Közelebb az állatvilághoz · Ismerd meg, értsd meg, óvd meg!
Fedezd fel az állatvilágot

Melyik állatra vagy kíváncsi?

Keress magyar vagy tudományos névre, állatcsoportra vagy egy érdekes témára.

Ismerd meg a fajt

Széleslábú szitakötő

Platycnemis pennipes

A széleslábú szitakötő lassú folyású vizek és növényzettel gazdag holtágak közelében élő kisszitakötő. Legfeltűnőbb bélyege a középső és hátulsó lábak kiszélesedett, tollas szegélyű lábszára.

Széleslábú szitakötő (Platycnemis pennipes)
Széleslábú szitakötő · Platycnemis pennipes

A faj legfontosabb adatai

Tudományos névPlatycnemis pennipes
Testhossz35–38 mm
Farok / egyéb méretPotroh: 27–31 mm
Testtömeg–
ÉlettartamLárvaként többnyire 1 év; imágóként néhány hét.
ElterjedésEurópa nagy része, kelet felé Szibériáig
ÉlőhelyLassú folyók, holtágak, csatornák, tavak
TáplálkozásApró repülő rovarok; a lárva vízi zsákmányokat fogyaszt
Aktív időszakNappal aktív, alacsonyan repül a parti növényzetben
Társas életNem erősen territoriális; peterakáskor csoportosulhat
Szaporodási időTöbbnyire májustól szeptemberig
Vemhességi időnincs vemhesség
Utódok száma–
UtódgondozásA hím tandemben kíséri a nőstényt a peterakáskor.
PihenőhelySűrű parti fű- és vízinövényzet
ÉrzékelésÖsszetett szemekkel és érzékelő szőrökkel tájékozódik
Hangadás–
MozgásGyenge, alacsony repülés; többnyire vízközelben marad
Ökológiai szerepA lebegő és parti vízinövényzethez kötődik.
Magyarországi jelenlétMagyarországon gyakori, sokfelé előforduló faj.

Rendszertani besorolás

Egy kicsit közelebbről

Ismerd meg közelebbről!

Felismerése

A széleslábú szitakötő teste általában 35–38 milliméter hosszú. A hímek világoskékek lehetnek, a nőstények színezete gyakran krémszínű, sárgás vagy zöldes.

A faj legfontosabb bélyege a középső és hátulsó lábak lemezesen kiszélesedő, merev szőrökkel szegélyezett lábszára. Ezek a lábak tollas benyomást keltenek.

Élőhelye

Leginkább lassú folyású, napos, növényzettel gazdag vizek mellett találkozhatsz vele. Kedveli a folyókat, csatornákat, holtágakat, bányatavakat és egyes állóvizeket is.

A vízparti növényzet és a lebegő levelek különösen fontosak számára, mert a nőstény ezek szövetébe helyezi a petéket.

Életmódja

Nappal aktív, többnyire alacsonyan repül a parti növényzet fölött, majd gyakran fűszálakon vagy vízinövényeken pihen meg. Repülése a nagyobb szitakötőkéhez képest gyengébb.

A kifejlett példányok apró rovarokra vadásznak. A vízben fejlődő lárvák kisebb vízi állatokat zsákmányolnak, és a növények között, az iszapos aljzat közelében mozognak.

Szaporodása

A pár a peterakás alatt is összekapcsolódva maradhat: a hím a nőstény előtoránál kapaszkodik. A nőstény a petéket vízinövények szárába vagy lebegő levelek szövetébe helyezi, gyakran a vízfelszín közelében.

A megfelelő helyeken több pár is egymás közelében rakhat petét. A lárvák fejlődése rendszerint körülbelül egy évig tart, majd a kifejlett állat a parti növényzeten bújik elő.

Elterjedés

Fidzsi-szigetekTanzániaNyugat-SzaharaKanadaAmerikai Egyesült ÁllamokKazahsztánÜzbegisztánPápua Új-GuineaIndonéziaArgentínaChileKongói Demokratikus KöztársaságSzomáliaKenyaSzudánCsádHaitiDominikai KöztársaságOroszországBahama-szigetekFalkland-szigetekNorvégiaGrönlandFrancia déli és antarktiszi területekKelet-TimorDél-afrikai KöztársaságLesothoMexikóUruguayBrazíliaBolíviaPeruKolumbiaPanamaCosta RicaNicaraguaHondurasSalvadorGuatemalaBelizeVenezuelaGuyanaSurinameFranciaországEcuadorPuerto RicoJamaicaKubaZimbabweBotswanaNamíbiaSzenegálMaliMauritániaBeninNigerNigériaKamerunTogoGhánaElefántcsontpartGuineaBissau-GuineaLibériaSierra LeoneBurkina FasoKözép-afrikai KöztársaságKongói KöztársaságGabonEgyenlítői-GuineaZambiaMalawiMozambikSzváziföldAngolaBurundiIzraelLibanonMadagaszkárCiszjordániaGambiaTunéziaAlgériaJordániaEgyesült Arab EmírségekKatarKuvaitIrakOmánVanuatuKambodzsaThaiföldLaoszMianmarVietnámÉszak-KoreaDél-KoreaMongóliaIndiaBangladesBhutánNepálPakisztánAfganisztánTádzsikisztánKirgizisztánTürkmenisztánIránSzíriaÖrményországSvédországFehéroroszországUkrajnaLengyelországAusztriaMagyarországMoldovaRomániaLitvániaLettországÉsztországNémetországBulgáriaGörögországTörökországAlbániaHorvátországSvájcLuxemburgBelgiumHollandiaPortugáliaSpanyolországÍrországÚj-KaledóniaSalamon-szigetekÚj-ZélandAusztráliaSrí LankaKínaKínai KöztársaságOlaszországDániaÉszak-ÍrországIzlandAzerbajdzsánGrúziaFülöp-szigetekMalajziaBruneiSzlovéniaFinnországSzlovákiaCsehországEritreaJapánParaguayJemenSzaúd-ArábiaCiprusMarokkóEgyiptomLíbiaEtiópiaDzsibutiUgandaRuandaBosznia-HercegovinaÉszak-MacedóniaSzerbiaMontenegróKoszovóTrinidad és TobagoDél-SzudánTurks- és Caicos-szigetekCook-szigetekSzamoaTongaFrancia PolinéziaPitcairn-szigetekBarbadosSão Tomé és PríncipeSzent IlonaMáltaBahreinMaldív-szigetekBrit Indiai-óceáni TerületSzingapúrPalauÉszaki-Mariana-szigetekGuamMikronéziai Szövetségi ÁllamokMarshall-szigetekKiribatiNauruTuvaluMauritiusComore-szigetekFeröerSaint-Pierre és MiquelonBermudaDéli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetekSpitzbergákFrancia GuyanaVatikánAmerikai Virgin-szigetekAmerikai SzamoaAnguillaKajmán-szigetekBrit Virgin-szigetekMontserratJerseyGuernsey BailiffségManSeychelle-szigetekSan MarinoSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSaint LuciaSaint Kitts és NevisNiueTokelau-szigetekArubaKaribi HollandiaCuraçaoMonacoLiechtensteinGrenadaMayotteRéunionMartiniqueGuadeloupeWallis és FutunaSaint-MartinSaint-BarthélemyÅlandDominikai KözösségMakaóHongkongZöld-foki KöztársaságKarácsony-szigetKókuszHeard-sziget és McDonald-szigetekNorfolk-szigetAntiguaAndorraSint MaartenAntarktisz
Zöld: őshonos · Sárga: betelepített

Országok és földrajzi területek szerinti áttekintés; a színezés nem jelenti a teljes jelölt terület benépesítését.

Európa nagy része, kelet felé Szibériáig

A faj Európa nagy részén természetes előfordulású, és kelet felé Nyugat- és Közép-Ázsiáig, Szibéria térségéig terjed. Az Ibériai-félszigeten csak szűkebb, főként északkeleti területekről ismert; a szélső északi régiókban szintén hiányos vagy korlátozott az előfordulása. A térképes országlista a forrásokban jelzett rendszeres vagy ismert természetes előfordulásokra támaszkodik, ezért az országhatárokon belüli pontos elterjedést nem ábrázolja.

Életmód röviden

Az állat élete egy pillantásra

Mikor aktív?

Nappal aktív, alacsonyan repül a parti növényzetben

Hogyan él?

Nem erősen territoriális; peterakáskor csoportosulhat

Hogyan mozog?

Gyenge, alacsony repülés; többnyire vízközelben marad

Mivel táplálkozik?

Apró repülő rovarok; a lárva vízi zsákmányokat fogyaszt

Szaporodás és utódgondozás

A hím tandemben kíséri a nőstényt a peterakáskor.

01 Egy érdekes részlet

Miért ilyen szélesek a lábai?

A lábszárak kiszélesedése és szegélyük merev szőrei adják a faj jellegzetes, tollas megjelenését. A hímek a lábukat udvarláskor és fenyegető helyzetekben is feltűnően megmutathatják.

A széles lábak nem evezőként működnek, és nem teszik gyorsabbá a repülést. Inkább vizuális jelzésként fontosak, miközben a faj egyébként lassú, alacsony röptű kisszitakötő.

02 Egy érdekes részlet

A lebegő levelek szerepe

A peterakó pár olyan növényeket keres, amelyek szára vagy levele a vízfelszín közelében található. A nőstény tojócsövével bemetszi a növényi szövetet, majd abba helyezi a petéket.

Ezért a sűrű parti növényzet eltávolítása vagy a lebegő növényzet teljes felszámolása közvetlenül csökkentheti a szaporodásra alkalmas helyek számát. A faj jelenléte így a vízpart szerkezetéről is árulkodhat.

03 Egy érdekes részlet

Miért látható gyakran párban?

A széleslábú szitakötőnél a hím a peterakás során a nőstényhez kapcsolódva marad. Ez a tandemhelyzet segíti a párt a vízinövényekhez való eljutásban, és a hím közben rivális hímekkel szemben is őrizheti a párzási sikert.

Jó élőhelyeken több pár is ugyanazt a növényfoltot választhatja. Az ilyen csoportos peterakás nem kolóniát jelent, hanem a megfelelő, korlátozott számú növényzeti helyek közös használatát.

Amire sokan kíváncsiak

Kérdések és válaszok

Honnan kapta a nevét a széleslábú szitakötő?

A középső és hátulsó lábak kiszélesedő, tollas szegélyű lábszárairól.

Hol él a széleslábú szitakötő?

Lassú folyású folyók, csatornák, holtágak és növényzetben gazdag tavak mellett.

Mikor lehet látni Magyarországon?

Többnyire májustól szeptemberig, a legtöbb példány nyáron figyelhető meg.

Mekkora ez a szitakötő?

A teste általában 35–38 milliméter hosszú, a potroha 27–31 milliméteres.

Mivel táplálkozik?

A kifejlett állat apró repülő rovarokat fog, a lárva kisebb vízi zsákmányokat fogyaszt.

Csíp vagy veszélyes az emberre?

Nem veszélyes az emberre, és nem támadja meg az embert.

Miért maradnak a párok összekapcsolódva peterakáskor?

A hím így kíséri és őrzi a nőstényt, miközben az a vízinövényekbe helyezi a petéket.

Milyen színű a hím és a nőstény?

A hím gyakran világoskék, a nőstény többnyire krémszínű, sárgás vagy zöldes árnyalatú.

Veszélyeztetett faj?

Európai szinten nem veszélyeztetett, és Magyarországon is gyakori fajként ismert.

Ez is érdekelhet

Fotó: Rosenzweig · Wikimedia Commons · CC BY-SA 3.0

Állatmagazin
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.