A faj legfontosabb adatai
Rendszertani besorolás
Ismerd meg közelebbről!
Megjelenése
A Temminck-partfutó mindössze 13-15 centiméteres, zömök testű partimadár. Háta szürkésbarna, hasa fehér, lába sárgászöldes, rövid csőre pedig finom és sötét.
Élőhelye
Költőterületén Eurázsia északi részének tundráin és nyílt, vizes térségeiben él. Vonuláskor leginkább lecsapolt halastavak, szikes tavak, iszapos partok és sekély zátonyok szélén lehet megtalálni.
Táplálkozása
Lassan mozog az iszap és a gyér növényzet szélén, közben apró rovarokat, lárvákat, rákokat és férgeket szedeget. Nem a nyílt, kopár partszakaszokat keresi elsősorban, hanem a kissé benőtt, nedves szegélyeket.
Magyarországi előfordulása
Hazánkban rendszeres, de kisszámú átvonuló. Április és június, valamint július és október között érdemes keresni, főként lecsapolt halastavaknál és más sekély vizű vizes élőhelyeken.
Elterjedés
Országok és földrajzi területek szerinti áttekintés; a színezés nem jelenti a teljes jelölt terület benépesítését.
Észak-Eurázsia költőterületeitől Afrikáig és Dél-Ázsiáig
A Temminck-partfutó Eurázsia északi részén költ Norvégiától Szibérián át a Bering-szoros térségéig. Telelési területe Észak- és Nyugat-Afrikától Kelet-Afrikán, a Közel-Keleten és Dél-Ázsián át Délkelet-Ázsiáig húzódik; a felsorolás a forrásokban rendszeres természetes előfordulásként jelzett országokat tartalmazza, a ritka kóborló adatokat nem.
Az állat élete egy pillantásra
Mikor aktív?
Nappal aktív, sekély vízpartokon és iszapos tómedreken keresgél.
Hogyan él?
Többnyire magányosan vagy néhány példányból álló kis csoportban mozog.
Hogyan mozog?
Hosszú távú vonuló, Eurázsia északi részén költ, délebbi területeken telel.
Mivel táplálkozik?
Apró rovarokat, lárvákat, rákokat és férgeket szedeget az iszapból.
Szaporodás és utódgondozás
A fészekhagyó fiókákat a két szülő külön neveli.
Ember közelében
Magyarországon védett átvonuló madár; megfigyeléskor ne zavard a sekély vizeknél.
Mekkora egy gyufaszálhoz képest?
Közös méretarány; a rajz a család jellemző testformáját szemlélteti. A gyufaszál 4,5 cm-es viszonyítási példa.
Mi veszélyezteti?
A vizes élőhelyek kiszáradása és átalakítása csökkenti a pihenő- és táplálkozóhelyeket. A költőterületeken a tundrai élőhelyek változása is gondot okozhat.
Temminck-partfutó hangja
Ismerd meg a faj jellegzetes hangját!
Temminck-partfutó Calidris temminckii
Mikor találkozhatsz vele?
Magyarország
Január · Nem jellemző az előfordulása
Magyarországon januárban általában nem figyelhető meg; megfelelő élőhelyeken is inkább csak kivételes adat várható.
Február · Nem jellemző az előfordulása
Februárban rendszerint még nincs jelen hazánkban, a tavaszi átvonulás többnyire később kezdődik.
Március · Nem jellemző az előfordulása
Márciusban általában még hiányzik; a sekély vizű, nyílt vizes élőhelyeket áprilistól érdemes figyelni.
Április · Átvonulás
Áprilisban megjelenhet lecsapolt halastavakon, szikes tavakon és sekély vizű belvizeken; gyakran magányosan vagy más partfutók között mozog.
Május · Átvonulás
Májusban rendszeres, de kisszámú átvonuló. A növényzettel szegélyezett iszapfelszíneken lassan, gyakran lehajtott testtartással keres táplálékot.
Június · Átvonulás
Júniusban még előfordulhat a tavaszi vonulás végén, főleg megfelelő vízállású halastavakon és szikeseken.
Július · Átvonulás
Júliusban megkezdődik az őszi átvonulás; a kiszáradó vizes élőhelyek megmaradt sekély vízfoltjainál keressük.
Augusztus · Átvonulás
Augusztusban rendszeresen, de kis számban vonul át. Gyakran csak felrepüléskor vesszük észre a sekély mélyedésekben rejtőző madarat.
Szeptember · Átvonulás
Szeptemberben lecsapolt halastavakon, szikeseken és iszapos zátonyokon figyelhető meg; a rövid, száraz trillázó hangja is árulkodó lehet.
Október · Átvonulás
Októberben még rendszeres átvonuló, főleg a sekély vizű, kopár partszakaszokon és lecsapolt halastavakon.
November · Nem jellemző az előfordulása
Novemberben Magyarországon már többnyire nem található meg; csak kivételes késői megfigyelés várható.
December · Nem jellemző az előfordulása
Decemberben rendszerint hiányzik hazánkból, telelő példányai nem jellemzőek.
Melyik madárral tévesztheted össze?
Hasonlítsd össze a jellegzetes bélyegeket!
Temminck-partfutó
A Temminck-partfutó teste hosszúkásabb, a farka a behajtott szárnyvégek mögé nyúlhat, lába sárgászöldes vagy barnássárga, csőre finom és enyhén lefelé hajló. A kifejlett hím és tojó között alig van látható különbség; násztollazatban a hát tollai sötét közepűek és rozsdás szélűek, a fiatal madár felsőteste világos szegélyű tollakkal mintázott.
Apró partfutó
Calidris minuta
Az apró partfutó zömökebb és rövidebb hátulsó testű, lába többnyire sötét, fekete. Nászruhás öregek és fiatalok tollazata általában kontrasztosabb, rozsdásabb, a fiatalok hátán gyakran világos V alakú rajzolat látszik.
Tojástól az első repülésig
Kövesd végig a fejlődés szakaszait!
Tojás és kotlás
A hím többnyire egyedül kotlik, de a tojó is részt vehet a kotlásban. A faj egy költési időszakban akár két fészekaljat is felnevelhet.
Fészekben fejlődés
A fiókák fészekhagyók: pehelytollasan, nyitott szemmel kelnek ki, és röviddel a kelés után már követik a szülőt, miközben maguk keresnek apró táplálékot.
Fészekelhagyás
A fiókák hamar elhagyják a sekély talajmélyedésben lévő fészket. A hím és a tojó rendszerint külön neveli a hozzá tartozó fiókákat.
Repülés
A fiókák ekkor válnak röpképessé; a fészek elhagyása tehát jóval korábban történik, mint az első repülés.
Két fészekalj egy költési időszakban
A Temminck-partfutó szaporodása szokatlan munkamegosztásra épül: a tojó két hímmel is párzik, és rövid időn belül két fészekaljat hozhat létre.
Az egyik fészekaljat a hím, a másikat a tojó költi ki, így ugyanazon a költőterületen két külön szülőpár gondoskodik a fiókákról.
A fiókák szinte azonnal útra kelnek
A fiókák 21-22 napos kotlás után pehelyruhásan kelnek ki, és nem maradnak hosszú ideig a fészekben, hanem rövid időn belül követik a szülő madarat.
Önállóan csipegetnek a nedves talajon, miközben a felnőtt madár a veszélyekre figyel és vezeti őket; a repüléshez nagyjából 15-18 nap fejlődésre van szükségük.
Magányos vándor a halastavakon
Magyarországon a Temminck-partfutó gyakran egyedül jelenik meg, vagy más partfutók közé vegyül, ezért könnyű elnézni egy nagyobb vonuló csapatban.
A frissen lecsapolt halastavak különösen fontos pihenőhelyei, mert a sekély víz és a feltáruló iszap egyszerre kínál táplálékot és nyugodt mozgásteret a hosszú út közben.
Kérdések és válaszok
Mikor lehet Temminck-partfutót látni Magyarországon?
Hazánkban két fő vonulási időszakban érdemes keresni: tavasszal általában április és június között, ősszel pedig július és október között. Leginkább lecsapolt halastavaknál, szikes tavakon, szennyvízülepítők sekély részein és iszapos zátonyokon bukkan fel. Többnyire magányosan vagy néhány példányból álló kis csoportban mozog.
Mekkora a Temminck-partfutó?
A Temminck-partfutó testhossza 13-15 centiméter, tehát a legkisebb európai partimadarak közé tartozik. Tömege a MME adatai szerint hímeknél és tojóknál egyaránt 17-30 gramm. Szárnyfesztávolsága 34-37 centiméter, ezért repüléskor jóval nagyobbnak tűnhet, mint amikor a part mentén, összehúzott testtartással keresgél.
Miben különbözik az apró partfutótól?
A két faj hasonló méretű, ezért terepen könnyű összekeverni őket. A Temminck-partfutó lába sárgászöldes, teste zömökebb és hosszabb farkú hatású, míg az apró partfutó lába fekete. A fiatal apró partfutó hátán rendszerint világos V alakú rajzolat látszik, amely a Temminck-partfutónál nem ennyire jellemző.
Hol költ ez a madár?
A faj Eurázsia északi részén költ, főként tundrákon, erdőhatár közeli nyílt területeken és vízhez közeli, ritkás növényzetű élőhelyeken. Európában Norvégiától kelet felé, Oroszország és Szibéria nagy részén keresztül húzódik a költőterülete. Magyarországon nem költ rendszeresen, nálunk elsősorban vonuláskor figyelhető meg.
Mit eszik a Temminck-partfutó?
Tápláléka főként apró rovarokból és azok lárváiból áll, de rákokat és férgeket is fogyaszt. A sekély víz szélén, nedves iszapon vagy gyér növényzet között mozog, és látás alapján szedi fel a zsákmányt. A frissen lecsapolt halastavak azért kedvezőek számára, mert az iszap felszínén sok könnyen elérhető gerinctelen marad.
Milyen a Temminck-partfutó fészke és fiókája?
A fészek sekély talajmélyedés, amelyet a környező növényzet rejt. Egy fészekben többnyire négy tojás található, a kotlás 21-22 napig tart, és abban főként a hím vesz részt. A fiókák fészekhagyók: kikelésük után rövid időn belül elhagyják a fészket, önállóan táplálkoznak, és körülbelül 15-18 nap múlva repülnek.
Miért fontosak számára a lecsapolt halastavak?
A lecsapolás után sekély vízfoltok, iszapos tófenék és apró zátonyok jelennek meg, ahol a Temminck-partfutó könnyen hozzáfér a rovarlárvákhoz, férgekhez és kisebb rákokhoz. Ezek a területek a hosszú vonulás közben pihenőhelyet is adnak. Ha a tómeder túl gyorsan kiszárad vagy teljesen feltöltik, a faj számára megszűnhet a megfelelő táplálkozóhely.
Veszélyes vagy zavarásra érzékeny madár?
A Temminck-partfutó nem veszélyes az emberre, és általában békésen táplálkozik a sekély vízparton. Vonuláskor azonban sok energiát kell pótolnia, ezért a gyakori felriasztás feleslegesen növeli a terhelését. Megfigyeléskor maradj távol a part szélétől, ne menj be a sekély vízbe, és ne próbáld a madarat közelebb csalogatni.
Ez is érdekelhet
Hasonló állatok
Olvasnivaló a témában
Állatkertek szerepe a fajvédelemben – valóban segíthetik a veszélyeztetett állatok túlélését?
Vadon élő állatok az egyre növekvő városokban – konfliktus vagy együttélés?
Erdőtüzek és vadállatok: hogyan segíthetünk az élőhelyüket elvesztő fajokon?
Állatmentés természeti katasztrófák után – kik segítenek az ott maradt állatokon?Hasonlítsd össze más állatokkal!
Fotó: Andreas Trepte · Wikimedia Commons · CC BY-SA 2.5