Közelebb az állatvilághoz · Ismerd meg, értsd meg, óvd meg!
Fedezd fel az állatvilágot

Melyik állatra vagy kíváncsi?

Keress magyar vagy tudományos névre, állatcsoportra vagy egy érdekes témára.

Ismerd meg a fajt

Rettenetes nyílméregbéka

Phyllobates terribilis

A rettenetes nyílméregbéka Kolumbia csendes-óceáni partvidékének kis területén élő, feltűnő színű béka. Bőrmérge a táplálékából származó anyagokból halmozódhat fel, ezért a vadon élő egyedek veszélyesek lehetnek.

Phyllobates terribilis
Rettenetes nyílméregbéka · Phyllobates terribilis

Kép forrása: canva.com

A faj legfontosabb adatai

Tudományos névPhyllobates terribilis
TesthosszJellemzően 4,7-5,5 cm
Farok / egyéb méretNincs farka.
TesttömegJellemzően néhány gramm; egy vizsgálatban átlagosan 6,0 g
ÉlettartamFogságban legalább 5 év; egyes források 10 évet vagy többet írnak
ElterjedésEndemikus Kolumbiában, a Csendes-óceán partvidékének kis térségében
ÉlőhelyForró, nagyon nedves alföldi esőerdő, főként avarral borított erdőtalaj
TáplálkozásApró rovarok és más ízeltlábúak
Aktív időszakNappali aktivitású
Társas életTöbbnyire magányos, fogságban társasabb lehet
Szaporodási időA szaporodás valószínűleg egész évben lehetséges
Utódfejlődés idejeA peték 10-25 nap alatt kelnek ki; 22-24 °C-on körülbelül 3 hét
Utódok számaEgy fészekalj többnyire legfeljebb 20 petéből áll
UtódgondozásA hím a hátán szállítja az ebihalakat a vízhez
PihenőhelyNedves avarréteg, sekély mélyedések és természetes rejtekhelyek
ÉrzékelésJól reagál a mozgó zsákmányra és a hímek hívóhangjára
HangadásA hím 6-7 másodperces, trillázó hívóhangot ad ki
MozgásFőként a talajon jár és ugrik; nem jellemző rá a mászás
Ökológiai szerepÉlénk színe figyelmeztető jelzés; bőrmérge a táplálékból származó alkaloidokhoz kötődik
Magyarországi jelenlétMagyarországon nem őshonos; terráriumi bemutatókban fordulhat elő

Rendszertani besorolás

Egy kicsit közelebbről

Ismerd meg közelebbről!

Külseje és színezete

A rettenetes nyílméregbéka zömök testű, nagyjából 5 centiméteres béka. Kifejlett példányai többnyire egyszínű sárgák, narancssárgák, krémszínűek vagy halványzöldek lehetnek.

A fiatalok színezete eltérhet a felnőttekétől: sötétebb alapon csíkos mintázat jelenhet meg rajtuk, amely később fokozatosan eltűnik. A feltűnő szín figyelmeztetés a ragadozóknak.

Élőhelye

A faj Kolumbia Csendes-óceánhoz közeli, rendkívül csapadékos alföldi esőerdeiben él. Ismert előfordulási helyei főként a Río Saija és a Río Naya vízgyűjtőjéhez, valamint a Boca Yurumanguí térségéhez kapcsolódnak.

A béka az avarral borított erdőtalajon keres táplálékot, gyakran folyók és patakok közelében. A szaporodóhelyekhez később kis víztestekre is szüksége van.

Tápláléka és mérge

Apró rovarokat és más ízeltlábúakat fogyaszt. A vadon élő egyedek bőrében található batrachotoxin mennyisége a táplálékukból felvett alkaloidokhoz kapcsolódik, ezért a terráriumban, más táplálékon nevelt békák mérgezőssége eltérhet.

A toxin az idegi jelátvitelt és az izmok működését zavarja. Ismeretlen eredetű állatot ezért nem szabad puszta kézzel megfogni.

Szaporodása

A nőstény nedves, szárazföldi helyre rakja a petéket, a hím pedig a közelben őrzi és nedvesíti a fészekaljat. A kikelő ebihalak a hím hátára kapaszkodnak.

A hím ezután egy alkalmas kis vízlelőhelyre szállítja őket, ahol folytatódik az átalakulásuk. A teljes fejlődés során a petéből ebihal, majd fokozatosan fiatal béka lesz.

Elterjedés

Fidzsi-szigetekTanzániaNyugat-SzaharaKanadaAmerikai Egyesült ÁllamokKazahsztánÜzbegisztánPápua Új-GuineaIndonéziaArgentínaChileKongói Demokratikus KöztársaságSzomáliaKenyaSzudánCsádHaitiDominikai KöztársaságOroszországBahama-szigetekFalkland-szigetekNorvégiaGrönlandFrancia déli és antarktiszi területekKelet-TimorDél-afrikai KöztársaságLesothoMexikóUruguayBrazíliaBolíviaPeruKolumbiaPanamaCosta RicaNicaraguaHondurasSalvadorGuatemalaBelizeVenezuelaGuyanaSurinameFranciaországEcuadorPuerto RicoJamaicaKubaZimbabweBotswanaNamíbiaSzenegálMaliMauritániaBeninNigerNigériaKamerunTogoGhánaElefántcsontpartGuineaBissau-GuineaLibériaSierra LeoneBurkina FasoKözép-afrikai KöztársaságKongói KöztársaságGabonEgyenlítői-GuineaZambiaMalawiMozambikSzváziföldAngolaBurundiIzraelLibanonMadagaszkárCiszjordániaGambiaTunéziaAlgériaJordániaEgyesült Arab EmírségekKatarKuvaitIrakOmánVanuatuKambodzsaThaiföldLaoszMianmarVietnámÉszak-KoreaDél-KoreaMongóliaIndiaBangladesBhutánNepálPakisztánAfganisztánTádzsikisztánKirgizisztánTürkmenisztánIránSzíriaÖrményországSvédországFehéroroszországUkrajnaLengyelországAusztriaMagyarországMoldovaRomániaLitvániaLettországÉsztországNémetországBulgáriaGörögországTörökországAlbániaHorvátországSvájcLuxemburgBelgiumHollandiaPortugáliaSpanyolországÍrországÚj-KaledóniaSalamon-szigetekÚj-ZélandAusztráliaSrí LankaKínaKínai KöztársaságOlaszországDániaÉszak-ÍrországIzlandAzerbajdzsánGrúziaFülöp-szigetekMalajziaBruneiSzlovéniaFinnországSzlovákiaCsehországEritreaJapánParaguayJemenSzaúd-ArábiaCiprusMarokkóEgyiptomLíbiaEtiópiaDzsibutiUgandaRuandaBosznia-HercegovinaÉszak-MacedóniaSzerbiaMontenegróKoszovóTrinidad és TobagoDél-SzudánTurks- és Caicos-szigetekCook-szigetekSzamoaTongaFrancia PolinéziaPitcairn-szigetekBarbadosSão Tomé és PríncipeSzent IlonaMáltaBahreinMaldív-szigetekBrit Indiai-óceáni TerületSzingapúrPalauÉszaki-Mariana-szigetekGuamMikronéziai Szövetségi ÁllamokMarshall-szigetekKiribatiNauruTuvaluMauritiusComore-szigetekFeröerSaint-Pierre és MiquelonBermudaDéli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetekSpitzbergákFrancia GuyanaVatikánAmerikai Virgin-szigetekAmerikai SzamoaAnguillaKajmán-szigetekBrit Virgin-szigetekMontserratJerseyGuernsey BailiffségManSeychelle-szigetekSan MarinoSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSaint LuciaSaint Kitts és NevisNiueTokelau-szigetekArubaKaribi HollandiaCuraçaoMonacoLiechtensteinGrenadaMayotteRéunionMartiniqueGuadeloupeWallis és FutunaSaint-MartinSaint-BarthélemyÅlandDominikai KözösségMakaóHongkongZöld-foki KöztársaságKarácsony-szigetKókuszHeard-sziget és McDonald-szigetekNorfolk-szigetAntiguaAndorraSint MaartenAntarktisz
Zöld: őshonos · Sárga: betelepített

Országok és földrajzi területek szerinti áttekintés; a színezés nem jelenti a teljes jelölt terület benépesítését.

Endemikus Kolumbiában, a Csendes-óceán partvidékének kis térségében

A faj természetes elterjedése Kolumbia Csendes-óceáni partvidékének korlátozott térsége, főként Cauca és a déli Valle del Cauca területe. Nem ismert rendszeres őshonos előfordulása más országban.

Életmód röviden

Az állat élete egy pillantásra

Mikor aktív?

Nappal aktív, főként a nedves erdőtalaj avarrétegében mozog.

Hogyan él?

Általában magányosan él, de fogságban kisebb csoportban is tartható.

Hogyan mozog?

Földön mozog, mászásra ritkán használja a növényzetet.

Mivel táplálkozik?

Apró rovarokat és más ízeltlábúakat fogyaszt, köztük hangyákat és bogarakat.

Szaporodás és utódgondozás

A hím a hátán viszi a kikelő ebihalakat egy megfelelő vízlelőhelyre.

Mi veszélyezteti?

Elterjedési területe nagyon kicsi, az erdők feldarabolása és elvesztése veszélyezteti. A vadbefogás és az illegális állatkereskedelem szintén gondot jelent.

Mekkora egy gyufaszálhoz képest?

Állat: 5 cmGyufaszál: 4,5 cm

Közös méretarány. A rajz jellemző testformát szemléltet. A gyufaszál 4,5 cm-es viszonyítási példa.

01 Egy érdekes részlet

Hogyan lesz mérgező egy béka?

A rettenetes nyílméregbéka nem úgy készíti a batrachotoxint, mint egy mérget termelő kígyó. A kutatások szerint a vadon élő állat a táplálékával jut olyan alkaloidokhoz, amelyek a bőrében felhalmozódhatnak.

Ezért a fogságban, ellenőrzött és alkaloidoktól mentes táplálékon nevelt békák mérgezőssége általában jóval kisebb lehet. Ismeretlen eredetű példánynál azonban nem lehet biztonságos viselkedésre következtetni pusztán abból, hogy terráriumban él.

02 Egy érdekes részlet

A hím különleges fuvarja

A szaporodás egyik legérdekesebb része az ebihalak szállítása. A frissen kikelt lárvák a hím hátára kapaszkodnak, ő pedig nedves erdei zugokat és kis vízgyűjtő helyeket keres számukra.

A megfelelő vízlelőhely megtalálása fontos, mert az ebihalaknak ott kell folytatniuk fejlődésüket. A hím szállítása így összeköti a szárazföldi petelerakó helyet a lárvák vízi életszakaszával.

03 Egy érdekes részlet

Miért nem könnyű megkülönböztetni rokonaitól?

A Phyllobates nemzetség több faja hasonló, feltűnő színeket visel. A rettenetes nyílméregbéka legközelebbi megjelenésbeli párja a kétszínű nyílméregbéka, amellyel különösen a sárga és narancsos változatok téveszthetők össze.

Az azonosításnál nem elég egyetlen színt figyelni. A pontos földrajzi eredet, a test arányai, a színeződés kiterjedése és a tudományos név együtt ad megbízhatóbb támpontot.

Amire sokan kíváncsiak

Kérdések és válaszok

Valóban halálos lehet a rettenetes nyílméregbéka mérge?

A vadon élő példányok bőre nagy mennyiségű batrachotoxint tartalmazhat, amely az idegek és az izmok működését zavarja. A veszély függ az állat eredetétől és táplálékától is, mert a toxin felhalmozódása a természetes étrendhez kapcsolódik. Ismeretlen eredetű békát ezért ne érints meg, és ne próbáld kézbe venni vagy megnyalni.

Miért lehet kevésbé mérgező a fogságban tartott példány?

A vadon élő békák bizonyos, alkaloidokat tartalmazó apró zsákmányállatokból juthatnak a batrachotoxin előanyagaihoz. A fogságban rendszerint más, ellenőrzött táplálékot kapnak, ezért a bőrükben kevesebb méreganyag halmozódhat fel. Ez azonban nem jelent automatikus biztonságot, különösen akkor, ha az állat eredete és korábbi étrendje nem dokumentált.

Hol él természetes körülmények között?

A faj endemikus Kolumbiában, vagyis természetes körülmények között csak ott fordul elő. Elterjedése a Csendes-óceán partvidékének kis térségére korlátozódik, főként Cauca és a déli Valle del Cauca környékén. Forró, nagyon nedves alföldi esőerdőkben él, gyakran folyók és patakok közelében, az erdőtalaj avarrétegében.

Mekkora a rettenetes nyílméregbéka?

A kifejlett egyedek testhossza többnyire 4,7-5,5 centiméter. A nőstények általában nagyobbak a hímeknél, de a méret az állomány, az ivar és a tápláltság szerint változhat. Egyetlen, jellemző testhosszt ezért csak közelítő értékként érdemes megadni. A faj a nyílméregbékafélék között viszonylag nagy termetűnek számít.

Milyen színű lehet ez a béka?

A legismertebb változat élénksárga, de narancssárga, krémszínű, fehéres vagy halványzöld példányok is előfordulnak. A kifejlett békák többnyire egyszínűek, míg a fiatalok sötétebb, csíkosabb mintázatot viselhetnek. A szín önmagában nem elég a biztos azonosításhoz, mert rokon Phyllobates-fajok is hasonló árnyalatúak lehetnek.

Hogyan gondoskodik a hím az utódokról?

A hím a peték közelében marad, nedvesen tartja a fészekaljat, majd a kikelő ebihalakat a hátára veszi. Ezután megfelelő kis vízlelőhelyet keres, ahol a lárvákat elengedi. A szállítás különösen fontos, mert a peték szárazföldi helyen fejlődnek, az ebihalak viszont vízben folytatják átalakulásukat. Ez a faj egyik leglátványosabb szülői viselkedése.

Mit eszik a természetben?

Főként apró ízeltlábúakat zsákmányol, köztük hangyákat, bogarakat és más kis rovarokat. A táplálék összetétele ökológiai szempontból is fontos, mert a vadon élő állatok bőrében felhalmozódó alkaloidok forrása lehet. A béka a nedves erdőtalajon keresgél, és a mozgó zsákmányt gyors, ragadós nyelvcsapással kapja el.

Veszélyeztetett fajnak számít?

Igen, a rettenetes nyílméregbéka kis elterjedési területen él, ezért érzékeny az élőhelyek elvesztésére és feldarabolódására. A természetes erdők átalakítása, a szennyezés és az illegális befogás egyaránt kockázatot jelenthet. A faj kereskedelmét nemzetközi szabályok is érintik, így fogságban tartott példánynál fontos a dokumentált, jogszerű eredet.

Ez is érdekelhet

Meddig érvényes a választásom?

A böngésződ legfeljebb 180 napig tárolja a választásodat. A láblécből bármikor módosíthatod.

Állatmagazin
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.