Közelebb az állatvilághoz · Ismerd meg, értsd meg, óvd meg!
Fedezd fel az állatvilágot

Melyik állatra vagy kíváncsi?

Keress magyar vagy tudományos névre, állatcsoportra vagy egy érdekes témára.

Ismerd meg a fajt

Közönséges kukvala

Sauromalus ater

A közönséges kukvala Észak-Amerika sziklás sivatagainak zömök, nappal aktív gyíkja. Növényevő, tojásrakó faj, amely veszély esetén testét a sziklahasadékokban felfújva nehezen kimozdíthatóvá válik.

Közönséges kukvala (Sauromalus ater)
Közönséges kukvala · Sauromalus ater

A faj legfontosabb adatai

Tudományos névSauromalus ater
TesthosszJellemzően kb. 42 cm teljes testhossz
Farok / egyéb méretÁtlagosan kb. 18,2 cm
TesttömegÁtlagosan kb. 245 g
ÉlettartamVadban átlagosan kb. 15 év; fogságban akár 65 év
ElterjedésAz Egyesült Államok délnyugati része és Mexikó északnyugati térségei
ÉlőhelySziklás, száraz sivatagok, lávafolyások és sziklakibúvások
TáplálkozásLevelek, rügyek, virágok, termések; alkalmanként rovarok
Aktív időszakNappali, a hideg és a nagy hőség időszakában inaktív
Társas életTöbbnyire magányos; a hímek területet védenek
Szaporodási időFőként március közepétől augusztus közepéig aktív
Költési / kelési időA tojások kelési ideje 33 - 50 nap
Utódok számaFészekaljanként általában 5 - 16 tojás
UtódgondozásA nőstény a tojásokat a kelésig őrzi
PihenőhelySziklahasadékok, sziklaüregek és sekély föld alatti üregek
ÉrzékelésJól lát; a testhelyzettel és színváltozással is jelez
HangadásA források nem közölnek jellegzetes hangadást
MozgásNem vonul; a menedék közelében mozog
Ökológiai szerepNövényevő sivatagi gyík, amely magvakat is terjeszthet
Magyarországi jelenlétMagyarországon nem őshonos; állatkertekben és hobbitartásban fordulhat elő

Rendszertani besorolás

Egy kicsit közelebbről

Ismerd meg közelebbről!

Sziklák között élő sivatagi gyík

A közönséges kukvala a Mojave- és a Sonora-sivatag sziklás vidékein él. Lapos, erős testét laza bőrredők borítják, farka pedig csaknem olyan hosszú lehet, mint a feje és a törzse együtt.

Leggyakrabban sziklakibúvásokon, lávafolyásokon és nagyobb kövek között talál menedéket. A hasadékok egyszerre védik a ragadozóktól, a hidegtől és a túlzott felmelegedéstől.

Növényevő napimádó

Nappal aktív, reggel gyakran a sziklákon sütkérezik. Testhelyzetét és a naphoz viszonyított irányát változtatva szabályozza a felmelegedését, a legforróbb órákban pedig árnyékba húzódik.

Táplálékának nagy részét levelek, rügyek, virágok és termések adják. Bár alapvetően növényevő, alkalmanként rovarokat is elfogyaszt.

Élet a sziklahasadékban

Veszély esetén a kukvala egy szűk hasadékba préseli magát, majd testét levegővel felfújja. Így a ragadozó nehezebben tudja kirángatni a rejtekhelyéről.

A faj hidegebb időben nyugalmi időszakot tarthat, nyáron pedig a szélsőséges hőség vagy a kevés táplálék miatt válhat kevésbé aktívvá. A menedék ezért az év több szakaszában is fontos számára.

Tojások a föld alatt

A szaporodási időszak többnyire áprilistól augusztusig tart. A nőstény száraz, bolygatástól védett talajba készít föld alatti fészket, és általában 5 - 16 tojást rak.

A tojások körülbelül 33 - 50 nap alatt kelnek ki. A nőstény a kelésig őrzi a fészket, utána azonban a fiatal kukvalák önállóan kezdenek táplálkozni és menedéket keresni.

Elterjedés

Fidzsi-szigetekTanzániaNyugat-SzaharaKanadaAmerikai Egyesült ÁllamokKazahsztánÜzbegisztánPápua Új-GuineaIndonéziaArgentínaChileKongói Demokratikus KöztársaságSzomáliaKenyaSzudánCsádHaitiDominikai KöztársaságOroszországBahama-szigetekFalkland-szigetekNorvégiaGrönlandFrancia déli és antarktiszi területekKelet-TimorDél-afrikai KöztársaságLesothoMexikóUruguayBrazíliaBolíviaPeruKolumbiaPanamaCosta RicaNicaraguaHondurasSalvadorGuatemalaBelizeVenezuelaGuyanaSurinameFranciaországEcuadorPuerto RicoJamaicaKubaZimbabweBotswanaNamíbiaSzenegálMaliMauritániaBeninNigerNigériaKamerunTogoGhánaElefántcsontpartGuineaBissau-GuineaLibériaSierra LeoneBurkina FasoKözép-afrikai KöztársaságKongói KöztársaságGabonEgyenlítői-GuineaZambiaMalawiMozambikSzváziföldAngolaBurundiIzraelLibanonMadagaszkárCiszjordániaGambiaTunéziaAlgériaJordániaEgyesült Arab EmírségekKatarKuvaitIrakOmánVanuatuKambodzsaThaiföldLaoszMianmarVietnámÉszak-KoreaDél-KoreaMongóliaIndiaBangladesBhutánNepálPakisztánAfganisztánTádzsikisztánKirgizisztánTürkmenisztánIránSzíriaÖrményországSvédországFehéroroszországUkrajnaLengyelországAusztriaMagyarországMoldovaRomániaLitvániaLettországÉsztországNémetországBulgáriaGörögországTörökországAlbániaHorvátországSvájcLuxemburgBelgiumHollandiaPortugáliaSpanyolországÍrországÚj-KaledóniaSalamon-szigetekÚj-ZélandAusztráliaSrí LankaKínaKínai KöztársaságOlaszországDániaÉszak-ÍrországIzlandAzerbajdzsánGrúziaFülöp-szigetekMalajziaBruneiSzlovéniaFinnországSzlovákiaCsehországEritreaJapánParaguayJemenSzaúd-ArábiaCiprusMarokkóEgyiptomLíbiaEtiópiaDzsibutiUgandaRuandaBosznia-HercegovinaÉszak-MacedóniaSzerbiaMontenegróKoszovóTrinidad és TobagoDél-SzudánTurks- és Caicos-szigetekCook-szigetekSzamoaTongaFrancia PolinéziaPitcairn-szigetekBarbadosSão Tomé és PríncipeSzent IlonaMáltaBahreinMaldív-szigetekBrit Indiai-óceáni TerületSzingapúrPalauÉszaki-Mariana-szigetekGuamMikronéziai Szövetségi ÁllamokMarshall-szigetekKiribatiNauruTuvaluMauritiusComore-szigetekFeröerSaint-Pierre és MiquelonBermudaDéli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetekSpitzbergákFrancia GuyanaVatikánAmerikai Virgin-szigetekAmerikai SzamoaAnguillaKajmán-szigetekBrit Virgin-szigetekMontserratJerseyGuernsey BailiffségManSeychelle-szigetekSan MarinoSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSaint LuciaSaint Kitts és NevisNiueTokelau-szigetekArubaKaribi HollandiaCuraçaoMonacoLiechtensteinGrenadaMayotteRéunionMartiniqueGuadeloupeWallis és FutunaSaint-MartinSaint-BarthélemyÅlandDominikai KözösségMakaóHongkongZöld-foki KöztársaságKarácsony-szigetKókuszHeard-sziget és McDonald-szigetekNorfolk-szigetAntiguaAndorraSint MaartenAntarktisz
Zöld: őshonos · Sárga: betelepített

Országok és földrajzi területek szerinti áttekintés; a színezés nem jelenti a teljes jelölt terület benépesítését.

Az Egyesült Államok délnyugati része és Mexikó északnyugati térségei

A faj az Egyesült Államok délnyugati részén és Mexikó északnyugati térségeiben őshonos. Elterjedéséhez sivatagi és félsivatagi, sziklás élőhelyek tartoznak; a források állami és regionális bontásban részletesebbek, mint országos szinten.

Életmód röviden

Az állat élete egy pillantásra

Mikor aktív?

Nappal aktív, főleg reggel sütkérezik. Hidegben és nagy hőségben sziklahasadékba húzódik.

Hogyan él?

Többnyire magányos. A hímek területet védenek és vetélkednek a nőstényekért.

Hogyan mozog?

Rövid távon mozog a sziklaüregek és a táplálkozóhelyek között; nem vonul.

Mivel táplálkozik?

Főleg leveleket, rügyeket, virágokat és terméseket eszik. Alkalmanként rovarokat is fogyaszt.

Szaporodás és utódgondozás

A nőstény a tojásokat a kelésig őrzi, de a kikelő utódok önállóak.

Ember közelében

Nem veszélyes faj, de sarokba szorítva haraphat. Megfigyeléskor hagyj neki menekülési utat.

Mekkora hozzád képest?

Állat: 42 cmEmber: 170 cm

Közös méretarány; a rajz a család jellemző testformáját szemlélteti. Az ember magassága 170 cm.

Mi veszélyezteti?

Helyenként az élőhelyek beépítése és a túlzott befogás veszélyezteti. A tojások és a fiatal állatok túlélését a ragadozók is csökkentik.

Élőhelyek sérülése
01 Egy érdekes részlet

Felfújja magát, hogy ne lehessen kihúzni

A kukvala egyik legkülönösebb védekezése a test felfújása. Amikor egy ragadozó sziklahasadékban próbálja megragadni, az állat kitágítja a törzsét, a bőrredők pedig nekifeszülnek a kőfalaknak.

Ez a módszer nem gyors menekülésre épül, hanem arra, hogy a ragadozó ne tudja elmozdítani a gyíkot. A viselkedés különösen hatékony olyan szűk repedésekben, amelyekbe a kukvala még éppen befér.

02 Egy érdekes részlet

A színe a környezethez és a hangulathoz is igazodhat

A közönséges kukvala színe földrajzi helyenként eltérhet, és az egyed kora, neme, környezete vagy pillanatnyi állapota is befolyásolhatja. A hímek gyakran sötétebbek és feltűnőbbek, míg a nőstények és a fiatalok világosabb mintázatúak.

A színváltozás segítheti az álcázást, de a faj társas jelzéseiben is szerepet kaphat. A testtartással együtt jelezheti az erőnlétet, a területvédelmet vagy a feszültséget.

03 Egy érdekes részlet

Nem minden évben szaporodik

A nőstények szaporodása erősen függ a csapadéktól és a táplálék mennyiségétől. Kedvező, esősebb években több nőstény rak tojást, száraz időszakokban viszont egyes egyedek teljesen kihagyhatják a szaporodást.

Ez a stratégia a sivatagi környezethez való alkalmazkodás része. A tojások és a frissen kelt fiatalok felnevelése sok energiát igényel, ezért a nőstény akkor fektet be a szaporodásba, amikor nagyobb esély van elegendő táplálékra.

Amire sokan kíváncsiak

Kérdések és válaszok

Hol él a közönséges kukvala?

A közönséges kukvala az Egyesült Államok délnyugati részén és Mexikó északnyugati területein él. A Mojave- és a Sonora-sivatagban, valamint a Kaliforniai-öböl egyes szigetein is előfordul. Sziklás lejtőkön, lávafolyásokon, sziklakibúvásokon és nagyobb kövek között keresi a táplálékát és a menedékét.

Mekkora a közönséges kukvala?

Kifejlett korában a közönséges kukvala teljes hossza jellemzően körülbelül 42 centiméter. A farka átlagosan 18,2 centiméteres, vagyis a teljes hossz jelentős részét adja. A hímek általában valamivel nagyobbak és nehezebbek a nőstényeknél, de a testméret élőhelyenként és az egyed korától függően is változhat.

Mit eszik a közönséges kukvala?

A faj főként növényevő. Leveleket, rügyeket, virágokat és terméseket fogyaszt, ezért a sivatagi növényzet szezonális változásai erősen befolyásolják a táplálékát. Alkalmanként rovarokat is megeszik, de ezek csak kisebb részét adják az étrendjének. A legtöbb táplálékot a sziklamenedékek közelében keresi.

Veszélyes emberre a közönséges kukvala?

A közönséges kukvala alapvetően nem veszélyes az emberre, és többnyire inkább elrejtőzik, mintsem támad. Ha azonban megfogják, üldözik vagy egy szűk helyre szorítják, haraphat és erősen kapaszkodhat. Megfigyeléskor hagyj neki szabad menekülési utat, ne nyúlj a sziklahasadékba, és ne próbáld kézbe venni.

Hogyan védekezik a ragadozók ellen?

Veszély esetén a kukvala gyakran egy szűk sziklahasadékba menekül. Ezután levegőt vesz, és testét annyira felfújja, hogy a ragadozó nehezen tudja kihúzni. A sziklás környezet színe is segíti az álcázást, a mozdulatlanság pedig csökkentheti annak esélyét, hogy a ragadozó észrevegye.

Mikor szaporodik, és hány tojást rak?

A közönséges kukvala szaporodása többnyire áprilistól augusztusig zajlik. A nőstény száraz talajba föld alatti fészket készít, amelybe általában 5 - 16 tojást rak. A kelési idő körülbelül 33 - 50 nap. A szaporodás nem minden évben sikeres, mert erősen függ a csapadéktól és a rendelkezésre álló tápláléktól.

Gondozza a nőstény a kikelő utódokat?

A nőstény a tojásokat a kelésig őrzi, ami fontos védelmet jelenthet a ragadozók és a fészek bolygatása ellen. A fiatalok kikelése után azonban megszűnik a közvetlen szülői gondoskodás. A kikelő kukvalák önállóan keresnek táplálékot és menedéket, majd fokozatosan növekednek kifejlett méretükig.

Meddig él a közönséges kukvala?

A vadon élő közönséges kukvalák átlagos élettartama körülbelül 15 év. A források szerint a legidősebb ismert vadon élő példány 30 éves volt, fogságban pedig akár 65 éves kort is elérhetett egy egyed. Ezek nem minden állatra jellemző átlagértékek, hanem eltérő körülmények között dokumentált adatok.

Ez is érdekelhet

Fotó: Kaldari · Wikimedia Commons · Public domain

Állatmagazin
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.