A faj legfontosabb adatai
Rendszertani besorolás
Ismerd meg közelebbről!
Felismerése
A közönséges gyászfutó teste, lába és csápja egységesen fekete, hossza többnyire 13-17 milliméter. Szárnyfedőin mély barázdák futnak, a közöttük lévő bordák domborúak.
A nyakpajzs viszonylag rövid és széles, hátsó szögletein apró fog látható. A hasonló fekete gyászfutókkal való biztos elkülönítéshez több bélyeget együtt kell megfigyelni.
Élőhelye és életmódja
Gyepeken, kertekben, szántóföldeken, erdőszéleken és más bolygatott területeken is megtelepszik. A talaj felszínén mozog, de nappal gyakran avar, kő vagy növényi törmelék alatt húzódik meg.
Leginkább éjjel aktív, amikor gyors futással kutat zsákmány után. A nedvesebb talaj és a takarást adó növényi maradványok kedveznek neki.
Táplálkozása
Ragadozóként főként rovarlárvákat és más apró talajlakó ízeltlábúakat fogyaszt. Mezőgazdasági területeken többek között lepkék, bogarak és legyek lárvái kerülhetnek a zsákmányai közé.
Tápláléka nem teljesen egyoldalú: alkalomszerűen növényi anyagot és más szerves maradványokat is felhasználhat. Emiatt egyes kutatások mindenevő ragadozóként írják le.
Szerepe a természetben
A közönséges gyászfutó a talaj felszínének egyik gyakori ragadozója. Jelenléte hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyepekben és szántókon kevesebb legyen néhány növényevő rovar és lárva.
Állományait a talajbolygatás, az élőhelyek egyszerűsödése és a széles hatású rovarölő szerek veszélyeztethetik. Kíméletesebb műveléssel és vegyszerhasználattal a hasznos futóbogaraknak is több búvóhely marad.
Elterjedés
Országok és földrajzi területek szerinti áttekintés; a színezés nem jelenti a teljes jelölt terület benépesítését.
Európa nagy része, Szibéria; Észak-Amerikában betelepített.
Őshonos elterjedése Európa nagy részére és Szibéria nyugati, mérsékelt övére terjed ki; a szélsőségesen déli és északi területeken ritkább vagy hiányzik. Kanadában és az Egyesült Államokban a 20. században betelepítették, azóta főként az északi és mérsékelt övben terjedt el.
Az állat élete egy pillantásra
Mikor aktív?
Többnyire éjjel aktív, nappal avar, kövek vagy növényi törmelék alatt rejtőzik.
Hogyan él?
Magányosan élő futóbogár; a kifejlett példányok főként táplálékkereséskor találkoznak.
Hogyan mozog?
Leginkább futva terjed. Európában többnyire rövid szárnyú, repülni csak ritkán képes.
Mivel táplálkozik?
Ragadozó és részben mindenevő; rovarlárvákat, más apró ízeltlábúakat és néha növényi anyagot fogyaszt.
Szaporodás és utódgondozás
A nőstény a petéket a talajba helyezi, utódait nem gondozza.
Ember közelében
Ártalmatlan az emberre, kertekben és földeken hasznos ragadozóként fogyaszt több kártevőt.
Mi veszélyezteti?
Az intenzív talajművelés és a széles hatású rovarölő szerek csökkenthetik az állományait. A talajfelszín bolygatása a tojásoknak és lárváknak is árthat.
Mekkora egy gyufaszálhoz képest?
Közös méretarány. A rajz jellemző testformát szemléltet. A gyufaszál 4,5 cm-es viszonyítási példa.
Miért fekete és miért fut ennyit?
A sötét test jól illik a talajfelszínhez és az avarhoz, ahol a bogár nappal gyakran rejtőzik. A fekete szín önmagában nem elegendő a biztos határozáshoz, mert több rokon gyászfutárfaj is hasonló megjelenésű.
A faj fő közlekedési módja a futás. Európában sok példány rövid szárnyú, ezért a gyors talajfelszíni mozgás fontosabb számára, mint a repülés, bár ritkán hosszabb szárnyú egyedek is előfordulhatnak.
A szántóföldek éjszakai vadásza
A közönséges gyászfutó nappal többnyire láthatatlan marad, sötétedés után azonban előbújik az avarból és a talajrepedésekből. Ilyenkor a felszínen mozgó lárvákat és más apró állatokat keresi.
Ez a viselkedés a mezőgazdasági területeken is hasznossá teheti. A faj nem válogat egyetlen zsákmánycsoport között, ezért különböző kártevők petéit, lárváit és kisebb egyedeit is elfogyaszthatja.
Európából Észak-Amerikába
A faj őshonos Európában, ahol a kontinens nagy részén, egészen Szibériáig elterjedt. A 20. században többször, egymástól függetlenül jutott el Észak-Amerikába, valószínűleg hajók szállítmányával.
Kanadában és az Egyesült Államok északi részén azóta széles körben megtelepedett. Új elterjedési területén is főként mezőgazdasági tájakon és ember által bolygatott élőhelyeken gyakori.
Képgaléria
Kérdések és válaszok
Hogyan ismerhető fel a közönséges gyászfutó?
A közönséges gyászfutó fényes vagy enyhén matt fekete bogár, testhossza többnyire 13-17 milliméter. A lábai és csápjai is feketék, szárnyfedőin mély barázdák látszanak. Nyakpajzsa rövid és széles, hátsó szögletein apró fog ül. A biztos határozáshoz ezeket a bélyegeket együtt kell figyelni, mert több rokon gyászfutófaj is fekete.
Hol találkozhatsz vele Magyarországon?
Magyarországon sokféle élőhelyen előfordulhat. Kertekben, gyepeken, szántóföldeken, erdőszéleken, utak menti füves sávokban és más bolygatott területeken is megtalálható. Legkönnyebben nedvesebb talajon, avarban, kövek alatt vagy talajcsapdák közelében bukkan fel. Nappal rejtőzik, ezért esti kereséssel vagy búvóhelyek óvatos átvizsgálásával nagyobb eséllyel láthatod.
Mit eszik a közönséges gyászfutó?
Főként ragadozó életmódot folytat. Rovarok petéit és lárváit, kisebb bogarakat, legyek és lepkék lárváit, valamint más apró talajlakó ízeltlábúakat fogyaszt. Tápláléka nem teljesen egyoldalú, mert alkalomszerűen növényi anyagot és szerves maradványokat is felhasználhat. Emiatt a szakirodalom gyakran mindenevő ragadozóként jellemzi, amely többféle táplálékforrást képes kihasználni.
Hasznos vagy káros ez a futóbogár?
A közönséges gyászfutó általában hasznos állatnak tekinthető, mert számos apró rovarral és lárvával táplálkozik. Szántóföldeken és kertekben olyan fajokat is fogyaszthat, amelyek a növényeket károsítják. Nem minden zsákmánya kártevő, ezért hatását nem lehet egyetlen rovarcsoport visszaszorítására leegyszerűsíteni. Az emberre ártalmatlan, a lakásba bekerülő példány pedig többnyire csak véletlenül téved be.
Mikor aktív a közönséges gyászfutó?
Leginkább éjszaka aktív, amikor a talaj felszínén futva keres zsákmányt. Nappal avar, kő, farönk, növényi törmelék vagy talajrepedés alatt rejtőzik. A kifejlett példányok egész évben jelen lehetnek, enyhe időben télen is előbújhatnak. Megfigyelésére ezért az esti órák a legalkalmasabbak, illetve olyan helyeken érdemes keresni, ahol a talaj nedves és sok a búvóhelyet adó szerves anyag.
Repül-e a közönséges gyászfutó?
A faj mozgásának fő módja a futás. Európában a példányok többsége rövid szárnyú, ezért általában nem repül, és a talajfelszínen terjed egyik élőhelyfoltról a másikra. Ritkán hosszabb szárnyú, repülésre képes egyedek is előfordulhatnak. Ez a szárnyalakbeli változatosság hozzájárulhatott ahhoz, hogy a faj új területeket is meghódítson, különösen Észak-Amerikában.
Hogyan fejlődik a közönséges gyászfutó?
Teljes átalakulással fejlődik: a petéből lárva, majd báb és végül kifejlett bogár lesz. A nőstény a petéket a talajba helyezi, ahol a lárvák kezdetben apró talajlakó állatokkal táplálkoznak. A lárvák a talajban élnek, majd egy védett üregben bábozódnak. A fejlődés hossza a hőmérséklettől és a helyi körülményektől függ, ezért nem minden állományban azonos.
Veszélyes-e az emberre vagy a háziállatokra?
Nem, a közönséges gyászfutó nem veszélyes az emberre, és nem tekinthető háziállatokat veszélyeztető fajnak. Nem vérszívó, nem mérgező, és nem telepszik meg tartósan a lakásokban. Ha egy példány véletlenül bejut a házba, egyszerűen ki lehet engedni. Kertben inkább a természetes ragadozóközösség része, amely apró rovarokkal és lárvákkal táplálkozik.
Ez is érdekelhet
Hasonló állatok
Olvasnivaló a témában
Állatkertek szerepe a fajvédelemben – valóban segíthetik a veszélyeztetett állatok túlélését?
Vadon élő állatok az egyre növekvő városokban – konfliktus vagy együttélés?
Erdőtüzek és vadállatok: hogyan segíthetünk az élőhelyüket elvesztő fajokon?
Állatmentés természeti katasztrófák után – kik segítenek az ott maradt állatokon?Hasonlítsd össze más állatokkal!
Fotó: James K. Lindsey · Wikimedia Commons · CC BY-SA 3.0