Púposszövők (Notodontidae)
Ismerd meg a csoport állatait!
Nagy púposszövő
A nagy púposszövő nagy termetű, szürkésfehér éjjeli lepke, amely főként nedves erdőkben, ligeterdőkben és…
Nyírfa-púposszövő
A nyírfa-púposszövő Európa és Ázsia északi, mérsékelt övi területein élő éjszakai lepke. Hernyója főként…
Sárgafoltos púposszövő
A sárgafoltos púposszövő jellegzetes, ezüstszürke és sárgásbarna szárnyú éjjeli lepke. Nyugalomban egy letört gallyra…
Púposszövők (Notodontidae) – amit érdemes tudnod
A púposszövők (Notodontidae) a lepkék (Lepidoptera) rendjének és a Noctuoidea főcsaládjának egyik családját alkotják. Kifejlett lepkéik többnyire közepes vagy nagyobb termetűek, hernyóik viszont gyakran feltűnő alakúak, púpos hátúak, színesek vagy növényi részekre emlékeztetők. A család fajainak lárvái többnyire fák, cserjék és lágyszárú növények levelein fejlődnek, majd a talajban, az avarban vagy a gazdanövény közelében bábozódnak.
Egy család a lepkéken belül
A púposszövők a rovarok osztályába, a lepkék rendjébe és a Noctuoidea főcsaládba tartoznak. A Notodontidae család világszerte elterjedt, és sokféle megjelenésű lepkét foglal magába.
A magyar elnevezés főként a hernyók jellegzetes testformájára utal. Egyes lárvák hátán púpszerű kiemelkedések, szarvszerű nyúlványok vagy feltűnő mintázatok láthatók, de a családon belül rejtőszínű és kevésbé különleges alakú hernyók is előfordulnak.
A kifejlett lepkék felismerése
A púposszövők kifejlett egyedei többnyire közepes vagy nagyobb termetű lepkék, testük zömök, szárnyuk pedig gyakran barna, szürke vagy más visszafogott színű. Pihenés közben szárnyukat sátorszerűen a test fölé tarthatják, egyes fajok pedig úgy simulnak a növényhez, mintha száraz levél vagy letört ágdarab lenne.
A biztos azonosításhoz a szárnymintázat mellett az élőhelyet, a repülési időt, a szárnytartást és a hernyó gazdanövényét is érdemes figyelembe venni. Sok faj elkülönítése csak részletes mintázati bélyegek alapján lehetséges.
Szokatlan formájú és védekező hernyók
A púposszövők hernyói a lepkék között is különösen változatosak. Némelyikük hátán nagy kiemelkedések vagy színes dudorok fejlődnek, mások egy gallyat, levélnyelet vagy kérges növényi részt utánoznak. A hátsó lábak gyakran módosultak, és nyugalomban a test fölé emelkedhetnek.
Több faj hernyója veszély esetén jellegzetes testtartást vesz fel: felemeli a fejét vagy a potroh végét, illetve hirtelen mozdulatokkal próbálja elriasztani a ragadozót. Egyes csoportoknál a fej mögött kifordítható nyaki mirigy is részt vehet a védekezésben.
Leveleken fejlődő lárvák
A hernyók többnyire növényi levelekkel táplálkoznak. Sok faj főként fákhoz és cserjékhez kötődik, például nyárfákhoz, füzekhez, nyírekhez, tölgyekhez vagy más lombos növényekhez, de lágyszárú növényeken fejlődő púposszövők is vannak.
A gazdanövény nemcsak táplálékforrás, hanem gyakran búvóhely is. A hernyó a levélzeten pihenhet, és a színezete vagy testformája révén beleolvadhat a növény környezetébe. Egyes fajok lárvái magányosan, mások csoportosan táplálkoznak.
Bábozódás az avarban vagy a talajban
A teljes átalakulással fejlődő púposszövők életében a tojás, a hernyó, a báb és a kifejlett lepke szakasza követi egymást. A kifejlett hernyó a fejlődés végén rendszerint elhagyja a táplálkozóhelyét, és a gazdanövény közelében keres bábozódásra alkalmas helyet.
A báb a talajban, a talaj felszínén található avarban vagy laza kokonban fejlődhet. A pontos hely és a telelés módja fajonként eltér, ezért a család minden képviselőjére nem érvényes ugyanaz az életciklus.
Jellegzetes európai képviselők
A kategória ismert fajai közé tartozik a nagy púposszövő (Cerura vinula), a nyírfa-púposszövő (Pheosia gnoma) és a sárgafoltos púposszövő (Phalera bucephala). A nagy púposszövő hernyója feltűnő, villa alakú végső nyúlványairól és védekező testtartásáról ismert.
A Pheosia gnoma hernyói nyírfán fejlődnek, míg a Phalera bucephala sárga-fekete hernyói többféle lombos fát fogyaszthatnak, és gyakran csoportosan élnek. A kifejlett sárgafoltos púposszövő pihenő helyzetben egy letört nyírfadarabra emlékeztethet.
Szerepük az erdei táplálékhálózatban
A púposszövők hernyói növényevőként hatnak a levelekre, miközben számos madár, ragadozó rovar és más állat táplálékául szolgálnak. A kifejlett lepkék és a bábok szintén részei a táplálékhálózatnak, még akkor is, ha rejtőszínük miatt ritkán kerülnek szem elé.
Egyes fajok tömeges megjelenéskor jelentősebb lombfogyasztást is okozhatnak, de ez nem jellemző minden púposszövőre. Megfigyelésüknél érdemes a hernyókat a növényen hagyni, mert a gazdanövény és a körülötte lévő avar a fejlődésük fontos része.