Ördöghal-alakúak (Lophiiformes)
Válassz alcsoportot!1
Ismerd meg a csoport állatait!
Ördöghal-alakúak (Lophiiformes) – amit érdemes tudnod
Az ördöghal-alakúak (Lophiiformes) a sugarasúszójú halak egyik rendje, amelybe az európai horgászhalak, a békahalak, a denevérhalak, a tengeri varangyhalak és a mélytengeri ördöghalak is tartoznak. A FishBase jelenlegi összesítése 21 családot, 74 nemzetséget és 405 fajt kezel a rendben, ezért az ide tartozó halak megjelenése és életmódja rendkívül változatos. Többségük tengeri, és sok faj módosult úszósugarakkal csalogatja közelebb a zsákmányát.
Egy rend, sokféle hal
Az ördöghal-alakúak (Lophiiformes) nem egyetlen családot vagy fajcsoportot jelölnek, hanem a sugarasúszójú halak egyik rendjét. Ide tartoznak többek között a horgászhalfélék, a békahalfélék, a tengeri varangyhalak, a denevérhalfélék és a mélytengeri ördöghalak.
A csoport tagjai között lapított fenéklakókat, zömök, rejtőszínű halakat és nyílt vízben élő mélytengeri formákat is találsz. A közös rokonság ellenére testalkatuk és életmódjuk jelentősen eltérhet.
A zsákmányt csali csalogatja
Az ördöghal-alakúak egyik legismertebb bélyege a fej elülső részén található, módosult úszósugárból kialakult csalogató szerv. Ennek végén egy kisebb függelék, az esca helyezkedhet el, amely a zsákmány számára tápláléknak tűnhet.
A hal a csalit mozgatva közelebb csalhatja a zsákmányt, majd nagyra nyitható szájával hirtelen bekaphatja. A csali alakja és működése csoportonként különbözik: egyes sekélyebb vizekben élő fajoknál például fény helyett mozgás vagy kémiai jelzés segíti a vadászatot.
A tengerfenéktől a mélytengerig
Sok ördöghal-alakú a tengerfenék közelében él, ahol rejtőszínével és különleges testformájával olvad bele a környezetébe. A horgászhalak a homokos vagy iszapos aljzaton várhatják a zsákmányt, a békahalak pedig gyakran sziklák, szivacsok vagy más élőlények között rejtőznek.
A rend más tagjai a mélytenger nyílt vizében élnek. Ezeknek a fajoknak a teste, érzékelése és táplálkozása a sötét, hideg és táplálékban szegény környezethez alkalmazkodott.
Nem minden ördöghal világít
A mélytengeri ördöghalak egy részének csalogató szerve fényt bocsát ki. A fényt olyan világító baktériumok hozzák létre, amelyek a csalogató szervben élnek, és a hal védelmet, illetve tápanyagokat biztosít számukra.
Ez a tulajdonság nem jellemző minden ördöghal-alakúra. A sekélyebb vizekben élő békahalak, denevérhalak és horgászhalak más módon, például a csali mozgatásával, alakjával vagy kémiai jelzéseivel vonzhatják magukhoz a zsákmányt.
Úszók helyett néha lépnek
Több fenéklakó ördöghal-alakú módosult mellúszóival támaszkodik meg vagy mozog a tengerfenéken. A békahalak például a mell- és hasúszóikkal kapaszkodhatnak, illetve lassan haladhatnak az aljzaton, ezért mozgásuk sokszor inkább kúszásra vagy lépegetésre emlékeztet.
A denevérhalak lapított teste és széles úszói szintén a fenék közelében végzett mozgáshoz kapcsolódnak. Ezek az alkalmazkodások nem minden családnál azonosak, ezért az ördöghal-alakúak mozgását mindig az adott csoport életmódjával együtt érdemes vizsgálni.
A mélytengeri fajok különleges szaporodása
A mélytengeri ördöghalak egy részénél rendkívül erős a hímek és nőstények közötti méretkülönbség. A hímek sokszor aprók, és elsősorban a nőstény megtalálása, illetve a szaporodás biztosítása a szerepük.
Egyes fajok hímjei a nőstény testéhez tartósan hozzátapadnak, és szöveteik részben összekapcsolódnak. Ez a különleges megoldás lehetővé teszi, hogy a nőstény a ritkán találkozó párok világában is biztosan hozzáférjen a spermiumokhoz.
Ismert képviselők
A horgászhalfélék közé tartozó európai horgászhal (Lophius piscatorius) nagy fejű, széles szájú fenéklakó ragadozó. Homokos vagy iszapos tengerfenéken várakozik, és a feje előtt található csalit használja a zsákmány közelítésére.
A rend más ismert képviselői a békahalak, a denevérhalak, a tengeri varangyhalak és a mélytengeri ördöghalak. Ezek megjelenése alapján első pillantásra alig hasonlít egymásra, mégis ugyanahhoz a rendszertani rendhez tartoznak.