Nautilusfélék (Nautilidae)
Ismerd meg a csoport állatait!
Nautilusfélék (Nautilidae) – amit érdemes tudnod
A nautiluszfélék a fejlábúak egyik különleges családját alkotják. Az ide tartozó állatoknak külső, spirálisan felcsavarodó héjuk van, amelyet belső válaszfalak kamrákra osztanak, és amely a lebegés szabályozásában is segít. A ma élő nautiluszfélék az Indo-csendes-óceáni térség trópusi tengerparti vizeiben fordulnak elő.
Egy fejlábú család külső héjjal
A Nautilidae család a fejlábúak közé tartozik, rokona a tintahalaknak, a szépiáknak és a polipoknak. A család különlegessége, hogy ma élő képviselőinek nagy, külső héja van, miközben a legtöbb más mai fejlábúnál a héj erősen módosult vagy teljesen hiányzik.
A jelenleg elfogadott rendszertani felosztás két ma élő nemzetséget különít el: a Nautilus és az Allonautilus nemzetséget. A fajok pontos száma a taxonómiai kutatások előrehaladtával változhat.
A kamrás héj nemcsak védelem
A nautilusz héját belső válaszfalak sok, egymás után következő kamrára osztják. Az állat a legnagyobb, külső kamrában él, a régebbi kamrák pedig a héj belső részén helyezkednek el.
A kamrákban lévő gáz és víz arányának szabályozásával az állat befolyásolni tudja a felhajtóerejét. A kamrákon egy vékony cső, a szifunkulus halad keresztül, amely ebben a folyamatban fontos szerepet játszik.
Sok tapogató, tapadókorong nélkül
A héj nyílásából több mint 90, tapadókorong nélküli tapogató nyúlhat ki. Ezekkel a nautilusz érzékeli a környezetét, megérinti a sziklákat és megfogja a táplálékát.
A tájékozódásban a tapogatók érzékelése és a szaglás is fontos. A nautilusz szeme egyszerű felépítésű, lencséje nincs, ezért a zsákmány felkutatásában nem kizárólag a látására támaszkodik.
Trópusi tengerpartok és zátonyok lakói
A Nautilidae ma élő fajai az Indo-csendes-óceáni térségben fordulnak elő, főként trópusi tengerparti vizekben és zátonyok közelében. A populációk gyakran egymástól elszigetelt területeken élnek, mert a nautiluszok nem úsznak a nyílt óceánban, és nincs hosszú ideig sodródó lárvaalakjuk.
A nautiluszok a tengerfenék közelében tartózkodnak, de éjszaka magasabbra emelkedhetnek a vízoszlopban. Elterjedésüket a víz hőmérséklete és a megfelelő mélység is korlátozza.
Éjszakai keresgélő ragadozók
A nautiluszok főként éjszaka aktívak. Táplálékuk között halak, rákok és más tengeri állatok is szerepelhetnek, emellett elhullott állatokat is fogyaszthatnak.
A zsákmányt a vízben terjedő szagok alapján is megtalálják. Csőrre emlékeztető szájszervükkel feldarabolják a táplálékot, majd a tölcsérük segítségével vízsugarat bocsátanak ki, amely a mozgásban és az irányváltoztatásban is segít.
Lassú növekedés, kevés utód
A nautiluszok a legtöbb fejlábúnál hosszabb életűek, és akár 15 - 20 évig is élhetnek. Lassan nőnek, ivarérettségüket nagyjából 10 - 15 éves korukban érhetik el, ezért az állományok nehezen pótolják a kifogott egyedeket.
A nőstények kevés, nagy méretű tojást raknak. A tojások fejlődése legalább egy évig tarthat, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy a nautiluszok különösen érzékenyek legyenek a túlzott zsákmányolásra.
A héjkereskedelem veszélyei
A nautiluszok egyik legfontosabb veszélye a héjuk és a héjból készült dísztárgyak nemzetközi kereskedelme. A lassú növekedés, a késői ivarérettség, a kevés utód és az elszigetelt állományok miatt a túlhalászat után nehezen térnek vissza az érintett területekre.
A Nautilidae család minden faja a CITES II. függelékében szerepel, amely a nemzetközi kereskedelmet engedélyköteles szabályokhoz köti. A védelemhez a célzott gyűjtés visszaszorítása mellett a zátonyok és a part menti tengeri élőhelyek megőrzésére is szükség van.