendszeres vonulás nem jellemző rá. A helyi állományok inkább az elérhető táplálék, a víz és a megfelelő pihenőhelyek szerint mozognak, ezért egy településen belül is változhat, hol figyelhetők meg nagyobb csapatai.
A hangja és helyi nevei
Az antillai csónakfarkú nem egyetlen egyszerű énekkel kommunikál. Hívóhangjai között füttyök, csattogó és rekedtesebb hangok is szerepelnek, amelyek a társak közötti kapcsolattartásban, a veszély jelzésében és a szaporodási viselkedésben kaphatnak szerepet.
A helyi elnevezések szigetről szigetre változnak. Puerto Ricóban például chango, a Dominikai Köztársaságban többek között chinchilín néven ismert; ezek a nevek a faj kulturális jelenlétét is jelzik, de nem helyettesítik a tudományos azonosítást.
Képgaléria
Kérdések és válaszok
Hol él az antillai csónakfarkú?
A Nagy-Antillákon, főként Kubában, Jamaicán, Hispaniolán és Puerto Ricóban, valamint a Kajmán-szigeteken fordul elő.
Miért nevezik csónakfarkúnak?
Hosszú, enyhén csónakformára emlékeztető farka miatt kapta ezt a magyar nevet.
Milyen színű a tollazata?
A hím fényes fekete, kékes-zöldes fénnyel; a tojó sötétebb, kevésbé csillogó.
Vonuló madár az antillai csónakfarkú?
Nem. Állandó lakó, de táplálék és pihenőhely szerint helyi mozgásokat végezhet.
Mit eszik?
Gyümölcsöket, magvakat, növényi részeket, rovarokat és más gerincteleneket, továbbá kisebb állati táplálékot.
Hol fészkel?
Fűből és gallyakból épített fészket készít, többnyire fára vagy más magasabb szerkezetre.
Hány tojást rak?
A rendelkezésre álló dominikai adat általában négy-öt tojást említ.
Magyarországon is előfordul?
Nincs megbízható adat rendszeres magyarországi előfordulásáról; a faj karibi elterjedésű.
