Közelebb az állatvilághoz · Ismerd meg, értsd meg, óvd meg!
Fedezd fel az állatvilágot

Melyik állatra vagy kíváncsi?

Keress magyar vagy tudományos névre, állatcsoportra vagy egy érdekes témára.

Ismerd meg a fajt

Kacsacsőrű emlős

Ornithorhynchus anatinus

A kacsacsőrű emlős Ausztrália keleti és délkeleti részének édesvizeiben élő, tojással szaporodó emlős. Csőrével elektromos jeleket érzékel, főként vízi gerinctelenekkel táplálkozik, a hím pedig méregmirigyhez kapcsolódó sarkantyút visel.

kacsacsőrű emlős
Kacsacsőrű emlős · Ornithorhynchus anatinus

Kép forrása: canva.com

A faj legfontosabb adatai

Tudományos névOrnithorhynchus anatinus
Testhossz39–60 cm
Farok / egyéb méret–
Testtömeg0,8–2,5 kg
ÉlettartamAkár körülbelül 20 év
ElterjedésAusztrália keleti és délkeleti része, Tasmania
ÉlőhelyÉdesvízi folyók, patakok, tavak és partjaik
TáplálkozásFőként vízi gerinctelenek, rovarlárvák, rákok, férgek
Aktív időszakFőként szürkületkor és éjszaka aktív
Társas életTöbbnyire magányos
Szaporodási időEgész évben aktív; költése főként a tél végén kezdődik
Vemhességi időKörülbelül 21 nap
Utódok száma1–3 tojás, rendszerint 2
UtódgondozásA nőstény 3–4 hónapig gondozza a kicsiket
PihenőhelyPartfalba ásott üreg, gyökerek és parti törmelék
ÉrzékelésCsőri nyomás- és elektroreceptorok; látás és hallás
HangadásAd ki hangokat, szerepük kevéssé ismert
MozgásÚszás főként a mellső lábakkal; szárazföldön ás és jár
Ökológiai szerepVízi gerinctelenek fogyasztója édesvízi ökoszisztémákban
Magyarországi jelenlétMagyarországon nem őshonos

Rendszertani besorolás

Egy kicsit közelebbről

Ismerd meg közelebbről!

Élőhely és elterjedés

A kacsacsőrű emlős Ausztrália keleti és délkeleti részén, valamint Tasmanián fordul elő. Folyókban, patakokban és tavakban él, ahol a partfalba ásott üregek és a parti növényzet menedéket adnak számára.A vízhozam, a meder állapota és a part menti növényzet meghatározza, hogy egy vízfolyás alkalmas-e számára. A vízkivétel, az aszály, a szennyezés, a partfalak eróziója és a…

Táplálkozás a víz alatt

Tápláléka főként a mederben élő vízi gerinctelenekből áll, például rovarlárvákból, rákokból, férgekből és puhatestűekből. A csőrével az üledékben és a kövek között kutat, majd a zsákmányt pofazacskóiban gyűjti össze.

Merülés közben becsukja a szemét, a fülét és az orrnyílásait. A felszínre érve a szájában található kemény rágólemezekkel dolgozza fel a táplálékot.

Tojásrakó emlős

A kacsacsőrű emlős a kloákások közé tartozik, ezért a nőstény tojásokat rak. A tojások a föld alatti költőüregben fejlődnek, a kikelő utódok pedig fejletlenül jönnek világra.

A nősténynek nincsenek kifejlett emlőbimbói: a tej a hasi bőr tejmirigyeiből szivárog, és onnan nyalják fel a kölykök. Az anya több hónapig a járatrendszerben gondozza őket.

Természetvédelmi jelentősége

A faj fennmaradása a természetes vízfolyásokhoz kötődik. A szabadon áramló víz, a megfelelő meder, a parti növényzet és a zavartalan üreges partfal együtt biztosítja a táplálkozó- és szaporodóhelyeket.

A kacsacsőrű emlős Ausztráliában jogi védelem alatt áll. Helyi állományainak változását nehéz pontosan követni, mert rejtőzködő életmódú, és egyes vízgyűjtőkben kevés a hosszú távú megfigyelési adat.

Elterjedés

Fidzsi-szigetekTanzániaNyugat-SzaharaKanadaAmerikai Egyesült ÁllamokKazahsztánÜzbegisztánPápua Új-GuineaIndonéziaArgentínaChileKongói Demokratikus KöztársaságSzomáliaKenyaSzudánCsádHaitiDominikai KöztársaságOroszországBahama-szigetekFalkland-szigetekNorvégiaGrönlandFrancia déli és antarktiszi területekKelet-TimorDél-afrikai KöztársaságLesothoMexikóUruguayBrazíliaBolíviaPeruKolumbiaPanamaCosta RicaNicaraguaHondurasSalvadorGuatemalaBelizeVenezuelaGuyanaSurinameFranciaországEcuadorPuerto RicoJamaicaKubaZimbabweBotswanaNamíbiaSzenegálMaliMauritániaBeninNigerNigériaKamerunTogoGhánaElefántcsontpartGuineaBissau-GuineaLibériaSierra LeoneBurkina FasoKözép-afrikai KöztársaságKongói KöztársaságGabonEgyenlítői-GuineaZambiaMalawiMozambikSzváziföldAngolaBurundiIzraelLibanonMadagaszkárCiszjordániaGambiaTunéziaAlgériaJordániaEgyesült Arab EmírségekKatarKuvaitIrakOmánVanuatuKambodzsaThaiföldLaoszMianmarVietnámÉszak-KoreaDél-KoreaMongóliaIndiaBangladesBhutánNepálPakisztánAfganisztánTádzsikisztánKirgizisztánTürkmenisztánIránSzíriaÖrményországSvédországFehéroroszországUkrajnaLengyelországAusztriaMagyarországMoldovaRomániaLitvániaLettországÉsztországNémetországBulgáriaGörögországTörökországAlbániaHorvátországSvájcLuxemburgBelgiumHollandiaPortugáliaSpanyolországÍrországÚj-KaledóniaSalamon-szigetekÚj-ZélandAusztráliaSrí LankaKínaKínai KöztársaságOlaszországDániaÉszak-ÍrországIzlandAzerbajdzsánGrúziaFülöp-szigetekMalajziaBruneiSzlovéniaFinnországSzlovákiaCsehországEritreaJapánParaguayJemenSzaúd-ArábiaCiprusMarokkóEgyiptomLíbiaEtiópiaDzsibutiUgandaRuandaBosznia-HercegovinaÉszak-MacedóniaSzerbiaMontenegróKoszovóTrinidad és TobagoDél-SzudánTurks- és Caicos-szigetekCook-szigetekSzamoaTongaFrancia PolinéziaPitcairn-szigetekBarbadosSão Tomé és PríncipeSzent IlonaMáltaBahreinMaldív-szigetekBrit Indiai-óceáni TerületSzingapúrPalauÉszaki-Mariana-szigetekGuamMikronéziai Szövetségi ÁllamokMarshall-szigetekKiribatiNauruTuvaluMauritiusComore-szigetekFeröerSaint-Pierre és MiquelonBermudaDéli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetekSpitzbergákFrancia GuyanaVatikánAmerikai Virgin-szigetekAmerikai SzamoaAnguillaKajmán-szigetekBrit Virgin-szigetekMontserratJerseyGuernsey BailiffségManSeychelle-szigetekSan MarinoSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSaint LuciaSaint Kitts és NevisNiueTokelau-szigetekArubaKaribi HollandiaCuraçaoMonacoLiechtensteinGrenadaMayotteRéunionMartiniqueGuadeloupeWallis és FutunaSaint-MartinSaint-BarthélemyÅlandDominikai KözösségMakaóHongkongZöld-foki KöztársaságKarácsony-szigetKókuszHeard-sziget és McDonald-szigetekNorfolk-szigetAntiguaAndorraSint MaartenAntarktisz
Zöld: őshonos · Sárga: betelepített

Országok és földrajzi területek szerinti áttekintés; a színezés nem jelenti a teljes jelölt terület benépesítését.

Ausztrália keleti és délkeleti része, Tasmania

A faj természetes elterjedése Ausztrália keleti és délkeleti része, beleértve Tasmaniát és néhány közeli szigetet. Dél-Ausztráliában a természetes állomány megszűnt, a Kangaroo Island-i populáció pedig betelepített; Nyugat-Ausztráliában nincs igazolt természetes előfordulása.

Életmód röviden

Az állat élete egy pillantásra

Mikor aktív?

Főként szürkületkor és éjszaka aktív

Hogyan él?

Többnyire magányos

Hogyan mozog?

Úszás főként a mellső lábakkal; szárazföldön ás és jár

Mivel táplálkozik?

Főként vízi gerinctelenek, rovarlárvák, rákok, férgek

Szaporodás és utódgondozás

A nőstény 3–4 hónapig gondozza a kicsiket

Mekkora hozzád képest?

Állat: 49.5 cmEmber: 170 cm

Közös méretarány. A rajz jellemző testformát szemléltet. Az ember magassága 170 cm. Az adatlap testhosszadata: 39–60 cm. Az ábra a tartomány közepét mutatja.

01 Egy érdekes részlet

Elektromos térképpel vadászik

A csőrön található elektroreceptorok a zsákmány izommozgása által keltett apró elektromos jeleket érzékelik. Ez különösen hasznos zavaros vízben vagy sötétben, amikor a látás kevésbé segíti a vadászatot.

Az állat a csőrét a mederben mozgatva egyszerre érzékeli a nyomást, az akadályokat és a zsákmány elektromos jelét. A pontos működés részletei még kutatás tárgyát képezik, de ez az érzék a víz alatti tájékozódás egyik legfontosabb eszköze.

02 Egy érdekes részlet

A hím sarkantyújának mérge

A hím hátsó lábán lévő sarkantyú méregmirigyhez kapcsolódik, és főként a szaporodási időszakban lehet aktív. A méreg a hímek közötti összecsapásokban játszhat szerepet.

Embernél a szúrás erős, tartós fájdalmat és jelentős duzzanatot okozhat, bár általában nem halálos. A nőstények fiatal korban szintén rendelkezhetnek sarkantyúval, de az jellemzően visszafejlődik.

03 Egy érdekes részlet

Üregben neveli utódait

A nőstény a folyópart laza talajába hosszú, kanyargós járatot ás, amely védelmet nyújt a költés és a szoptatás idején. A járatban a növényi anyagokból kialakított fészek segít mérsékelni a hőmérséklet változásait.

A kicsik a tojásból kikelve még csupaszok és önálló életre képtelenek. Az anya tejjel táplálja őket, majd csak több hónap után engedi őket fokozatosan a külvilágba; az üreg pontos mérete és szerkezete a helyszíntől függ.

Amire sokan kíváncsiak

Kérdések és válaszok

A kacsacsőrű emlős valóban emlős?

Igen. Szőrzete van, testhőmérsékletét szabályozza, és a nőstény tejjel táplálja utódait, miközben tojásokat rak.

Hol él a kacsacsőrű emlős?

Ausztrália keleti és délkeleti részének, valamint Tasmania édesvízi rendszereiben.

Mit eszik?

Főként vízi rovarlárvákat, rákokat, férgeket, puhatestűeket és más apró gerincteleneket.

Hogyan találja meg a zsákmányát?

Csőrének nyomásérzékelői és elektroreceptorai segítségével, főként látás nélkül.

Tojik vagy elevenszülő?

Tojásrakó emlős: a nőstény rendszerint két, puha héjú tojást rak.

Meddig gondozza az anya a kicsiket?

A kicsik körülbelül három-négy hónapig maradnak az üregben és tejjel táplálkoznak.

Veszélyes-e az emberre?

A hím sarkantyújának mérge nagyon fájdalmas sérülést okozhat, ezért nem szabad megfogni.

Mikor aktív?

Főként szürkületkor és éjszaka táplálkozik, de egész évben aktív lehet.

Él-e Magyarországon vadon?

Nem. Magyarországon nem őshonos, természetes elterjedési területe Ausztrália.

Ez is érdekelhet

Meddig érvényes a választásom?

A böngésződ legfeljebb 180 napig tárolja a választásodat. A láblécből bármikor módosíthatod.

Állatmagazin
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.