Közelebb az állatvilághoz · Ismerd meg, értsd meg, óvd meg!
Fedezd fel az állatvilágot

Melyik állatra vagy kíváncsi?

Keress magyar vagy tudományos névre, állatcsoportra vagy egy érdekes témára.

Ismerd meg a fajt

Feketehasú túzok

Lissotis melanogaster

A feketehasú túzok nagy termetű, afrikai síkvidéki madár, amely magas füvű szavannákon és nyílt erdőségekben él. A hím látványos nászbemutatóval és messzire hallatszó, pukkanó hanggal próbálja magára vonni a nőstény figyelmét.

Feketehasú túzok (Lissotis melanogaster)
Feketehasú túzok · Lissotis melanogaster

A faj legfontosabb adatai

Tudományos névLissotis melanogaster
TesthosszKörülbelül 60 cm
Farok / egyéb méret–
TesttömegA nőstény kb. 1,4 kg; a hím 1,8–2,7 kg.
Élettartam–
ElterjedésA Szaharától délre fekvő Afrika nagy részén.
ÉlőhelyMagas füvű szavanna, gyep, ritkás erdő és nedvesebb síkság.
TáplálkozásRovarok, más gerinctelenek, magok, növényi részek és kisebb gerincesek.
Aktív időszakNappali aktivitású.
Társas életTöbbnyire magányos; a hím több nősténnyel is párosodhat.
Szaporodási időA költés időzítése területenként, rendszerint az esős évszakhoz igazodik.
Költési / kelési időa nőstény tojásokon kotlik
Utódok számaÁltalában 1–2 tojás; a fiókák fészekhagyók.
UtódgondozásA nőstény kotlik és egyedül vezeti, védi a fiókákat.
PihenőhelySekély talajmélyedésben, fűcsomók között költ.
ÉrzékelésJó látása segíti a magas fűben való tájékozódást és a veszély észlelését.
HangadásRekedt, békaszerű hang, morgás és jellegzetes pukkanás.
MozgásÁllandó lakó; nem vonuló faj.
Ökológiai szerepA rovarok fogyasztásával és a magvak terjesztésével is része a szavannák táplálékhálózatának.
Magyarországi jelenlétMagyarországon vadon nem őshonos; állandó természetes előfordulása afrikai.

Rendszertani besorolás

Egy kicsit közelebbről

Ismerd meg közelebbről!

Megjelenése

A feketehasú túzok körülbelül 60 centiméter hosszú, hosszú lábú, nyúlánk testű madár. A hím fekete torka, melle és hasa erősen elüt a világosabb fej- és szárnymintázattól, míg a nőstény kevésbé kontrasztos színezetű.

Élőhelye

A faj a magas, sűrű füvű szavannákat, a nyílt gyepterületeket és a ritkás erdőségeket kedveli. Olykor művelt földeken, legelőkön és időszakosan nedves síkságokon is megjelenik, legfeljebb mintegy 2500 méteres magasságig.

Táplálkozása

Főként a talajon keresgél, lassan sétálva csipkedi fel a sáskákat, bogarakat, termeszeket és más gerincteleneket. Táplálékát magokkal, zöld növényi részekkel, bogyókkal és alkalmanként kisebb gerincesekkel egészíti ki.

Szaporodása

A hím a költési időszakban magaslatról vagy a levegőben mutatja be magát: felpuffasztja a torkát, nyújtogatja a nyakát, majd jellegzetes pukkanó hangot hallat. A nőstény egy sekély talajmélyedésbe rakja tojásait, és egyedül kotlik, illetve gondozza a fiókákat.

Elterjedés

Fidzsi-szigetekTanzániaNyugat-SzaharaKanadaAmerikai Egyesült ÁllamokKazahsztánÜzbegisztánPápua Új-GuineaIndonéziaArgentínaChileKongói Demokratikus KöztársaságSzomáliaKenyaSzudánCsádHaitiDominikai KöztársaságOroszországBahama-szigetekFalkland-szigetekNorvégiaGrönlandFrancia déli és antarktiszi területekKelet-TimorDél-afrikai KöztársaságLesothoMexikóUruguayBrazíliaBolíviaPeruKolumbiaPanamaCosta RicaNicaraguaHondurasSalvadorGuatemalaBelizeVenezuelaGuyanaSurinameFranciaországEcuadorPuerto RicoJamaicaKubaZimbabweBotswanaNamíbiaSzenegálMaliMauritániaBeninNigerNigériaKamerunTogoGhánaElefántcsontpartGuineaBissau-GuineaLibériaSierra LeoneBurkina FasoKözép-afrikai KöztársaságKongói KöztársaságGabonEgyenlítői-GuineaZambiaMalawiMozambikSzváziföldAngolaBurundiIzraelLibanonMadagaszkárCiszjordániaGambiaTunéziaAlgériaJordániaEgyesült Arab EmírségekKatarKuvaitIrakOmánVanuatuKambodzsaThaiföldLaoszMianmarVietnámÉszak-KoreaDél-KoreaMongóliaIndiaBangladesBhutánNepálPakisztánAfganisztánTádzsikisztánKirgizisztánTürkmenisztánIránSzíriaÖrményországSvédországFehéroroszországUkrajnaLengyelországAusztriaMagyarországMoldovaRomániaLitvániaLettországÉsztországNémetországBulgáriaGörögországTörökországAlbániaHorvátországSvájcLuxemburgBelgiumHollandiaPortugáliaSpanyolországÍrországÚj-KaledóniaSalamon-szigetekÚj-ZélandAusztráliaSrí LankaKínaKínai KöztársaságOlaszországDániaÉszak-ÍrországIzlandAzerbajdzsánGrúziaFülöp-szigetekMalajziaBruneiSzlovéniaFinnországSzlovákiaCsehországEritreaJapánParaguayJemenSzaúd-ArábiaCiprusMarokkóEgyiptomLíbiaEtiópiaDzsibutiUgandaRuandaBosznia-HercegovinaÉszak-MacedóniaSzerbiaMontenegróKoszovóTrinidad és TobagoDél-SzudánTurks- és Caicos-szigetekCook-szigetekSzamoaTongaFrancia PolinéziaPitcairn-szigetekBarbadosSão Tomé és PríncipeSzent IlonaMáltaBahreinMaldív-szigetekBrit Indiai-óceáni TerületSzingapúrPalauÉszaki-Mariana-szigetekGuamMikronéziai Szövetségi ÁllamokMarshall-szigetekKiribatiNauruTuvaluMauritiusComore-szigetekFeröerSaint-Pierre és MiquelonBermudaDéli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetekSpitzbergákFrancia GuyanaVatikánAmerikai Virgin-szigetekAmerikai SzamoaAnguillaKajmán-szigetekBrit Virgin-szigetekMontserratJerseyGuernsey BailiffségManSeychelle-szigetekSan MarinoSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSaint LuciaSaint Kitts és NevisNiueTokelau-szigetekArubaKaribi HollandiaCuraçaoMonacoLiechtensteinGrenadaMayotteRéunionMartiniqueGuadeloupeWallis és FutunaSaint-MartinSaint-BarthélemyÅlandDominikai KözösségMakaóHongkongZöld-foki KöztársaságKarácsony-szigetKókuszHeard-sziget és McDonald-szigetekNorfolk-szigetAntiguaAndorraSint MaartenAntarktisz
Zöld: őshonos · Sárga: betelepített

Országok és földrajzi területek szerinti áttekintés; a színezés nem jelenti a teljes jelölt terület benépesítését.

A Szaharától délre fekvő Afrika nagy részén.

A feketehasú túzok a Szaharától délre fekvő Afrika nagy részén őshonos, Szenegáltól és Etiópiától délre egészen Dél-Afrikáig. Többnyire állandó lakó; Szomáliában nem költő előfordulása ismert. Mauritániából csak kóborlóként jelezték, ezért nem szerepel a rendszeres előfordulási országok között.

Életmód röviden

Az állat élete egy pillantásra

Mikor aktív?

Nappal aktív, főként a magas füvű területeken keresgél táplálékot.

Hogyan él?

Többnyire magányosan él; a hímek a költési időszakban több nőstényt is meghódíthatnak.

Hogyan mozog?

Állandó lakó, nem vonuló faj. Zavaráskor gyakran inkább futva menekül.

Mivel táplálkozik?

Főként rovarokat és más gerincteleneket eszik, de magokat, leveleket és kisebb gerinceseket is fogyaszt.

Szaporodás és utódgondozás

A tojásokat és a fiókákat a nőstény gondozza egyedül.

Ember közelében

Nem veszélyes az emberre, de a földön rejtőző fészkét és fiókáit könnyű véletlenül megzavarni.

Mekkora hozzád képest?

Állat: 60 cmEmber: 170 cm

Közös méretarány; a rajz a család jellemző testformáját szemlélteti. Az ember magassága 170 cm.

Mi veszélyezteti?

Élőhelyét a mezőgazdasági terjeszkedés és a füves területek romlása veszélyezteti. Egyes vidékeken vadásszák is.

Élőhelyek sérülése
Találkozási naptár

Mikor találkozhatsz vele?

Dél-Afrika, Sabi Sand vadrezervátum és környéke

November · Költési időszak

A hímek több nősténnyel is párosodhatnak; a madarakat elsősorban a nedvesebb, magas füvű területeken keresd.

Hol keresd? Magas füvű szavanna, gyep, ritkás erdő és nedvesebb síkság.
Madárfelismerő

Melyik madárral tévesztheted össze?

Hasonlítsd össze a jellegzetes bélyegeket!

Feketehasú túzok

A feketehasú túzok kifejlett hímjének alsóteste mélyfekete, arca fehér és fekete mintázatú, nyakán keskeny fekete sáv fut végig. A nőstény fakóbarna, finoman hullámosan mintázott mellű és nyakú.

Hartlaub-túzok

Lissotis hartlaubii

A Hartlaub-túzok általában szürkésebb hatású. Hímjén a fekete arci sáv feltűnőbb, a nyak és a far mintázata is eltér; a nőstény kevésbé meleg, barnás árnyalatú.

Kelet-Afrikában különösen könnyű összekeverni őket, ezért ne csak a fekete hasat nézd: a fej, a nyak és a far színe-mintázata együtt ad biztosabb támpontot.
Egy új élet története

Tojástól az első repülésig

Kövesd végig a fejlődés szakaszait!

A tojások lerakása után körülbelül 23 nap; ezt a fogságban mért időtartamot ismerjük.

Tojás és kotlás

A nőstény általában 1–2 tojást rak sekély talajmélyedésbe, gyakran egy fűcsomó mellé, és egyedül kotlik.

01 Egy érdekes részlet

A „pezsgősüveg-pukkanás” hangja

A hím nászhangja több egymásra épülő részből áll: előbb rekedt, békaszerű hangot ad, majd morgó hang következik, végül egy rövid, éles pukkanás zárja a bemutatót. A hang nyílt füves élőhelyen messzire eljut, ezért a nőstények akkor is észlelhetik a hímet, amikor a magas fű eltakarja.

A hangadás gyakran testtartással és látványos mozdulatokkal társul. A hím felpuffasztja a torkát, felemeli a farkát, és rövid repüléssel is hangsúlyozza méretét és erejét.

02 Egy érdekes részlet

A rejtett fészek stratégiája

A feketehasú túzok nem épít feltűnő fészket: a nőstény sekély mélyedést használ a talajon, rendszerint fűcsomó vagy alacsony növényzet közelében. A tojások olívás, barnás foltozása és a nőstény rejtőszínű tollazata együtt nehezíti meg, hogy a ragadozók észrevegyék a költőhelyet.

A fiókák fejletten kelnek ki, és röviddel a kikelés után elhagyhatják a fészket. Ettől még hosszabb ideig rászorulnak a nőstény vezetésére, védelmére és a veszélyes helyek felismerésében nyújtott segítségére.

03 Egy érdekes részlet

A hosszú lábak előnye

A faj hosszú lábai és nyaka nem pusztán feltűnő külső jegyek. A magas fűben állva a madár messzebbre ellát, miközben teste nagy része rejtve marad, és a talajon mozgó rovarokat is könnyebben észreveszi.

Zavaráskor nem mindig repül el azonnal, hanem gyakran gyorsan futva próbál távolodni. Ez energiatakarékos menekülési mód lehet a füves síkságon, ahol a rövid felröppenés után ismét könnyen leszállhat.

Amire sokan kíváncsiak

Kérdések és válaszok

Hol él a feketehasú túzok?

A feketehasú túzok a Szaharától délre fekvő Afrika nagy részén fordul elő, Szenegáltól és Etiópiától délebbre, egészen Dél-Afrikáig. Magas füvű szavannákon, nyílt gyepeken, ritkás erdőkben, legelőkön és időszakosan nedves síkságokon él. Elterjedése nagy, de sok helyen foltszerű, mert kerüli a sűrű, összefüggő erdőket és a kopár területeket.

Mekkora a feketehasú túzok?

A kifejlett feketehasú túzok testhossza körülbelül 60 centiméter. A két nem között jelentős tömegkülönbség van: a nőstény nagyjából 1,4 kilogrammos, a hím viszont rendszerint 1,8–2,7 kilogrammot nyom. A faj hosszú lábai és nyaka miatt magasabbnak látszik, mint amekkora a testhossza alapján várnánk.

Mit eszik a feketehasú túzok?

Táplálékának jelentős részét rovarok és más gerinctelenek adják, például sáskák, bogarak, termeszek, hernyók és hangyák. A madár lassan sétálva, csipkedve szedi fel zsákmányát a talajról. Az állati táplálékot magokkal, levelekkel, bogyókkal és más növényi részekkel, alkalmanként pedig kisebb gerincesekkel egészíti ki.

Veszélyes lehet az emberre?

Nem, a feketehasú túzok nem jelent veszélyt az emberre, és nem támadó természetű madár. A költési időszakban azonban a földön rejtőző fészkét és fiókáit könnyű véletlenül megközelíteni. Ilyenkor érdemes megállni, lassan távolodni, és kerülni a magas füvű folt további bolygatását, mert a nőstény rejtőszíne miatt nehezen vehető észre.

Hogyan költ a feketehasú túzok?

A nőstény sekély mélyedést használ a talajon, gyakran egy fűcsomó vagy alacsony bokor közelében. Többnyire egy-két tojást rak, amelyek színe jól beleolvad a száraz növényzetbe és a talajba. A hím a párzás után nem vesz részt a kotlásban és a fiókák nevelésében; ezeket a feladatokat a nőstény végzi egyedül.

Milyen hangot ad a hím?

A hím hangja szokatlan és több részből álló jelzés. A nászbemutató során rekedt, békaszerű hangot hallat, ezt morgó hang követheti, majd egy rövid, éles pukkanás zárja a sorozatot. A hang nyílt szavannán messzire terjed, így a nőstények akkor is érzékelhetik a hímet, amikor a magas fű vagy a ritkás növényzet eltakarja.

Vonuló madár a feketehasú túzok?

A feketehasú túzok alapvetően állandó lakó, vagyis nem rendszeres vonuló faj. A helyi mozgásait inkább a csapadék, a növényzet állapota és a táplálék mennyisége befolyásolhatja. Az esős évszak után a füves területeken több rovar jelenik meg, ezért a madarak ilyenkor megfelelőbb táplálkozóhelyeket kereshetnek, de ez nem azonos a nagy távolságú vonulással.

Milyen veszélyek fenyegetik?

A faj világszerte nem számít veszélyeztetettnek, az állománya azonban a becslések szerint csökkenőben van. A legfontosabb gond a füves élőhelyek átalakítása mezőgazdasági területté, a legelők romlása és az emberi települések terjeszkedése. Egyes térségekben vadásszák is, ami helyben további nyomást gyakorolhat az állományokra.

Ez is érdekelhet

Fotó: Kesavamurthy N · Wikimedia Commons · CC BY-SA 4.0

Állatmagazin
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.