Murénfélék (Muraenidae)
Ismerd meg a csoport állatait!
Murénfélék (Muraenidae) – amit érdemes tudnod
A murénfélék (Muraenidae) az angolnaalakúak rendjének tengeri halféléi, amelyek főként trópusi és mérsékelt övi tengerek sziklás aljzatán, korallzátonyokon és üregekben élnek. Hosszúkás, pikkelytelen testükből hiányzik a mell- és hasúszó, hát-, farok- és farokalatti úszójuk viszont összefüggő szegélyt alkot. Ragadozó életmódjukat különleges garatállkapcsuk segíti: ezt a második állkapocspárt a torkukból előre tudják mozgatni, hogy a zsákmányt a nyelőcső felé továbbítsák.
Egy család az angolnaalakúakon belül
A murénfélék az angolnaalakúak (Anguilliformes) rendjének egyik családját alkotják. Nem minden hosszúkás, angolnaszerű hal muréna: a családba tartozó fajokat sajátos testfelépítésük, fogazatuk és életmódjuk különbözteti meg a rend más csoportjaitól.
A család világszerte előfordul trópusi és mérsékelt övi tengerekben. A FishBase több mint kétszáz érvényes fajt tart számon, és a csoport rendszerezése ma is finomodik.
Pikkelytelen test, összefüggő úszószegély
A murénák teste hosszúkás, izmos és gyakran oldalról enyhén lapított. Nincs mell- és hasúszójuk, a hátúszó, a farokúszó és a farokalatti úszó viszont többnyire összefüggő szegélyt alkot a test hátsó részén.
Bőrük pikkelytelen, kopoltyúnyílásuk pedig kicsi, kerek vagy keskeny nyílásként látható a test oldalán. A fajok megjelenése nagyon változatos: akadnak egyszínű, foltos, csíkos és hálózatos mintázatú murénák is.
Sziklarepedések és zátonyok lakói
A legtöbb muréna a tengerfenék közelében él, különösen sziklás partokon, korallzátonyokon és más üreges aljzatokon. Nappal gyakran csak a fejét dugja ki egy repedésből vagy üregből, teste többi része rejtve marad.
Hosszúkás testük jól illik ehhez az életmódhoz: szűk járatokban is meghúzódhatnak, és leshelyük közelében várhatják meg, amíg a zsákmány elérhető közelségbe kerül. Egyes fajok homokos vagy iszapos fenéken, illetve mangroveerdők környezetében is előfordulnak.
Miért tátognak folyamatosan?
A murénák gyakran nyitogatják a szájukat, ami fenyegetőnek tűnhet, de ez elsősorban a légzésükhöz kapcsolódik. Mivel kopoltyúnyílásuk kicsi, a száj mozgása segíti a víz átáramlását a kopoltyúkon.
A szájukban ülő hegyes fogak a zsákmány megragadására szolgálnak. A fogazat nem minden murénánál egyforma: vannak hosszú, tűszerű fogakkal rendelkező fajok, másoknál tompább, zúzásra alkalmas fogak alakultak ki.
A murénák második állkapcsa
A murénák egyik legkülönlegesebb anatómiai tulajdonsága a garatállkapocs. Ez a torokban található második állkapocspár táplálkozás közben előre tud mozdulni a szájüregbe, megragadja a zsákmányt, majd visszahúzza a nyelőcső irányába.
Ez a megoldás különösen hasznos a szűk üregekben vadászó halaknál. A muréna ugyanis nem tudja a száját és a torkát úgy kitágítani, hogy szívóhatással nyelje le a zsákmányt, ezért a garatállkapocs továbbítja azt a test belseje felé.
Éjszakai ragadozók változatos étrenddel
Sok murénafaj főként éjszaka aktív, és halakra, rákokra, polipokra, tintahalakra vagy más tengeri állatokra vadászik. Gyakran leshelyről indulva ragadja meg a közel úszó zsákmányt, majd visszahúzódik vele az üregébe.
A családon belül az étrend és a fogazat is változatos. Az Echidna nemzetség több képviselőjénél tompább, zúzásra alkalmas fogak segíthetik a kemény héjú zsákmány feldolgozását, míg az Enchelycore és a Gymnothorax több faja hegyes fogakkal ragadozik.
Ismertebb murénák és biztonságos megfigyelés
A család ismert képviselői közé tartozik a mediterrán muréna (Muraena helena), a zöld muréna (Gymnothorax funebris), a hópelyhes muréna (Echidna nebulosa) és a sárga szélű muréna (Gymnothorax flavimarginatus). Ezek élőhelye, mérete, mintázata és táplálkozása fajonként eltérhet.
A murénák többnyire nem keresik az ember közelségét, de védekezéskor fájdalmas sérülést okozhatnak. Búvárkodás közben ne nyúlj üregekbe, ne etesd őket, és ne próbáld kiprovokálni a támadó viselkedést.