Eleonóra-sólyom

Elsősorban a Földközi-tenger szigetein és partvidékein költ, de Észak-Afrika egyes tengerparti területein, a Közel-Kelet térségében és az Atlanti-óceán néhány szigetén is előfordul. Fészkét többnyire nehezen megközelíthető sziklafalon, sziklapárkányon vagy kisebb üregben alakítja ki. A költőtelepek gyakran szigetekhez kötődnek, ahol kevesebb szárazföldi ragadozó fér hozzá a fészkekhez.

A késői költés a faj különleges táplálkozási stratégiájának része. A fiókák akkor kelnek ki és fejlődnek gyorsan, amikor az Európából dél felé vonuló kisebb madarak nagy számban haladnak át a mediterrán költőterületek felett. Az Eleonóra-sólyom így a vonulási időszakban könnyebben talál zsákmányt, miközben a költés kezdetén még főként rovarokra támaszkodhat.

A faj repülő rovarokat és kisebb madarakat zsákmányol. A költési időszak elején a nagyobb rovarok is fontosak lehetnek, később azonban a vonuló énekesmadarak szerepe megnő. A zsákmányt rendszerint a levegőben kapja el, és gyakran repülés közben fogyasztja el. Ez a vadászati mód jól illik hosszú, keskeny szárnyához és gyors, fordulékony repüléséhez.

Az Eleonóra-sólyom nagyobb és nyúlánkabb a kabasólyomnál, szárnya és farka is hosszabb. Világos változatának alsóteste barnás vagy rozsdás árnyalatú, alsó szárnyfedői pedig sötétek, miközben az evezők világosabbak. A kabasólyom tömörebb, fehérebb arcú és élesebb fekete-fehér fejmintázatú. Repülés közben a testarányok és az alsó szárny kontrasztja segít a legtöbbet.

Két fő színváltozata ismert: a világos és a sötét forma. A világos madarak felül sötétszürkék vagy barnák, torkuk világos, alsótestük pedig csíkozott és gyakran rozsdás árnyalatú. A sötét forma szinte egyszínű barnásfeketének látszik, bár a szárny és a farok tollai alul valamivel világosabbak lehetnek. A színváltozat nem az ivar különbsége.

Igen, hosszú távú vonuló. A mediterrán és észak-afrikai költőterületekről ősszel délkelet felé indul, és főként Kelet-Afrika, Madagaszkár, valamint a nyugati Indiai-óceán térsége felé vonul. A költőhelyekre tavasszal tér vissza. A vonulás pontos útvonala területenként változhat, és a faj mozgását a tengerparti szigetek, a széljárás és a zsákmány elérhetősége is befolyásolja.

Magyarországon az Eleonóra-sólyom rendkívül ritka kóborló. Nem költ, és nincs rendszeres tavaszi vagy őszi átvonulása sem, ezért minden hiteles adat különlegesnek számít. A faj azonosítását nehezíti, hogy világos és sötét változata is van, fiatal példányai pedig több más sólyomfajhoz hasonlíthatnak. Biztos adatként csak részletesen dokumentált megfigyelést érdemes kezelni.

A költőtelepeket zavarhatja a turizmus, a motorcsónakok forgalma és a sziklafalak körüli erős emberi jelenlét. A szigetekre behurcolt patkányok és macskák kifoszthatják a fészkeket, a mezőgazdasági vegyszerek pedig mérgezést okozhatnak. Az éghajlatváltozás további kockázatot jelent, mert módosíthatja a vonuló zsákmánymadarak időzítését, a vízellátást és a költőhelyek állapotát.