A faj legfontosabb adatai
Rendszertani besorolás
Ismerd meg közelebbről!
Megjelenése
A pusztai sas nagy termetű, széles szárnyú sas. Testhossza 67–86 centiméter, szárnyfesztávolsága 175–230 centiméter lehet.
Tollazata többnyire sötétbarna. A fiatal madarak tollazata változatosabb és foltosabb, az idősebb példányoké általában egységesebb.
Élőhelye és vonulása
Elsősorban nyílt sztyeppéken, félsivatagokban és más füves területeken él. A költőterület az európai Oroszországtól Mongóliáig és Északkelet-Kínáig húzódik.
Teljes vonuló, a telet Afrikában, a Közel-Keleten, valamint Dél- és Délkelet-Ázsiában tölti. Egyes példányok több mint 10 000 kilométert is megtehetnek.
Táplálkozása
Táplálékának fontos részét a nyílt pusztákon élő rágcsálók, különösen az ürgék adják. Emellett más kisemlősöket és madarakat is zsákmányol.
A kínálathoz alkalmazkodó vadász: a levegőből figyel, alacsonyan repülve keres zsákmányt, vagy a talajról indul támadásba. Dögöt is elfogyaszthat.
Szaporodása
A pusztai sas többnyire a talajon rak fészket, mert költőhelyein kevés a magas fa. Ritkábban sziklapárkányon vagy fán is fészkel.
A fészekalj rendszerint 1–3 tojásból áll. A tojó körülbelül 45 napig kotlik, a fiókák pedig nagyjából 55–60 naposan hagyják el a fészket.
Elterjedés
Országok és földrajzi területek szerinti áttekintés; a színezés nem jelenti a teljes jelölt terület benépesítését.
Eurázsiai költőterület; Afrika és Ázsia telelőterületei
A faj költőterülete az európai Oroszországtól Közép-Ázsián át Mongóliáig és Északkelet-Kínáig terjed. Telelőterületei Afrikában, a Közel-Keleten, az Arab-félszigeten, az indiai szubkontinensen és Délkelet-Ázsiában találhatók; a felsorolás a CMS fajoldalán közölt rendszeres előfordulási és vonulási országokra támaszkodik, ezért a kisebb regionális eltéréseket nem minden esetben tükrözi.
Az állat élete egy pillantásra
Mikor aktív?
Nappali
Hogyan él?
Többnyire magányos; költéskor párban él
Hogyan mozog?
Termikekkel vitorlázik; több ezer kilométert vonul
Mivel táplálkozik?
Főként ürgék, más rágcsálók és madarak
Szaporodás és utódgondozás
Mindkét szülő eteti a fiókákat
Mekkora hozzád képest?
Közös méretarány. A rajz jellemző testformát szemléltet. Az ember magassága 170 cm. Az adatlap testhosszadata: 67–86 cm. Az ábra a tartomány közepét mutatja.
Mikor találkozhatsz vele?
Magyarország
Január · Nem jellemző az előfordulása
Magyarországon télen nem jellemző; a faj ilyenkor többnyire afrikai telelőterületein tartózkodik.
Február · Nem jellemző az előfordulása
Hazánkban téli megfigyelése nem jellemző, ezért nagy sasok között sem érdemes gyakori fajként keresni.
Március · Átvonulás
Ritka tavaszi átvonuló; nyílt alföldi területek felett, termikekben vitorlázva bukkanhat fel.
Április · Átvonulás
Tavaszi átvonuláskor főként az Alföldön, különösen a Hortobágy térségében lehet rá esély.
Május · Átvonulás
Májusban még előfordulhat átvonulóként vagy késői kóborlóként; a nagy, sötét Aquila-fajokat alaposan hasonlítsuk össze.
Június · Nincs pontos havi adat
Nyáron csak kóborlóként jelenik meg, ezért a megfigyelés ritka és rendszertelen.
Július · Nincs pontos havi adat
Nyári kóborlóként bukkanhat fel nyílt pusztákon, de rendszeres magyarországi előfordulására nem lehet számítani.
Augusztus · Nincs pontos havi adat
A nyár végi egyedek kóborlók vagy a közelgő őszi vonulás korai résztvevői lehetnek; a faj ritka.
Szeptember · Átvonulás
Őszi átvonulóként főként nyílt alföldi tájakon, magasban vitorlázva vagy földön pihenve figyelhető meg.
Október · Átvonulás
Ritka őszi átvonuló; nagy mérete, hosszú szárnya és sötét tollazata alapján érdemes keresni.
November · Átvonulás
A vonulás késői szakaszában még előfordulhat, de a legtöbb példány ekkor már dél felé tart.
December · Nem jellemző az előfordulása
Magyarországon télen nem rendszeres; a faj fő telelőterületei Afrikában és Ázsiában vannak.
Melyik madárral tévesztheted össze?
Hasonlítsd össze a jellegzetes bélyegeket!
Pusztai sas
A pusztai sas kifejlett madara többnyire egységesen sötétbarna, gyakran világosabb tarkófolttal; repüléskor feltűnhet a széles, világos szárnycsík a fiatal madarak alulszárnyán. A fiatalok világosabb barnák és kevésbé erősen csíkozottak; a tojó nagyobb, de a tollazat alapján a két ivar nem különül el élesen.
Parlagi sas
Aquila heliaca
A parlagi sas kifejlett madarán jól látható a világos, aranybarna tarkó és a fehér vállfolt. Fiatal madara erősen csíkozott, testalkata általában nyúlánkabb, és nem mutatja a pusztai sas jellegzetes széles, fehér alulszárnycsíkját.
Pusztai sas
A pusztai sas nagyobb és hosszabb szárnyú benyomást kelt, csőre nagy, a szájzug sárga vonala a szem mögé is hátranyúlik. A kifejlett madár szárnyán és farkán erős harántsávok látszanak, a fiatalon pedig világos szárnycsík rajzolódhat ki.
Fekete sas
Aquila clanga
A fekete sas tömörebb testű, szélesebb és rövidebb szárnyú. Tollazata többnyire sötét, fiatal madarán gyakran világos foltok látszanak a szárnyfedőkön, de a pusztai sas széles, világos alulszárnycsíkja általában hiányzik.
Tojástól az első repülésig
Kövesd végig a fejlődés szakaszait!
Tojás és kotlás
A fészekalj rendszerint 1–3 tojásból áll. A kotlásban főként a tojó vesz részt, miközben a hím táplálékot hord neki.
Fészekben fejlődés
A kezdeti időszakban a tojó többnyire a fészekben marad, később mindkét szülő vadászik és eteti a fiókákat.
Fészekelhagyás
A fiatalok ilyenkor még a fészek közelében maradnak, és továbbra is a szülőktől kapnak táplálékot.
Repülés
A fészek elhagyása nem jelenti azt, hogy a fiatal azonnal önállóan repül és vadászik: a szülők még egy ideig gondozzák.
Miért kötődik ennyire az ürgékhez?
A pusztai sas nyílt élőhelyeken vadászik, ahol a föld alatti járatrendszerekben élő rágcsálók jelentik az egyik legkiszámíthatóbb táplálékforrást. Az ürgék felszíni aktivitása tavasszal és nyáron különösen fontos a költő párok számára, mert ekkor a fiókák táplálékigénye gyorsan nő.
Amikor az ürgék téli nyugalomba vonulnak, a sasok táplálékbázisa hirtelen beszűkül. Ez az egyik oka annak, hogy a faj ősszel elhagyja költőterületeit, és délebbi régiókba vonul.
A vándorlás veszélyes útvonalai
A pusztai sasok vonulás közben nagy távolságokat tesznek meg, miközben a sivatagok, tengerek és magas hegységek komoly akadályt jelentenek. A különböző állományok eltérő útvonalakat használhatnak, így egyes madarak a Közel-Keleten és Kelet-Afrikán át, mások Dél-Ázsia felé haladnak.
A vonuló madarak számára különösen veszélyesek a nem szigetelt villanyvezetékek, a mérgezett táplálék és az élőhelyek átalakítása. A hulladéklerakók átmenetileg sok táplálékot biztosíthatnak, ugyanakkor mérgezési és áramütési kockázatot is növelhetnek.
Miért fészkel gyakran a földön?
A pusztai sas költőterületén sok helyen kevés a magas fa, ezért a fészek gyakran a talajon, növényzettel takart helyen készül. Ez a megoldás lehetővé teszi a költést a nyílt sztyeppén, viszont a tojások és a fiókák így jobban ki vannak téve a ragadozóknak és a mezőgazdasági munkáknak.
A földi fészek miatt a költési siker erősen függ a zavarás mértékétől és a zsákmányállatok sűrűségétől. A faj állományának felmérését nehezíti, hogy a nagy kiterjedésű, ritkán lakott sztyeppéken sok fészek nehezen található meg.
Képgaléria
Kérdések és válaszok
Hol költ a pusztai sas?
Az európai Oroszországtól Kazahsztánon és Mongólián át Északkelet-Kínáig költ.
Vonuló madár a pusztai sas?
Igen, teljes vonuló; költés után Afrika, Ázsia és a Közel-Kelet felé vonul.
Mekkora a pusztai sas?
Testhossza 67–86 centiméter, szárnyfesztávolsága 175–230 centiméter.
Mit eszik?
Főként ürgéket és más rágcsálókat, emellett madarakat és alkalmanként dögöt fogyaszt.
Hol fészkel?
Többnyire a talajon, ritkábban sziklapárkányon vagy fán épít fészket.
Hány tojást rak?
A fészekalj rendszerint 1–3 tojásból áll.
Mennyi ideig kotlik?
A kotlás körülbelül 45 napig tart.
Előfordul Magyarországon?
Igen, de ritka tavaszi és őszi átvonuló, valamint nyári kóborló.
Veszélyeztetett faj?
Igen, a globális vörös listán Veszélyeztetett kategóriában szerepel.
Ez is érdekelhet
Hasonlítsd össze más állatokkal!
- Pusztai sas (Aquila nipalensis) vs. Barna rétihéja (Circus aeruginosus) jellemzői, táplálkozása és szaporodása
- Pusztai sas (Aquila nipalensis) vs. Barna kánya (Milvus migrans) jellemzői, táplálkozása és szaporodása
- Pusztai sas (Aquila nipalensis) vs. Fehérhátú keselyű (Gyps africanus) élőhelye, táplálkozása és védelme