Disznódelfinfélék (Phocoenidae)
Ismerd meg a csoport állatait!
Disznódelfinfélék (Phocoenidae) – amit érdemes tudnod
A disznódelfinfélék (Phocoenidae) a fogascetek közé tartozó család. Kisméretű, zömök testük, rövid fejformájuk és jellegzetes, lapát alakú foguk alapján különböztethetők meg a delfinfélék nagy részétől, miközben több fajuk magas frekvenciájú hangokkal tájékozódik. A család tagjai tengeri, part menti és folyótorkolati vizekben élnek, fennmaradásukat pedig több helyen a halászeszközökbe való belegabalyodás veszélyezteti.
Egy önálló fogascetcsalád
A disznódelfinfélék a cetfélék rendjébe és a fogascetek közé tartozó családot alkotják. A Mammal Diversity Database jelenlegi taxonómiai táblázata három élő nemzetséget és nyolc fajt tart nyilván a Phocoenidae családban.
A csoportba tartozik többek között a barna delfin, a Dall-disznódelfin, a kaliforniai disznódelfin, a szemüveges disznódelfin és a fekete-tengeri disznódelfin. A családon belül a partközeli és a nyíltabb tengeri életmódra alkalmazkodott fajok egyaránt megtalálhatók.
Rövid orr és lapát alakú fogak
A disznódelfinfélék többségének rövid, tompa orra van, amely kevésbé csőrszerű, mint sok delfinfajé. Foguk koronája jellegzetesen lapát alakú, ez a család egyik fontos anatómiai bélyege.
Testük általában kicsi és zömök. A hátúszó sok fajnál háromszög alakú, de a Neophocaena nemzetség fajainak hátán nem fejlődött ki valódi hátúszó, csak egy alacsony perem húzódik.
Három nemzetség, eltérő megjelenés
A család három ma élő nemzetsége a Neophocaena, a Phocoena és a Phocoenoides. A Phocoena fajai közé tartozik például a barna delfin és a világ egyik legkisebb tengeri emlőse, a kaliforniai disznódelfin.
A Phocoenoides dalli, vagyis a Dall-disznódelfin a Csendes-óceán északi részének hideg mérsékelt övi vizeiben él. Fekete-fehér mintázata és széles alapú hátúszója jól megkülönbözteti a család több más képviselőjétől.
Tengerek, partvidékek és folyótorkolatok
Disznódelfinfélék az északi félteke több tengerében és óceánjában, Dél-Amerika partvidékén, valamint Kelet-Ázsia egyes folyó- és torkolati rendszereiben is előfordulnak. A pontos elterjedés fajonként jelentősen különbözik.
A barna delfin gyakran sekély part menti vizekben, öblökben, fjordokban és folyótorkolatok közelében mozog. Más fajok nyíltabb tengeri területeket használnak, míg a Neophocaena nemzetség egyes képviselői folyókhoz és part menti lagúnákhoz is kötődnek.
Halakat és gerincteleneket keresnek
A disznódelfinfélék tápláléka fajonként és élőhelyenként változik. Főként halakat fogyasztanak, de étrendjükben tintahalak, polipok és más vízi gerinctelenek is szerepelhetnek.
A barna delfin például rajokban élő kisebb halakat, köztük heringféléket és makrélát zsákmányol, emellett alkalmanként tintahalat és polipot is fogyaszt. A nyíltabb tengerekben élő fajok gyors úszással és mélyebb merülésekkel is követhetik zsákmányukat.
Magas frekvenciájú hangokkal tájékozódnak
A disznódelfinfélék hangokat bocsátanak ki, majd a visszaverődő jelekből következtetnek a környezetükben lévő tárgyak és zsákmányállatok helyzetére. Ezt a tájékozódási módot visszhanglokációnak nevezzük.
Hangjaik több más fogascet jelzéseinél magasabb frekvenciájúak. A víz alatti zaj, a hajóforgalom és más emberi eredetű hangforrások ezért zavarhatják a táplálkozást, a tájékozódást és a csoporton belüli kapcsolatot.
A halászeszközökbe gabalyodás súlyos veszély
A disznódelfinfélék több faját véletlenül kifoghatják a halászat során. A kopoltyúhálókba és más hálókba belegabalyodó állatok nem jutnak levegőhöz, ezért megfulladhatnak. A barna delfin esetében a halászeszközökbe való belegabalyodás és a víz alatti zaj is ismert veszély.
A család legsúlyosabban veszélyeztetett képviselője a kaliforniai disznódelfin, amely kizárólag a Kaliforniai-öböl északi részén él. Fennmaradását elsősorban az illegális halászatban használt kopoltyúhálók veszélyeztetik, ezért védelmének kulcsa a hálós halászat megszüntetése az élőhelyén.