A faj legfontosabb adatai
Rendszertani besorolás
Ismerd meg közelebbről!
Ritka tengeri madár
Az új-zélandi viharfecske apró, fekete-fehér tollazatú tengeri madár. Életének nagy részét a nyílt tengeren tölti, a szárazföldre pedig költéskor tér vissza.
Újrafelfedezett faj
A fajt a 19. századi példányok után hosszú időn át kihaltnak hitték. 2003-ban ismét megfigyelték Új-Zéland északi vizein, később pedig genetikai vizsgálatok is megerősítették az azonosítását.
Élőhely és táplálkozás
Ismert költőhelye a Hauturu-o-Toi, vagyis a Little Barrier-sziget erdős területe. A tengeren a vízfelszín közelében szerzi táplálékát, amelynek fontos részét apró rákfélék alkotják.
Természetvédelmi kihívások
A költőhelyeken a betelepített ragadozók, a tengeren pedig a halászat, a szennyezés és az óceáni környezet változásai jelenthetnek veszélyt. A faj pontos állományáról és költési biológiájáról továbbra is kevés adat áll rendelkezésre.
Elterjedés
Országok és földrajzi területek szerinti áttekintés; a színezés nem jelenti a teljes jelölt terület benépesítését.
Új-Zéland és a környező délnyugati Csendes-óceán
Az előfordulási adatok főként Új-Zéland északi tengeri vizeire, valamint Ausztrália és a Fidzsi-szigetek körüli tengeri megfigyelésekre vonatkoznak; a nem költési időszak mozgásai kevéssé ismertek.
Az állat élete egy pillantásra
Mikor aktív?
–
Hogyan él?
–
Hogyan mozog?
Alacsonyan, a vízfelszín felett repül; felszíni táplálkozó
Mivel táplálkozik?
Főként apró rákfélék
Szaporodás és utódgondozás
–
Mekkora hozzád képest?
Közös méretarány. A rajz jellemző testformát szemléltet. Az ember magassága 170 cm. Az adatlap testhosszadata: Körülbelül 18 cm.
Mikor találkozhatsz vele?
Új-Zéland – Hauturu/Little Barrier-sziget és az északi tengervizek
Január · Költési időszak
A Hauraki-öböl külső részén figyelhető meg; a költő madarak az erdei üregek környékére járnak.
Február · Költési időszak
Februárban kezdődhet a tojásrakás; a tengeren alacsonyan repülve, a vízfelszínről csipegetve táplálkozik.
Március · Költési időszak
A párok főként a fészekben vagy annak közelében vannak, miközben a szülők apró rákféléket hordanak a fiókának.
Április · Költési időszak
A fiókák a föld alatti, avarral borított üregekben fejlődnek; a szülők többnyire éjjel térnek vissza.
Május · Költési időszak
A fiókák már nagyobbak, de továbbra is a fészekben maradnak; a part menti tengeren ritkábban látható.
Június · Költési időszak
A fiókák többsége júniusban készül elhagyni az üreget; a felnőttek még a költőhely és a tenger között mozognak.
Július · Költési időszak
A későn fejlődő fiókák július elejéig is az üregben maradhatnak, majd önállóan indulnak a tengerre.
Augusztus · Nem jellemző az előfordulása
Az északi új-zélandi vizeken ilyenkor kevésbé várható; a költés utáni időszakban más tengerrészekre húzódhat.
Szeptember · Átvonulás
Szeptember végétől ismét megjelenhet az északi új-zélandi vizeken; nyílt tengeren, alacsonyan sikló repüléssel kereshető.
Október · Átvonulás
Ősszel visszatérő példányok bukkanhatnak fel; a fehér farcsík és a csíkos, világos has segít a felismerésben.
November · Átvonulás
A külső Hauraki-öbölben tengeri madármegfigyelő túrákon is előkerülhet; etetés közben röviden a vízre is leereszkedik.
December · Költési időszak
December végétől elkezdődhet a költési időszak; a madarak újra felkeresik az erdei költőüregeket.
Melyik madárral tévesztheted össze?
Hasonlítsd össze a jellegzetes bélyegeket!
Új-zélandi viharfecske
Az új-zélandi viharfecske hasa fehér, oldalán és közepén változó hosszúságú sötét csíkokkal, a szárny alsó felén pedig kiterjedt fehér mező látható. Fekete lába repülés közben a faroknál is hosszabbra nyúlhat.
Wilson-viharfecske
Oceanites oceanicus
A Wilson-viharfecske hasoldala és szárnyának alsó oldala nagyrészt sötét, a lábujjak úszóhártyája feltűnően sárga. Repülése gyakran kerekebb szárnycsapású és csapkodóbb.
Új-zélandi viharfecske
Az új-zélandi viharfecske kisebb termetű, hasa fehér, rajta finom sötét csíkozással, a szárny alsó felén pedig nagy fehér középső mező van.
Feketehasú viharfecske
Fregetta tropica
A feketehasú viharfecske nagyobb és zömökebb. Hasának sötét mintázata többnyire összefüggő sötét vonalat alkot, nem finom csíkokat.
Új-zélandi viharfecske
Az új-zélandi viharfecske karcsúbb, lábfeje repülés közben jól túlnyúlhat a farkán, és a fehér hasán sötét csíkok láthatók.
Fehérhasú viharfecske
Fregetta grallaria
A fehérhasú viharfecske nagyobb, tömzsibb madár. Lábfeje nem vagy alig nyúlik túl a farkán, farka pedig összecsapottnak látszik.
Tojástól az első repülésig
Kövesd végig a fejlődés szakaszait!
Tojás és kotlás
A pár egyetlen tojást rak a laza talajban kialakított, repedésszerű üregbe az erdő avarral borított talaján. A kotlás pontos váltási rendje nem ismert.
Fészekben fejlődés
A fióka kezdetben pehelytollas, és a szülők a tengerről visszahozott táplálékkal etetik. Rövid őrzött időszak után többnyire egyedül marad az üregben, amíg el nem éri a megfelelő fejlettséget.
Fészekelhagyás és repülés
A fészek elhagyása nem feltétlenül az első repülés pillanata: a fiatal madár előbb az üreg környékén erősíti a szárnyait, majd önállóan indul a tengerre.
170 év után került elő újra
A fajt 2003 januárjában látták ismét biztosan, több mint 170 évvel az első példányok begyűjtése után. A megfigyelés azért volt különösen jelentős, mert a madarat addig a kihalt fajok között tartották számon.
A költőhelyet csak 2013-ban találták meg
Az újrafelfedezés után még évekig nem lehetett biztosan tudni, hol költ a faj. A kutatók 2013-ban a Hauturu-o-Toi erdeiben található üregekhez követték a madarakat, és ezzel azonosították az első ismert modern költőhelyet.
A régi és az új név eltérhet
A faj korábban több más nemzetségben is szerepelt a szakirodalomban, köztük az Oceanites csoportban. A jelenleg széles körben használt név a Fregetta maoriana, de egyes adatbázisok régebbi szinonimákat is feltüntetnek.
Képgaléria
Kérdések és válaszok
Mi az új-zélandi viharfecske tudományos neve?
A jelenleg elfogadott tudományos neve Fregetta maoriana.
Miért hitték kihaltnak?
Mert a történelmi példányok után több mint egy évszázadon át nem volt megbízható megfigyelés róla.
Mikor fedezték fel újra?
2003-ban, Új-Zéland északi vizein.
Hol költ az új-zélandi viharfecske?
Az ismert modern költőhely a Hauturu-o-Toi, vagyis a Little Barrier-sziget.
Mivel táplálkozik?
A rendelkezésre álló adatok szerint főként apró tengeri rákfélékkel táplálkozik.
Mekkora madár?
Testhossza körülbelül 18 centiméter, testtömege hozzávetőleg 35 gramm.
Milyen veszélyek fenyegetik?
A költőhelyeken a betelepített ragadozók, a tengeren pedig az emberi zavarás, a halászat és a szennyezés jelenthet kockázatot.
Előfordul Magyarországon?
Nem. Magyarországon nem őshonos, vadon nem fordul elő.
