A faj legfontosabb adatai
Rendszertani besorolás
Ismerd meg közelebbről!
Felismerése
A parti tarisznyarák páncélja szélesebb, mint amilyen hosszú, és mindkét oldalon öt hegyes fogat visel a szemek mellett. A szemek között három lekerekített lebeny látható.
Színe változatos lehet: olívazöld, barnás, sárgás, narancsos vagy vöröses. A nőstény potroha szélesebb és lekerekített, a hímé keskenyebb, háromszög alakú.
Élőhelye
Leggyakrabban védett partokon, torkolatokban, lagúnákban, iszapos vagy homokos aljzaton találkozhatsz vele. Kövek, algák és tengeri füves élőhelyek között is megtelepszik.
A sekély víztől akár több tíz, egyes források szerint legfeljebb mintegy 200 méteres mélységig fordulhat elő. A sótartalom változását is jól tűri.
Táplálkozása
Nem válogatós: kagylókat, csigákat, kisebb rákokat, halakat, férgeket, algákat és elhullott állatokat is fogyaszt. Ollóival feltöri a héjakat, vagy feldarabolja a zsákmányt.
Ez a széles étrend segíti abban, hogy új partvidékeken is gyorsan megtelepedjen. Sűrű állományban komoly nyomást gyakorolhat a kagylótelepekre és más fenéklakó állatokra.
Szaporodása
A párzás után a nőstény a megtermékenyített petéket a potroha alatt hordozza. A petékből lárvák kelnek ki, amelyek több fejlődési szakaszon át sodródnak a vízben.
A lárvák planktonikus életmódja elősegíti a szétszóródást, majd az utolsó lárvaállapot után fiatal rák telepszik meg a part közelében. A szaporodási időszak hossza a földrajzi helytől függ.
Elterjedés
Országok és földrajzi területek szerinti áttekintés; a színezés nem jelenti a teljes jelölt terület benépesítését.
Északkelet-Atlanti-partvidék; több kontinensen betelepített
Őshonos elterjedése az Atlanti-óceán északkeleti partvidéke Észak-Afrikától és az Ibériai-félszigettől a Brit-szigeteken, a Balti-tengeren és Norvégián át Izlandig terjed. Betelepített állományai Észak-Amerika atlanti és csendes-óceáni partjain, Ausztráliában, Dél-Afrikában, Argentínában és Japán délkeleti részén is ismertek; a térképes országlista a parti előfordulások miatt nem jelent teljes országterületi jelenlétet.
Az állat élete egy pillantásra
Mikor aktív?
Nappal és éjjel is aktív; főként az árapályzónában és sekély vízben mozog.
Hogyan él?
Többnyire magányos, de táplálékban gazdag helyeken nagy sűrűségben is előfordul.
Hogyan mozog?
Járólábain a fenéken halad, rövid ideig úszni is tud.
Mivel táplálkozik?
Mindenevő ragadozó és dögevő: kagylókat, rákokat, halakat, algákat és elhullott állatokat fogyaszt.
Szaporodás és utódgondozás
A nőstény a potroha alatt hordozza a petéket, de a kikelő lárvákat nem gondozza.
Ember közelében
Csípése fájdalmas lehet, ha kézbe veszed; természetes élőhelyén nem keresi az ember közelségét.
Mekkora egy gyufaszálhoz képest?
Közös méretarány; a rajz a család jellemző testformáját szemlélteti. A gyufaszál 4,5 cm-es viszonyítási példa.
Mi veszélyezteti?
Új élőhelyein kagylókat, más rákokat és fiatal halakat zsákmányolhat, így átrendezheti a parti közösségeket. A kagylótenyésztésben és a halászatban is okozhat károkat.
Hogyan lett világjáró faj?
A parti tarisznyarák eredeti elterjedése az Atlanti-óceán európai és észak-afrikai partvidékéhez kötődik. Hajók ballasztvizével és más tengeri szállítási útvonalakon azonban új kontinensek partjaira is eljutott.
Ma betelepített állományai Észak-Amerika atlanti és csendes-óceáni partvidékén, Ausztráliában, Dél-Afrikában és Dél-Amerika egyes részein is élnek. A planktonikus lárvák hosszú sodródása tovább növeli a terjedési képességét.
Színváltó páncél
A faj neve ellenére nem minden példány zöld. A páncél színe a környezettől, az életkortól, a vedlési ciklustól és az állat élettani állapotától függően barnás, olívazöld, narancsos vagy vöröses is lehet.
Ezért a felismerésben nem a szín a legbiztosabb bélyeg. Sokkal megbízhatóbb az öt oldalsó páncélfog, a szemek közötti három lekerekített lebeny és az ollók jellegzetes felépítése.
Miért hat az egész torkolatra?
A parti tarisznyarák nem egyetlen zsákmányfajra specializálódott. Kagylókat, kisebb rákokat, férgeket, halakat és növényi táplálékot is elfogyaszt, ezért több táplálkozási szinten is kapcsolatba kerül a parti élővilággal.
Ha nagy sűrűségben jelenik meg, a zsákmányállatok számának és méreteloszlásának megváltoztatásával az egész közösség szerkezetére hatással lehet. Ez különösen érzékenyen érintheti a kagylótenyésztést és a sekély parti élőhelyeket.
Képgaléria
Kérdések és válaszok
Mekkora a parti tarisznyarák?
A kifejlett parti tarisznyarák páncéljának szélessége rendszerint körülbelül 4-8 centiméter. A hímek dokumentált mérete elérheti a 8,6 centimétert, de ez nem jellemző átlagérték. A páncél szélesebb, mint amilyen hosszú, ezért az állat zömök, lapított benyomást kelt.
Honnan lehet felismerni?
A legbiztosabb bélyeg a páncél elülső szélén, a szemek két oldalán látható öt-öt hegyes fog. A szemek között három lekerekített lebeny ül. Színe változó, ezért a zöldes árnyalat önmagában nem elég a meghatározáshoz. A hím keskeny, háromszögletű potroháról, a nőstény szélesebb, kerekded potroháról is felismerhető.
Mit eszik a parti tarisznyarák?
Mindenevő, de jelentős részben ragadozó és dögevő. Kagylókat, csigákat, kisebb rákokat, férgeket, halakat és más fenéklakó állatokat fogyaszt, emellett algákat és elhullott állatokat is megeszik. Ollóival feltöri a héjakat, ezért a sűrű állományok a kagylótelepekre különösen nagy nyomást gyakorolhatnak.
Veszélyes az emberre?
A parti tarisznyarák nem támad emberre, és természetes körülmények között inkább menekül. Ha azonban kézbe veszed vagy beszorítod, ollóival fájdalmasan csíphet. Ezért megfigyeléskor ne fogdosd, és ne próbáld a páncéljánál vagy az ollóinál megemelni. A sérülés kockázata főként a közvetlen kezeléskor jelentkezik.
Hol őshonos a parti tarisznyarák?
Őshonos az Atlanti-óceán északkeleti partvidékén, nagyjából Észak-Afrikától és az Ibériai-félszigettől a Brit-szigeteken és a Balti-tengeren át Norvégiáig. Torkolatokban, lagúnákban és sekély parti vizekben is él. Európán kívül több partvidékre behurcolták, ahol egyes térségekben inváziós fajként viselkedik.
Milyen élőhelyet kedvel?
Védett, sekély parti vizekben érzi jól magát, például torkolatokban, lagúnákban, árapálymedencékben, iszapos vagy homokos aljzaton. Kövek és algák között is gyakori, tengeri füves élőhelyeken pedig szintén megtelepedhet. A sótartalom változását jól tűri, ezért a félsós torkolati környezetekben is fennmarad.
Hogyan szaporodik?
A nőstény a megtermékenyített petéket a potroha alatt hordozza, amíg ki nem kelnek a lárvák. Egy nagyobb nőstény akár mintegy 185 000-200 000 petét is hordozhat. A lárvák több planktonikus fejlődési szakaszon mennek át, majd fiatal rákként telepednek meg a part közelében. A szaporodási időszak hossza területenként eltér.
Miért számít inváziós fajnak?
Új élőhelyein a parti tarisznyarák széles étrendje, gyors szaporodása, sótűrése és planktonikus lárvaállapota segíti a terjedést. Kagylókat, más rákokat és fiatal halakat is zsákmányolhat, miközben verseng a helyi fajokkal a táplálékért és a búvóhelyekért. Emiatt átrendezheti a torkolatok és sekély parti vizek élővilágát.
