Fekete hattyú

A fekete hattyú Ausztrália nagy részén és Tasmánián őshonos. Legnagyobb állományai a kontinens déli, délkeleti és délnyugati vizes élőhelyein élnek, de a faj más ausztráliai térségekben is megjelenhet, ha megfelelő víz és táplálék áll rendelkezésre. Új-Zélandon betelepített állományai is élnek, Európában pedig főként fogságból szökött vagy díszmadárként tartott példányok fordulnak elő.

A fekete hattyú főként vízinövényeket és algákat fogyaszt. Úszás közben a felszínhez közeli növényeket csipkedi, előrebukva pedig a víz alatt akár körülbelül egy méter mélységből is elérheti a táplálékot. A vízparton és az elöntött füves területeken legelhet is. Táplálkozása miatt különösen fontos számára a tiszta víz és a növényzetben gazdag, sekély partszegély.

Igen, a fekete hattyú erőteljesen repül, bár a felszálláshoz hosszabb vízfelszínre van szüksége. Gyakran éjszaka mozog, amikor új táplálkozóhelyeket keres vagy a vízállás változását követi. Repüléskor láthatóvá válnak fehér evezőtollai, amelyek éles ellentétben állnak fekete testével. A költési időn kívül nagy csapatok együtt is útra kelhetnek.

A fekete hattyú vadon akár 40 évig is élhet, de az egyedi élettartam erősen függ a táplálékellátástól, a vízminőségtől, a betegségektől és a ragadozóktól. A fiatalok túlélése különösen érzékeny időszak, mert a fészkeket elöntheti az árvíz, a fiókákat pedig kutyák, rókák vagy más zavaró állatok veszélyeztethetik. A megfelelő élőhely sokat javít az esélyeiken.

A fekete hattyú költési időszaka nem mindenütt ugyanakkor kezdődik, mert szorosan igazodik az esőzésekhez és a vízálláshoz. Ott kezd fészkelni, ahol a vízinövényzet elegendő táplálékot ad, és a fészek körül is marad nyílt víz. A tojó és a hím felváltva kotlik, a tojások általában 35–48 nap alatt kelnek ki. A fiókák röviddel később elhagyják a fészket.

A fekete hattyú általában nem veszélyes az emberre, és többnyire elúszik, ha elegendő helyet hagysz neki. A költő párok azonban védhetik a fészkük környékét: sziszeghetnek, előrenyújtott nyakkal közeledhetnek vagy szárnyukkal csapkodhatnak. Ne próbáld megérinteni, ne menj a fiókákhoz, és ne etesd kenyérrel. A nyugodt távolságtartás rendszerint elég.

A fekete hattyúk a költési időn kívül gyakran nagy csapatokban élnek. A csoportosulást elsősorban a táplálékban gazdag vizek és a biztonságos pihenőhelyek hozzák létre, de a vízszint változása is fontos szerepet játszik. Szárazság idején a madarak a megmaradó tavakhoz és folyókhoz tömörülnek, csapadékos időszakban pedig gyorsan szétszóródhatnak az újonnan megtelt vizes élőhelyeken.

A faj világszerte nem veszélyeztetett, de helyi szinten érzékeny a vizes élőhelyek eltűnésére és romlására. A lecsapolás, a vízszennyezés, a tartós szárazság és a vízjárás megváltozása csökkentheti a táplálékot és a költőhelyek számát. A fészkeket és a fiókákat szabadon kóborló kutyák is zavarhatják vagy megtámadhatják, az utakon pedig elüthetik a vízpartot elhagyó madarakat.