A faj legfontosabb adatai
Rendszertani besorolás
Ismerd meg közelebbről!
Élénk színű hegyvidéki varangy
A Costa Rica-i aranyvarangy hímjei élénk narancssárgák voltak, a nőstények viszont sötét alapszínűek, vöröses foltokkal. Ez a szokatlan ivari különbség már a kifejlett állatoknál volt igazán feltűnő.
A faj a Tilarán-hegység kis területén, nagyjából 1500-1620 méteres magasságban élt. Elterjedése rendkívül szűk volt, ezért a helyi környezeti változásokra különösen érzékenyen reagálhatott.
Rövid és robbanásszerű szaporodási időszak
A varangyok április és június között, az esős évszakban gyűltek össze az erdő kisebb, időszakos vízgyűjtőiben. A szaporodási időszak rövid lehetett, ezért a megfelelő mennyiségű és időzítésű csapadék döntően befolyásolta az adott év sikerét.A hímek sokkal többen voltak a nőstényeknél, és hevesen versengtek egymással. Egy sikeres párzás körülbelül 200-400 petét eredményezett, a lárvák pedig legfeljebb…
A kihalás tanulsága
A faj eltűnését nem lehet egyetlen okra visszavezetni. A kutatók a kitridgomba terjedését, a szélsőségesebbé váló időjárást, a légszennyezést és a szaporodóhelyek kiszáradását is vizsgálták.
A Costa Rica-i aranyvarangy története azért is fontos, mert élőhelyének jelentős része védett volt. Megmutatja, hogy egy faj akkor is gyorsan eltűnhet, ha a közvetlen élőhelye látszólag jó állapotban marad.
Élőhely
Magashegyi felhő- és törpeerdő
Elterjedés
Országok és földrajzi területek szerinti áttekintés; a színezés nem jelenti a teljes jelölt terület benépesítését.
Costa Rica, a Tilarán-hegység egy kis területe
A faj természetes elterjedése Costa Rica egyetlen kis, magashegyi térségére korlátozódott a Tilarán-hegységben, Monteverde környékén. Az IUCN kihaltnak tekinti, ezért a felsorolás történelmi természetes előfordulást jelöl, nem jelenlegi állományt.
Az állat élete egy pillantásra
Mikor aktív?
Valószínűleg nappal volt aktív; feltűnő színe miatt inkább látással, mint hanggal ismerhette fel társait.
Hogyan él?
A szaporodási időszakban tömegesen gyűlt össze az időszakos pocsolyák körül. A hímek erősen versengtek a nőstényekért.
Hogyan mozog?
Nem volt vonuló faj. Kis, magashegyi területen élt a Tilarán-hegység felhőerdeiben.
Mivel táplálkozik?
Valószínűleg apró gerincteleneket fogyasztott, de táplálkozásáról kevés közvetlen adat maradt fenn.
Szaporodás és utódgondozás
A szaporodás után a kifejlett állatok nem gondozták a petéket vagy a lárvákat.
Ember közelében
A faj kihalt, ezért ma már nem találkozhatsz vele. Története az erdők védelmének és a kétéltűpusztulás kutatásának jelképe lett.
Mi veszélyezteti?
A kihalásában valószínűleg több tényező játszott szerepet, köztük a kitridgomba, a változó időjárás és a légszennyezés. A szaporodóhelyek kiszáradása különösen súlyosan érinthette.
Mekkora egy gyufaszálhoz képest?
Közös méretarány. A rajz jellemző testformát szemléltet. A gyufaszál 4,5 cm-es viszonyítási példa.
Amikor egyetlen esős évszak sem volt elég
A Costa Rica-i aranyvarangy szaporodása szorosan kötődött az esőzésekhez. Ha a pocsolyák túl gyorsan kiszáradtak, a lárvák nem tudtak átalakulni, ha pedig a víz túl bőségesen ömlött le, a fiatalok kisodródhattak a megfelelő élőhelyről.
Az 1987-es összeomlás jól mutatta ezt a sérülékenységet: a korábban tízezres nagyságrendűre becsült állományból mindössze néhány tucat példány maradt. Ezután már csak elszórtan észleltek egyedeket.
A hímek és nőstények különös kontrasztja
Kevés békafaj mutat ilyen erős színbeli különbséget a két ivar között. A hímek narancssárgák voltak, míg a nagyobb nőstények fekete alapon skarlátvörös, sárgával szegélyezett foltokat viseltek.
A színek valószínűleg a felismerést is segíthették a ködös, sötét erdei környezetben. A faj hangjai rövid távolságra szóltak, és esős időben nehezen lehetett őket hallani, ezért a látvány különösen fontos lehetett.
Miért lett jelképpé a Monteverde környéki varangy?
A faj egy nagyon kis területen élt, és a kutatók főként a szaporodási időszakban figyelhették meg. A szárazabb időszakokban valószínűleg rejtőzködőbbé vált, így az állomány felmérése eleve nehéz lehetett.
Az utolsó ismert példányt 1989-ben találták meg, azóta végzett keresések pedig nem hoztak újabb bizonyítékot a fennmaradására. A történet a kétéltűek világszerte zajló visszaszorulásának egyik legismertebb példája lett.
Képgaléria



Kérdések és válaszok
Mikor látták utoljára a Costa Rica-i aranyvarangyot?
Az utolsó ismert példányt 1989-ben figyelték meg Costa Ricában. Az ezt követő célzott keresések nem találtak újabb egyedet, ezért a fajt az IUCN kihaltnak sorolja. Fontos, hogy ez nem azt jelenti, hogy a kihalás pillanatát pontosan ismerjük, hanem azt, hogy hosszú időn át sem terepi megfigyelés, sem más megbízható bizonyíték nem került elő.
Hol élt ez a varangyfaj?
A Costa Rica-i aranyvarangy kizárólag Costa Rica északi részén, a Tilarán-hegység Monteverde környéki, magashegyi erdeiben fordult elő. Elterjedési területe rendkívül kicsi volt, a források néhány négyzetkilométeres területet említenek. Az állatok nagyjából 1500-1620 méteres magasságban éltek, felhő- és törpeerdőkhöz, valamint időszakos kis vízgyűjtőkhöz kötődve.
Miért hívták aranyvarangynak?
A név elsősorban a hímek élénk narancssárga, aranyos árnyalatú színére utalt. A nőstények ettől erősen eltértek: sötét testükön vöröses foltok voltak, amelyeket sárgás szegély vehetett körül. Ez az ivari kétalakúság, vagyis a hímek és nőstények látványos különbsége, a faj egyik legjellegzetesebb bélyege volt.
Mivel táplálkozott a Costa Rica-i aranyvarangy?
A faj táplálkozásáról kevés közvetlen megfigyelés maradt fenn, mert az állatokat főként a rövid szaporodási időszakban látták. Testmérete alapján valószínű, hogy kisebb gerincteleneket fogyasztott, ahogyan sok más apró varangy is. Ezt azonban óvatosan kell kezelni: a táplálék pontos összetételét vizsgáló, részletes fajszintű adatok nem állnak rendelkezésre.
Hogyan szaporodott ez a faj?
A szaporodás április és június között, a heves esőzésekkel érkező időszakban zajlott. A varangyok nagy számban gyűltek össze sekély, időszakos vízgyűjtőkben, ahol a nőstények petéket raktak. Egy sikeres párzásból körülbelül 200-400 pete származhatott, a lárvák pedig legfeljebb öt hét alatt alakultak át. A szülők nem gondozták utódaikat.
Mi okozta a faj kihalását?
A kutatók nem egyetlen bizonyított okot neveznek meg. A hanyatlásban szerepet játszhatott a kitridgomba, amely világszerte súlyos kétéltűpusztulást okoz, továbbá a szokatlan időjárás, a szaporodóhelyek kiszáradása és a légszennyezés. A faj kis elterjedési területe tovább növelte a kockázatot, mert egyetlen térség kedvezőtlen változásai az egész ismert állományt érinthették.
Vannak még Costa Rica-i aranyvarangyok állatkertekben?
Nincs igazolt, fennmaradt fogságban tartott állomány. A faj utolsó ismert egyedeit a természetben figyelték meg, későbbi keresések pedig nem bizonyították, hogy vadon vagy emberi gondozásban tovább élne. A múzeumi példányok és fényképek fontos kutatási emlékek, de ezek természetesen nem jelentik egy élő tenyészállomány fennmaradását.
Miért fontos ma is ez a kihalt faj?
A Costa Rica-i aranyvarangy története megmutatja, hogy egy faj gyorsan eltűnhet akkor is, ha az élőhelyének egy része védett marad. A kis elterjedési terület, a szűk szaporodási időszak és a változó környezeti feltételek együtt különösen sérülékennyé tették. A faj ezért a kétéltűek védelmének jelképe, és arra figyelmeztet, hogy a betegségek, az éghajlati változások és a helyi élőhelyromlás összeadódhatnak.
Ez is érdekelhet
Hasonlítsd össze más állatokkal!
Fotó: (c) Zac Peterson, some rights reserved (CC BY) · iNaturalist · CC BY 4.0



