Tobzoskafélék (Manidae)
Ismerd meg a csoport állatait!
Kínai tobzoska
A kínai tobzoska éjszakai, többnyire magányos emlős, amely hangyákkal és termeszekkel táplálkozik. Pikkelyei védelmet…
Indiai tobzoska
Az indiai tobzoska Dél-Ázsia éjszakai, többnyire magányos emlőse, amely hangyákkal és termeszekkel táplálkozik. Pikkelyes…
Tobzoskafélék (Manidae) – amit érdemes tudnod
A tobzoskafélék (Manidae) a tobzoskák (Pholidota) rendjének egyetlen ma élő családját alkotják. A Mammal Diversity Database 2.5-ös változata három nemzetséget és kilenc élő fajt sorol ide: az ázsiai Manis, valamint az afrikai Phataginus és Smutsia nemzetséget. A család tagjait keratinból álló pikkelyzet, hangyákra és termeszekre szakosodott táplálkozás, illetve a vadászat és az illegális kereskedelem miatt súlyos természetvédelmi veszélyek jellemzik.
Egy család, három nemzetség
A tobzoskafélék családjába a Mammal Diversity Database jelenlegi besorolása szerint a Manis, a Phataginus és a Smutsia nemzetség tartozik. A kilenc élő faj közül öt a Manis nemzetségbe, kettő a Phataginus nemzetségbe, kettő pedig a Smutsia nemzetségbe sorolható.
Az öt Manis-faj Ázsiában él, míg a Phataginus és a Smutsia fajai Afrikában fordulnak elő. A fajszám és a nemzetségek határai tudományos adatbázisonként eltérhetnek, mert a genetikai vizsgálatok új rendszertani eredményeket hozhatnak.
A pikkelyek alapján könnyű felismerni őket
A tobzoskafélék testét egymást átfedő, keratinból álló pikkelyek borítják. Ez a szaruképző anyag az emberi hajban és körömben is megtalálható. A pikkelyek elsősorban a hátat, az oldalakat és a farok jelentős részét fedik, miközben a puhább hasoldal kevésbé védett.
Veszély esetén a tobzoska összegömbölyödik, és a pikkelyes hátával fordul a támadó felé. A fajok között a testméret, a pikkelyek mintázata, a farok hossza és az ázsiai fajokra jellemző, pikkelyek közötti szőrzet is segíthet a felismerésben.
Öt ázsiai és négy afrikai képviselő
A Manis nemzetségbe tartozik az indiai tobzoska (Manis crassicaudata), a kínai tobzoska (Manis pentadactyla), a szundai tobzoska (Manis javanica), a fülöp-szigeteki tobzoska (Manis culionensis) és a Mammal Diversity Database által külön fajként kezelt Manis aurita.
A két afrikai nemzetséget a Phataginus fehérhasú és feket hasú tobzoskája, valamint a Smutsia óriás- és Temminck-tobzoskája képviseli. Az afrikai fajok egy része fákon mozog, mások inkább a talajon élnek és üregeket ásnak.
Az ázsiai fajok között is nagy a változatosság
Az ázsiai tobzoskák nem egyforma élőhelyeket használnak. Egyes fajok erdőkben és fás területeken keresnek táplálékot, mások nyíltabb tájakon is előfordulnak. A fülöp-szigeteki tobzoska elterjedése például a Palawan-szigetvilágra korlátozódik.
A kínai és az indiai tobzoska főként a talajon mozog, míg a szundai tobzoska ügyesen mászik, és a fákon is kereshet táplálékot. Az élőhelyhasználatban és a mozgásban mutatkozó különbségek a fajok eltérő testalkatával és farokformájával is összefüggnek.
Közös étrend, eltérő táplálékszerzés
A család valamennyi tagja elsősorban hangyákkal és termeszekkel táplálkozik. Hosszú, ragadós nyelvükkel a rovarokat a bolyokból és termeszvárakból gyűjtik össze, erős mellső karmaikkal pedig feltépik a fészkeket vagy kiássák a járatokat.
A tobzoskaféléknek nincs valódi fogazatuk. A táplálék feldolgozásában a gyomor izmos része segít, a rovarfészkek felkutatásában pedig főként a fejlett szaglásukra támaszkodnak. A talajon élő fajok gyakran ásással jutnak táplálékhoz, a fára mászó fajok viszont a kéreg repedéseiben és a fák üregeiben is kereshetnek zsákmányt.
Magányos, többnyire éjszakai emlősök
A tobzoskafélék többsége éjszaka aktív, nappal pedig üregben, faodúban, sziklahasadékban vagy sűrű növényzetben pihen. A kifejlett állatok általában magányosan élnek, és rendszerint csak a szaporodási időszakban keresik egymás társaságát.
A nőstény egy kölyköt nevel, amely az első időszakban az anya testén kapaszkodva követi őt. A kölyök a farok tövénél vagy a farok felső részén kapaszkodhat, miközben az anya táplálékot keres vagy új pihenőhelyre vonul.
A család minden faja természetvédelmi figyelmet igényel
A tobzoskafélék valamennyi élő faját veszélyezteti az illegális vadászat és kereskedelem. Húsukért, pikkelyeikért és más testrészeikért Afrikában és Ázsiában is elejtik őket, miközben a rejtőzködő életmód miatt az állományok felmérése nehéz.
A fajok természetvédelmi helyzete nem azonos: az indiai tobzoska veszélyeztetett, több ázsiai faj pedig kritikusan veszélyeztetett besorolású. A védelemhez az illegális kereskedelem visszaszorítása, az élőhelyek megőrzése és a vadon élő állományok rendszeres megfigyelése egyaránt szükséges.