Törpesas

A név a faj kis termetére és sasformájára utal. A törpesas valóban kisebb a legtöbb sasnál, de nem egyszerűen egy apró termetű ölyv: hosszú szárnya, hosszú farka, erős karmai és tollas lábszára jellegzetes sasbélyegek. A latin pennatus szó jelentése tollas, ami szintén a láb tollazatára utal. A régebbi magyar irodalomban több névváltozat is előfordult, de a mai bevett név a törpesas.

A kifejlett törpesas testhossza nagyjából 45 - 53 centiméter. A hímek tömege általában 510 - 770 gramm, a nőstényeké 840 - 1250 gramm, vagyis a nőstények rendszerint nehezebbek. Szárnya hosszú és keskeny, farka pedig viszonylag hosszú, négyszögletes végű. Repülés közben ezért karcsúbbnak és fürgébbnek hat, mint az egerészölyv.

A világos változat alsóteste többnyire fehéres vagy krémszínű, amelyből sötét kézevezői élesen kiemelkednek. Felsőteste barna, vállán és szárnyfedőin világosabb foltok látszhatnak. A farok többnyire világosabb barna, alakja pedig egyenes végű. Az azonosításnál a világos alsótestet mindig a hosszú farokkal, keskeny szárnnyal és tollas lábbal együtt érdemes értékelni.

A sötét változat teste és alsó szárnyfedői többnyire egységes sötétbarna színűek. A repülőtollak még sötétebbek lehetnek, miközben a farok és a szárny bizonyos részei világosabb kontrasztot adnak. Könnyű összetéveszteni a barna kányával, de a törpesas farka nem villás. A lapos szárny, a sasos testalkat és a tollas lábszár együtt segít a felismerésben.

A faj nagy elterjedési területe Dél-Európától Észak-Afrikán és a Közel-Keleten át Közép-Ázsiáig, valamint az indiai szubkontinensig húzódik. Európában és Ázsiában főként erdős, dombvidéki vagy hegyvidéki tájakon költ. Az északi állományok ősszel délre vonulnak, és Afrikában, Dél-Ázsiában, illetve Délkelet-Ázsiában telelnek. Dél-Afrikában kisebb, elszigetelt költőállománya is él.

Táplálékát főként kisebb madarak, gyíkok és kisemlősök alkotják. A zsákmányt termikelés közben vagy alacsonyabb repülésből pillantja meg, de leshelyről és a talaj közelében is vadászhat. Bokros területeken gyors üldözéssel kaphatja el a kisebb madarakat, nyílt felszínek fölött pedig siklásból keres zsákmányt. Tápláléka helyenként és évszakonként változik.

A törpesas történetileg költött Magyarországon, de az MME összefoglalója szerint a hazai költőállomány a közelmúltban kipusztult. A régi adatok között kevés a biztosan dokumentált fészkelés, és több megfigyelést más ragadozókkal való tévesztés is terhelhet. Ma a faj ritka vendégként vagy átvonulóként kerülhet szem elé, ezért minden észlelésnél fontos a fénykép és a pontos terepi leírás.

Az európai és ázsiai állományok többnyire augusztus és október között indulnak dél felé, majd március és április között térnek vissza. A vonulás során a madarak gyakran termikekben köröznek, így nagyobb számban főként olyan helyeken figyelhetők meg, ahol kedvező feláramlások alakulnak ki. A pontos időzítés időjárástól, földrajzi helyzettől és az egyes állományok származási területétől is függ.

A törpesas nem tekinthető az emberre veszélyes állatnak, és rendszerint elkerüli a közeli találkozást. A költő madarak azonban érzékenyek a fészek körüli zavarásra, különösen a kotlás és a fiókanevelés idején. Ne próbáld megközelíteni, megfogni vagy felröppenteni, mert a zavarás miatt a szülők hosszabb időre elhagyhatják a fészket. Sérült példányt csak szakembernek jelents.