Kis póling

A kis póling Észak-Amerika és Eurázsia északi, sarkvidéki és szubarktikus területein költ. Fészkelőhelyei főként nyílt tundrák, nedves mélyedések, törpecserjés területek és szárazabb heathvidékek. A fészkét a talajon alakítja ki, ezért a költőhelyen különösen fontos a zavartalanság és a megfelelő növényzet.

Magyarországon főként vonuláskor találkozhatsz vele. A tavaszi átvonulás márciusban és áprilisban, az őszi pedig rendszerint július és szeptember között zajlik. Leginkább a Tiszántúl sekély vizein, iszapos partjain és a környező gyepeken érdemes keresni, de átnyaraló példányok is előfordulhatnak.

Tápláléka főleg állati eredetű. Magyarországon elsősorban rovarokat és más apró gerincteleneket szed fel a talajról, tengerpartokon pedig hosszú csőrével az iszapban kutat férgek és kisebb rákfélék után. A zsákmányt sétálva, rövid futásokkal megszakítva keresi, és nem kizárólag közvetlenül a vízparton táplálkozik.

A kis póling körülbelül egyötödével kisebb a nagy pólingnál, csőre rövidebb és általában erősebben hajlott. Fejtetején világos hosszanti sáv osztja ketté a sötét sapkát, a szeme körül pedig feltűnő sötét szemsáv látszik. A nagy póling fejmintázata kevésbé jellegzetes, csőre hosszabb, teste nagyobb.

A fészek a talaj sekély mélyedése, amelyet fűszálakkal, levelekkel és más növényi anyaggal bélelnek. A fészekalj rendszerint négy tojásból áll. A faj nyílt tundrán költ, ezért a fészek rejtettségét főként a környezet színe és a kotló madár mozdulatlansága adja, nem pedig sűrű bokorzat vagy faodú.

A tojások körülbelül 27-28 nap alatt kelnek ki. A kotlásban mindkét szülő részt vesz, miközben a fészek a talajon, növényi anyaggal bélelt sekély mélyedésben található. A pontos idő az élőhelyi körülményektől és a megfigyelt állománytól kissé eltérhet, de a faj fejlődésére a gyors fészekelhagyás jellemző.

A kis póling fiókái fészekhagyók: a kelés után rövid idővel elhagyják a fészket, és a szülőket követve maguk keresnek táplálékot. A fészek elhagyása nem jelenti azt, hogy már repülni is tudnak. A fiatalok körülbelül hathetes korukban válnak önállóvá, addig a szülők vezetése és védelme fontos számukra.

A kis póling jellegzetes, több hangból álló, trillázó kiáltást ad. Ezt gyakran repülés közben hallatja, ezért vonuló csapatoknál a hang sokszor hamarabb elárulja a jelenlétét, mint a madár látványa. A hang megfigyelési segítség, de az azonosítást érdemes a testmérettel, a lefelé hajló csőrrel és a fejtető világos sávjával együtt elvégezni.

Globálisan a kis póling jelenleg nem fenyegetett kategóriába tartozik, de a vonuló életmód miatt sokféle élőhelytől függ. A költőterületeken a tundra zavarása, vonuláskor és télen pedig a parti mocsarak, iszapos lapályok és sekély vizes élőhelyek eltűnése okozhat gondot. A klímaváltozás és a tengerszint emelkedése szintén ronthatja az élőhelyek állapotát.