Vízirigó

Leginkább gyors folyású, tiszta vizű hegyi patakok mellett érdemes keresned, főként köves, sziklás mederben és erdős környezetben. Hazánkban ritka költőfaj, állománya csak néhány patakvidéken él. A legjobb megfigyelési helyeken rendszerint egy rövidebb patakszakaszhoz kötődik, ezért érdemes csendben várakozni, nem pedig folyamatosan járni a parton.

Táplálékának fontos részét a bolharákok adják, de vízi rovarokat, tegzeslárvákat, csigákat, ebihalakat és alkalmanként kisebb halakat is fogyaszt. A sekély vízben, a meder kövei között kutat. A víz alá bukva gyalogol, a köveket átvizsgálja, és a sodrásban is képes megtartani magát. A levegőben csak ritkábban zsákmányol.

Igen. A madár a sekély, gyors folyású vízben a meder kövein gyalogolva keresi a zsákmányát. Előredől, erős lábával kapaszkodik, szárnyaival pedig a sodrással szemben evező mozdulatokat végez. Sűrű tollazata és zömök teste segíti a merülést. Megfigyeléskor gyakran csak néhány másodpercre bukik le, majd egy közeli kőre ül ki.

A költési idő a tengerszint feletti magasságtól és a helyi időjárástól függően nagyjából márciustól nyár elejéig tart. A fészekalj rendszerint 3-6 tojásból áll, amelyeken főként a tojó kotlik. A kotlás körülbelül 15-18 napig tart. Kedvező körülmények között a pár egy évben két fészekaljat is felnevelhet, de ez nem minden élőhelyen jellemző.

A fészek gömb alakú, és mohából, fűszálakból, gyökérdarabokból, valamint levelekből készül. Bejárata gyakran egy rövid, csőszerű járat, amely a fészek belsejét védi. A pár a fészket kövek között, partfal üregében, vízesés mögött vagy híd alatt is elhelyezheti. A megfelelő fészket sokszor több éven át használják, ezért a part menti zugok megőrzése fontos.

A vízirigó viselkedése területenként eltérhet, de Magyarországon állandó madárnak számít. A költőpárok általában egész évben a patakvidékük közelében maradnak, ha a vízfolyás nem fagy be teljesen és elegendő táplálékot ad. Európa északi vagy magasabban fekvő területein egyes példányok rövidebb távú mozgásokat végezhetnek, főként a téli időszakban, amikor a patakok befagynak.

A vízirigó legfontosabb bélyege a nagy, tiszta fehér torok- és mellfolt, amelyet sötétbarna fej és palaszürkés hát vesz körül. Zömök teste és rövid farka is jellegzetes. Nem úszkál folyamatosan a felszínen, hanem köveken ül, majd hirtelen a víz alá bukik. A patakmederben végzett járása és fel-le billenő mozgása együtt különösen árulkodó.

A vízirigó érzékeny a patakok vízminőségére, mert táplálékállatai gyorsan eltűnhetnek a szennyezett vagy elsavasodó vízből. A vízhozam csökkenése, a kisvízfolyások átalakítása és a patakparti erdők letermelése szintén rontja az élőhelyét. A fészkelőhelyek zavarása is gondot okozhat. A természetes meder, a parti növényzet és a tiszta víz megőrzése a faj legfontosabb védelme.