Galléros túzok

A galléros túzok főként Észak-Afrika száraz vidékein fordul elő: Mauritániában, Nyugat-Szaharában, Marokkóban, Algériában, Tunéziában, Líbiában és Egyiptomban. Külön alfaja él a keleti Kanári-szigeteken, elsősorban Fuerteventurán és Lanzarotén. A szudáni régi adatok mai érvényessége bizonytalan, ezért ezt a területet nem lehet biztos, rendszeres előfordulásként kezelni.

Közepes termetű túzokféle, testhossza nagyjából 55–75 centiméter. A hímek általában nagyobbak és látványosabb nyaki tollakat viselnek, mint a tojók. Teste homokszínű, ezért a sivatagos környezetben nehezen észrevehető. A farok pontos hossza nem áll rendelkezésre megbízható, egységes adatként, ezért erre nem érdemes külön számot megadni.

Tápláléka változatos, mert a sivatagban az évszak és a csapadék szerint nagyon eltérő, mi érhető el. Zöld hajtásokat és magvakat fogyaszt, emellett rovarokat, más gerincteleneket és kisebb gerinceseket is elfog. Többnyire a talajon keresgél, és a ritka esők után megjelenő friss növényzetet is kihasználja. Ez az alkalmazkodó étrend segíti a túlélését száraz időszakokban.

A hím különleges násztánccal próbálja magához vonzani a tojókat. A nyakán lévő díszes tollakat felmereszti, a fejét részben vagy teljesen elrejti bennük, majd gyorsan futni kezd egy kijelölt bemutatóhelyen. A mozdulatokat mély, halk, dübörgő hangok kísérhetik. A hímek gyakran ugyanazt a helyet használják több egymást követő költési időszakban.

A galléros túzok a talajon fészkel. A tojó sekély mélyedést kapar a csupasz vagy ritkásan növényes felszínbe, ahol általában két-három tojást rak. A fészek gyakran alig látható, ami védelmet adhat a kíváncsi szemek ellen, de a talajon lévő tojások és fiókák így is sérülékenyek. A költést és a fiókák nevelését a tojó végzi.

A faj mozgása állományonként eltérő. Az észak-afrikai madarak többnyire helyben maradnak, vagy csak rövidebb távolságokra mozdulnak el, amikor a csapadék után megjelenő növényzet és zsákmány eloszlása megváltozik. Ezt inkább nomád vagy részben mozgó életmódnak nevezik, nem szabályos, hosszú távú vonulásnak. A Kanári-szigeteken élő alfaj helyhez kötöttebb.

A galléros túzok az IUCN Vörös Listáján sebezhető kategóriában szerepel, állománya csökken. Észak-Afrikában a túlzott vadászat és az orvvadászat súlyos nyomást jelent, miközben a száraz élőhelyeket utak, bányászat, mezőgazdaság, túllegeltetés és a szárazodás is rontja. A Kanári-szigeteken az élőhelyvesztés, a vezetékek, a terepjárók és a turisztikai fejlesztések okozhatnak további pusztulást.

A galléros túzok nem Magyarország rendszeres madárfaja. Régebbi névjegyzékekben és madártani anyagokban szerepel a neve, de a modern elterjedési adatok szerint a faj Észak-Afrika és a keleti Kanári-szigetek száraz területeihez kötődik. Magyarországon nem kell rendszeres vadon élő állományával számolni. Egy esetleges régi vagy bizonytalan adatot nem szabad automatikusan mai előfordulásként értelmezni.