Keskenyszájúbéka-félék (Arthroleptidae)
Ismerd meg a csoport állatait!
Keskenyszájúbéka-félék (Arthroleptidae) – amit érdemes tudnod
A keskenyszájúbéka-félék (Arthroleptidae) a békák (Anura) rendjének önálló családját alkotják. A jelenlegi rendszertani adatbázis 154 elfogadott fajt sorol ide három alcsaládban: az Arthroleptinae, az Astylosterninae és a Leptopelinae csoportba. Képviselőik kizárólag a Szaharától délre fekvő Afrikában élnek, és a szárazföldön fejlődő apró békáktól a fán élő békákon át a különleges szőrös békáig sokféle formát képviselnek.
Egy család, három nagyon eltérő ág
A keskenyszájúbéka-félék nem egyetlen békafajt vagy hasonló külsejű állatok szűk csoportját jelentik. A családon belül három alcsaládot különítenek el: az Arthroleptinae, az Astylosterninae és a Leptopelinae csoportot. Ezekben összesen 154 elfogadott faj található.
A képviselők között apró, avarban mozgó squeaker békák, hosszú ujjú Cardioglossa fajok, erdei patakokhoz kötődő békák, fán élő Leptopelis fajok és a szőrös béka néven ismert Trichobatrachus robustus is szerepel.
Csak a Szaharától délre élnek
Az Arthroleptidae család elterjedése a szubszaharai Afrikára korlátozódik. Fajaik megtalálhatók a nyugat-afrikai esőerdőkben, a közép-afrikai hegyvidéki erdőkben, Kelet-Afrika erdeiben és Afrika déli részének megfelelő élőhelyein is.
Sok faj kis elterjedési területen él, például egyetlen hegységhez, erdőtömbhöz vagy patakvölgyhöz kötődik. Emiatt egy-egy élőhely romlása helyi szinten az egész állomány fennmaradását veszélyeztetheti.
A fejlődésük nem egyetlen mintát követ
A család egyik legérdekesebb tulajdonsága a szaporodási módok változatossága. Az Arthroleptis nemzetség fajai szárazföldre rakják petéiket, és fejlődésük során nincs szabadon úszó ebihal: a petéből közvetlenül kis béka kel ki.
Más keskenyszájúbéka-féléknél viszont vízben vagy patakokban fejlődő lárvák vannak. Ezért a családon belül a szárazföldi közvetlen fejlődés és a hagyományosabb, lárvaállapottal járó fejlődés egyaránt előfordul.
Apró erdei békáktól a lombkoronáig
Az Arthroleptinae több faja kisméretű, a talajon, az avarban vagy az erdő nedves aljzatán mozog. A Cardioglossa fajok jellegzetesen hosszú harmadik ujjukról ismerhetők fel, amely egyes fajoknál különösen feltűnő.
A Leptopelis nemzetség képviselői főként a növényzeten élő afrikai békák. A család tehát nem egyetlen életmódhoz kötődik: tagjai a talajon, a fákon, a patakok közelében és a nedves erdők különböző szintjein is előfordulhatnak.
Különleges bőr- és végtagalkalmazkodások
A család egyes tagjai szokatlan védekező vagy szaporodással kapcsolatos bélyegeket mutatnak. A Trichobatrachus robustus hímjeinek szaporodási időszakban hajszálszerű bőrkinövései alakulnak ki a testük oldalán és a combjukon.
Az Astylosternus és a Trichobatrachus nemzetség egyes fajainál a hátsó lábujjak végén karomszerű csontok is kialakulnak. Ez nem a család minden tagjára jellemző, hanem néhány, egymáshoz közelebbi csoport sajátos bélyege.
A vízhez kötődő fajok ebihalai is változatosak
A keskenyszájúbéka-félék vízi lárvái között patakokban és más áramló vizekben fejlődő ebihalak is vannak. Testfelépítésük több esetben segíti őket abban, hogy a sodrásban a kövekhez és az aljzathoz közel maradjanak.
A család szaporodási biológiáját még nem ismerjük minden fajnál részletesen. Sok faj ritka, nehezen megfigyelhető erdei élőhelyeken él, ezért a petékről, az ebihalakról és a szülői gondozásról is vannak még hiányos adatok.
Az élőhelyek védelme döntő jelentőségű
A keskenyszájúbéka-félék fennmaradásához fontosak a természetes erdők, a nedves avarréteg, valamint a tiszta patakok és forrásvidékek. A fakitermelés, az erdők feldarabolódása, a vízfolyások romlása és a kis elterjedési területű fajok elszigetelődése különösen súlyos hatású lehet.
A család fajainak természetvédelmi helyzete nem egyforma, ezért az egyes fajokat külön kell vizsgálni. A hegyvidéki és erdei endemikus fajoknál a pontos állományfelmérés, az élőhelyek megőrzése és a betegségek nyomon követése egyaránt fontos.