Több mint 15 ezer faj élőhelye kerülhet veszélybe
A Science folyóiratban közölt kutatás 34 120 szárazföldi gerincesfaj élőhelytérképeit vetette össze öt különböző éghajlati forgatókönyv tengerszint-emelkedési előrejelzéseivel. Ez a vizsgált kör nagyjából a ma ismert kétéltű-, hüllő-, madár- és emlősfajok 90 százalékát fedi le.
A modellek alapján 2050-ben legfeljebb 13 680, 2100-ban pedig akár 15 324 faj élőhelyének egy részét is elöntheti a tenger. A kutatás nem azt állítja, hogy ezek a fajok biztosan kihalnak, hanem azt mutatja meg, hogy az elöntés miatt csökkenhet a számukra alkalmas élőhely.
Ismerd meg a kapcsolódó fajokat!
Olvass többet a cikkhez kapcsolódó állatokról.
A hüllők és a kis elterjedési területű fajok különösen sérülékenyek
A tengerszint-emelkedés a vizsgált madárfajok legfeljebb 63, az emlősök 52, a hüllők 36, a kétéltűek 24 százalékát érintheti. A hüllők esetében a várható élőhelyvesztés csaknem kétszer akkora lehet, mint a madaraknál vagy az emlősöknél.
Különösen nagy kockázatot jelentenek a szűk elterjedési területű fajok, valamint azok, amelyek már most is veszélyeztetettek. A legmagasabb kibocsátással számoló forgatókönyvben 2050-ben 18, 2100-ban már 109 faj veszítheti el alkalmas élőhelyének több mint 10 százalékát.
Az Amazonas deltája és Délkelet-Ázsia kiemelt terület
A legnagyobb kiterjedésű élőhelyvesztés az Amazonas folyó deltájában várható, ahol a rendkívüli fajgazdagság miatt már viszonylag kisebb területvesztés is sok állatot érinthet. A kutatás szerint 2050-ig több mint 100 000 hektár ártéri erdő és tengerparti vizes élőhely kerülhet víz alá az alacsonyan fekvő deltavidéken.
Délkelet-Ázsiában arányaiban kevesebb élőhelyet fenyegethet elöntés, de a veszteség biológiai következményei súlyosak lehetnek. A Maláj-félsziget, Borneó és Szumátra érintett területei csaknem háromszor annyi veszélyeztetett fajnak adnak otthont, mint a világ többi vizsgált térsége.
A még szárazon maradó területek menedéket adhatnak
A kutatók olyan élőhelyfoltokat is azonosítottak, amelyeket várhatóan nem önt el a tenger. Ezek a menedékterületek lehetőséget adhatnak arra, hogy az érintett fajok fennmaradjanak, ha a környező élőhelyek egy része elveszik.
A felmérés szerint azonban ezeknek a területeknek több mint 96 százaléka jelenleg védett területeken kívül fekszik. A kutatás ezért Mianmart, Vietnamot és Indonéziát is olyan országnak nevezi, ahol a jövőben fontos lehet a védelem kiterjesztése a tengerszint-emelkedéstől várhatóan megkímélt élőhelyekre.
Három faj élőhelyének több mint fele elveszhet
A legmagasabb kibocsátással számoló forgatókönyv szerint három faj élőhelyének több mint fele kerülhet víz alá 2100-ig. Ezek a Catalina-szigeteki chuckwalla (Sauromalus klauberi), a restinga varangyocska (Melanophryniscus setiba) és a Brazíliában élő partiféreggyík (Amphisbaena littoralis).
A veszteség mértéke erősen függ attól, hogyan alakulnak a kibocsátások. Az alacsony kibocsátású forgatókönyvekben 395 faj veszíthet el legalább egy százalékot az alkalmas élőhelyéből, magas kibocsátás mellett viszont ez a szám 1180-ra emelkedhet.
A számítások inkább alábecsülik a teljes kockázatot
A kutatás csak a szárazföldi élőhelyek elöntését vizsgálta. Nem számolt például a sós víz permetének erősödő hatásával, a viharhullámokkal, a hurrikánokkal vagy azzal, hogy a tengervíz ezek révén messzebbre juthat a szárazföld belsejébe.
A tengerparti madaraknál az úgynevezett part menti beszorulás is komoly gondot jelenthet. Ilyenkor a part menti mocsarak, iszapos zátonyok és mangroveerdők a szárazföld felé nem tudnak továbbhúzódni, mert utak, gátak vagy partvédelmi falak állják az útjukat. Emiatt az élőhelyek még azelőtt összezsugorodhatnak, hogy teljesen víz alá kerülnének.
A védelemnek meg kell előznie az elöntést
A tanulmány egyik fő üzenete, hogy a természetvédelem nem várhat addig, amíg az érintett területek ténylegesen víz alá kerülnek. A kibocsátások csökkentése mérsékelheti a veszélyeztetett fajok számát és az élőhelyvesztés mértékét, de önmagában nem helyettesíti a megmaradó területek védelmét.
A kutatók szerint olyan országoknak is segítségre van szükségük, ahol kevés a természetvédelmi forrás és a technikai kapacitás. A korai, nemzetközi együttműködés különösen ott lehet fontos, ahol a fajgazdagság nagy, az élőhelyek pedig közvetlenül a partvidéken találhatók.
Kérdések és válaszok
Hány szárazföldi gerincesfajt érinthet a tengerszint emelkedése?
A kutatás szerint 2050-ben legfeljebb 13 680, 2100-ban pedig akár 15 324 vizsgált faj élőhelyének egy része kerülhet víz alá. Ez nem jelenti azt, hogy mindegyik faj kihal, de az alkalmas élőhely csökkenése kisebb és elszigeteltebb állományokat eredményezhet. A vizsgálat 34 120 madár-, emlős-, hüllő- és kétéltűfajt vett figyelembe.
Mely állatcsoportokat fenyegeti leginkább az élőhelyek elöntése?
A kutatás alapján a madárfajok legfeljebb 63, az emlősök 52, a hüllők 36, a kétéltűek 24 százaléka lehet érintett. A hüllők várható élőhelyvesztése különösen nagy, részben azért, mert sok fajuk kis területen él, és kevés lehetőségük van a szárazföld belseje felé visszahúzódni. A már veszélyeztetett fajok szintén sérülékenyebbek.
Mely térségekben lehet a legnagyobb a veszteség?
A legnagyobb kiterjedésű élőhelyvesztést az Amazonas folyó deltájában jelezte előre a modell. Délkelet-Ázsia szintén kiemelt térség, mert a partvidéken sok kis elterjedési területű és már veszélyeztetett faj él. A Maláj-félsziget, Borneó és Szumátra érintett területei különösen sok veszélyeztetett faj élőhelyét foglalják magukban.
Mit jelent az, hogy egy faj élőhelye elöntésnek van kitéve?
Ez azt jelenti, hogy a faj jelenlegi vagy számítottan alkalmas élőhelyének egy része a tengerszint emelkedése miatt tartósan víz alá kerülhet. A vizsgálat az élőhelyvesztés kockázatát becsüli, nem pedig egy faj biztos kipusztulását. A következmény függhet attól is, hogy marad-e összefüggő, szárazon fekvő terület, ahová az állomány visszahúzódhat.
Miért fontosak a tengerszint-emelkedéstől megkímélt élőhelyek?
A kutatók menedékterületeknek nevezik azokat a fajokhoz tartozó élőhelyfoltokat, amelyeket várhatóan nem önt el a tenger. Ezeken a helyeken az állatok akkor is fennmaradhatnak, ha a part menti élőhely más részei eltűnnek. A gond az, hogy e területek több mint 96 százaléka jelenleg nem része védett területnek, ezért külön védelmi tervezésre lehet szükség.
Mely fajok veszíthetik el élőhelyük több mint felét?
A legmagasabb kibocsátással számoló forgatókönyv szerint három faj alkalmas élőhelyének több mint fele kerülhet víz alá 2100-ig. Ezek a Catalina-szigeteki chuckwalla (Sauromalus klauberi), a restinga varangyocska (Melanophryniscus setiba) és a Brazíliában élő partiféreggyík (Amphisbaena littoralis). Ez élőhelyvesztési előrejelzés, nem biztos kihalási jóslat.
Miért lehetnek a kutatás becslései óvatosak?
A számítások elsősorban a szárazföldi élőhelyek tengerszint miatti elöntését vették figyelembe. Nem számoltak teljes körűen a sós víz permetének hatásával, a viharhullámokkal, a hurrikánokkal és más olyan folyamatokkal, amelyek a tengervizet beljebb juttathatják vagy leronthatják az élőhelyek állapotát. A tényleges hatás ezért egyes térségekben nagyobb lehet.
Mit tehet a természetvédelem a veszélyeztetett fajokért?
A kutatók szerint egyszerre van szükség a kibocsátások csökkentésére és a megmaradó élőhelyek védelmére. A védett területeket olyan szárazon maradó part menti élőhelyekre is ki kellene terjeszteni, amelyek menedéket adhatnak az érintett fajoknak. Emellett helyet kell hagyni a vizes élőhelyek szárazföld felé történő áthelyeződésének, és nem szabad kizárólag tartós partvédelmi építményekre támaszkodni.
A hír forrása
Az eredeti hír dátuma: 2026. 11. 11.
Kép: AI-generált illusztráció, nem az esemény helyszínén készült felvétel.