Laposhal-alakúak (Pleuronectiformes)
Válassz alcsoportot!1
Ismerd meg a csoport állatait!
Laposhal-alakúak (Pleuronectiformes) – amit érdemes tudnod
A laposhal-alakúak (Pleuronectiformes) a sugarasúszójú halak egyik rendje, amelyet a kifejlett állatok erősen lapított, aszimmetrikus teste és a fej egyik oldalára vándorolt két szem jellemez. A FishBase jelenlegi összesítése 16 családot, 130 nemzetséget és 823 fajt tart számon; többségük tengeri, de néhány faj édesvízben vagy félsós vízben is előfordul. Ebben a kategóriában a rend fejlődéséről, felismeréséről, fenéklakó életmódjáról, fontosabb családjairól és természetvédelmi jelentőségéről olvashatsz.
Mi jellemzi a laposhal-alakúakat?
A laposhal-alakúak kifejlett példányainak teste erősen lapított, a hát- és a farok alatti úszójuk pedig hosszú alapon húzódik végig. Két szemük ugyanazon az oldalon helyezkedik el, míg a másik oldaluk többnyire színtelenebb és a meder felé néz.
A szemek állása nem minden fajban azonos: a lepényhalfélék többségénél a jobb oldalon, több más családban pedig a bal oldalon találhatók. Ezért a szemek helyzete önmagában nem elég minden faj biztos felismeréséhez.
Különleges átalakulásuk
A lárvák kezdetben kétoldali szimmetriát mutatnak, és szemük a fej két oldalán van. A fejlődés során egyik szemük fokozatosan átvándorol a másik oldalra, a koponya és a test alakja pedig jelentősen átrendeződik.
Ezt az átalakulást metamorfózisnak nevezzük. Ennek végére a fiatal hal áttér a fenék közelében végzett életmódra, és a két szeme a test felső oldaláról figyelheti a környezetét.
Élet a tengerfenéken
A legtöbb laposhal-alakú a tengerfenéken vagy közvetlenül fölötte él. Homokos, iszapos, kavicsos és sziklás aljzaton is előfordulhatnak, a sekély parti vizektől a nagyobb mélységekig.
Lapított testük miatt könnyen a mederhez simulnak, egyes fajok pedig részben be is ássák magukat. Ez elrejti őket a ragadozók elől, és a zsákmány megközelítésében is segít.
Rejtőszín és érzékelés
A szemmel fölfelé néző oldaluk gyakran barna, szürke vagy foltos, így jobban beleolvad a homokos és iszapos aljzatba. Néhány faj a bőr színét is képes a környezetéhez igazítani, ami tovább javítja az álcázását.
A fenéklakó életmódhoz a szájuk és az úszóik alakja is alkalmazkodhat. Egyes fajok a meder felszínén keresik a táplálékot, mások a homokba rejtőzve várják meg, amíg zsákmányuk közel kerül.
Mit esznek?
A laposhal-alakúak tápláléka fajonként eltérhet, de sokuk fenéklakó gerincteleneket, például férgeket, rákokat és puhatestűeket fogyaszt. A nagyobb termetű fajok halakat is zsákmányolhatnak.
A fiatal egyedek életük kezdetén még a vízoszlopban sodródnak, majd az átalakulás után a meder közelében folytatják fejlődésüket. Táplálkozásuk így az életkorral és az élőhelyváltással is megváltozhat.
Családok és fontosabb képviselők
A rendbe többek között a lepényhalfélék (Pleuronectidae), a rombuszhalfélék (Bothidae), a nagyszájú lepényhalak (Paralichthyidae), a nyelvhalfélék (Soleidae) és a nyelvhalakhoz hasonló kígyónyelvhal-félék (Cynoglossidae) tartoznak.
A családok között jelentős különbségek vannak a szemek állásában, a száj alakjában, az úszók felépítésében, a test mintázatában és az élőhely használatában. Az érdes lepényhal (Platichthys flesus) a lepényhalfélék egyik európai képviselője.
Ökológiai és gazdasági jelentőségük
A laposhal-alakúak a tengerfenék táplálékhálózatának fontos részei: gerincteleneket fogyasztanak, miközben maguk is számos nagyobb hal, tengeri madár és tengeri emlős zsákmányai lehetnek. A lárvák és a fiatal példányok különösen fontos táplálékot jelenthetnek más vízi állatok számára.
Több faj halászati szempontból is jelentős. Állományaikra a túlzott halászat, a szaporodó- és nevelőhelyek károsítása, valamint a tengerfenék élőhelyeinek átalakítása is hatással lehet, ezért a fenntartható halászat és a fontos élőhelyek védelme kiemelt feladat.