Tobzoskák (Pholidota)
Válassz alcsoportot!1
Ismerd meg a csoport állatait!
Kínai tobzoska
A kínai tobzoska éjszakai, többnyire magányos emlős, amely hangyákkal és termeszekkel táplálkozik. Pikkelyei védelmet…
Indiai tobzoska
Az indiai tobzoska Dél-Ázsia éjszakai, többnyire magányos emlőse, amely hangyákkal és termeszekkel táplálkozik. Pikkelyes…
Tobzoskák (Pholidota) – amit érdemes tudnod
A tobzoskák (Pholidota) az emlősök önálló rendjét alkotják. A ma élő fajok a tobzoskafélék (Manidae) családjába tartoznak; a Mammal Diversity Database 2.5-ös változata három nemzetséget és kilenc élő fajt tart nyilván, miközben egyes természetvédelmi források továbbra is nyolc fajt különítenek el. A csoport tagjai Afrikában és Ázsiában élnek, főként hangyákkal és termeszekkel táplálkoznak, fennmaradásukat pedig elsősorban az illegális vadászat és kereskedelem veszélyezteti.
Önálló emlősrend, egy ma élő család
A tobzoskák rendszertani rendje a Pholidota. A mai képviselők egyetlen családba, a tobzoskafélékhez (Manidae) tartoznak, de ezen belül több nemzetség különül el. A Mammal Diversity Database jelenlegi besorolása szerint a család három nemzetséget és kilenc élő fajt foglal magában.
A fajszám eltérhet az egyes adatbázisokban, mert a kutatók új genetikai és rendszertani eredmények alapján időnként másképp határolják a fajokat. A csoportot nem szabad a tatukkal vagy a hangyászokkal azonosítani: hasonló életmódjuk ellenére nem közeli rokonaik.
A pikkelyekből álló páncél
A tobzoskák legfeltűnőbb bélyege a hátat, az oldalakat és a farok jelentős részét borító, egymást átfedő pikkelyzet. A pikkelyek keratinból épülnek fel, ugyanabból az anyagból, amely az emberi hajban és körömben is megtalálható. A hasoldalon ritkább a pikkelyzet, ezért az állat védekezéskor ezt a testtáját igyekszik elrejteni.
Veszély esetén a tobzoska összegömbölyödik, így a kemény pikkelyek védik a puhább testrészeit. A farok erős izmai és éles pikkelyszélei miatt a feltekeredett állatot a ragadozók nehezen tudják megtámadni.
Hangyákra és termeszekre szakosodva
A tobzoskák táplálékának nagy részét hangyák és termeszek adják. Hosszú, izmos, ragadós nyelvükkel a rovarokat a bolyokból és termeszvárakból szedik ki, miközben erős karmaikkal feltépik a fészket vagy kiássák a föld alatti járatokat.
Nincs valódi fogazatuk. A táplálék feldolgozását a gyomor izmos része segíti, amelyben lenyelt apró kavicsok is szerepet játszhatnak. A rovarfészkek felkutatásában elsősorban a szaglásukra támaszkodnak.
Éjszakai állatok erdőkben és füves élőhelyeken
A tobzoskák többsége éjszaka aktív, nappal pedig üregekben, sziklahasadékokban vagy sűrű növényzetben pihen. Afrikai és ázsiai élőhelyeik között trópusi erdők, erdős szavannák, füves területek és részben átalakított tájak is előfordulnak.
A fajok életmódja nem egyforma. Egyes tobzoskák főként a talajon mozognak és mély üregeket ásnak, mások ügyesen másznak, és a fák koronájában keresnek táplálékot. A farok több faj esetében a kapaszkodást is segíti.
Ásásra és mászásra alkalmas testfelépítés
A tobzoskák mellső lábán hosszú, görbülő karmok fejlődtek ki, amelyekkel felnyitják a rovarfészkeket és járatokat ásnak. Mozgás közben gyakran a hátsó lábukon és a farkukon támaszkodnak, hogy a mellső karmokat megóvják.
A talajon élő fajok zömökebb testalkattal és erős ásólábakkal rendelkeznek, míg a fán élő fajok hosszabb farokkal és kapaszkodást segítő alkalmazkodásokkal mozognak az ágakon. Ezeket a különbségeket nem lehet minden tobzoskára egyformán jellemzőként kezelni.
Jellegzetes képviselők Afrikából és Ázsiából
Az ázsiai fajok közé tartozik az indiai tobzoska (Manis crassicaudata), a kínai tobzoska (Manis pentadactyla), a szundai tobzoska (Manis javanica) és a fülöp-szigeteki tobzoska (Manis culionensis). Ezek között főként talajon élő és fára mászó fajok is vannak.
Afrikában többek között a fehérhasú tobzoska (Phataginus tricuspis), az óriástobzoska (Smutsia gigantea) és a Temminck-tobzoska (Smutsia temminckii) fordul elő. Az afrikai fajok között szintén találunk erdőlakó, fán élő és nyíltabb élőhelyekhez alkalmazkodott képviselőket.
Súlyosan veszélyeztetett emlősök
A tobzoskák fennmaradását elsősorban az illegális vadászat és kereskedelem veszélyezteti. Húsukért, pikkelyeikért és más testrészeikért Afrikában és Ázsiában is elejtik őket, a nemzetközi csempészet pedig tovább növeli a nyomást a vadon élő állományokon.
Az élőhelyek elvesztése és romlása szintén gondot okoz, különösen ott, ahol az erdőket mezőgazdasági területek váltják fel. A természetvédelemben ezért az illegális kereskedelem visszaszorítása, az élőhelyek megőrzése, a helyi közösségekkel végzett munka és a vadon élő állományok rendszeres megfigyelése egyaránt fontos.