Cycloneritida
Válassz alcsoportot!1
Ismerd meg a csoport állatait!
Bödöncsiga-alakúak (Cycloneritida) – amit érdemes tudnod
A Cycloneritida a Gastropoda osztályon belüli csigarend, amelybe a bödöncsigafélék mellett több tengeri, édesvízi és szárazföldi csigacsoport is tartozik. Képviselőikre gyakran a vaskos, alacsony csúcsú héj és a mészből felépülő fedőlemez, az operculum jellemző, de a rend külleme és életmódja ennél változatosabb. Egyes édesvízi fajok lárvái a tengerben fejlődnek, majd a fiatal csigák visszatérnek a folyókba.
Egy rend, három nagyobb vonal
A Cycloneritida a Gastropoda osztály egyik rendje. A ma használt rendszerezésekben többek között a Helicinoidea, a Hydrocenoidea és a Neritoidea fő csoportjai kapcsolódnak hozzá; ezekben tengeri, édesvízi és szárazföldi csigák is találhatók.
A rend ezért nem azonos a bödöncsigafélék családjával. A Neritidae csak az egyik fontos családja, a Cycloneritida hatóköre ennél szélesebb.
Jellegzetes héj és zárható nyílás
Sok Cycloneritida-faj héja kerekded vagy tojásdad, csúcsa alacsony, a nyílása pedig széles. A héj formája és díszítése a fajok, sőt az élőhelyek között is eltérhet, ezért az azonosításhoz nem elég csak a színt vagy a mintázatot figyelni.
A rend több képviselőjénél kemény, gyakran mésztartalmú operculum zárja le a héj nyílását. A csiga veszély esetén ezzel a fedőlemezzel húzza be és védi a testét.
Tengeri szikláktól az erdei avarig
A Cycloneritida tagjai többféle környezethez alkalmazkodtak. A Neritidae képviselői gyakran tengerparti sziklákon, árapályzónákban, brakkvízben vagy folyókban élnek, míg más csoportok szárazföldi erdők avarában, mészkőfelszíneken és barlangokban fordulnak elő.
Az édesvízi fajok többsége kemény felületeken, például köveken vagy uszadékfán kapaszkodik meg. A folyó sodrása, az aljzat jellege és a víz sótartalma fontos szerepet játszik abban, hogy hol tudnak megtelepedni.
Algabevonatot és szerves törmeléket fogyasztanak
A bödöncsigák és több rokonuk a radulájukkal, vagyis apró fogakkal borított reszelőnyelvükkel kaparja le a táplálékot a sziklákról, kövekről és más kemény felületekről. Táplálékuk között algák, kovamoszatok és szerves törmelék is lehet.
Nem minden faj táplálkozása azonos. Egyes édesvízi Theodoxus-fajoknál állati eredetű táplálék, például vízi rovarlárva fogyasztását is megfigyelték, ezért a rend egészére nem érdemes egyetlen táplálkozási módot általánosítani.
Különleges életciklus az édesvízi fajoknál
Több édesvízi bödöncsiga úgynevezett amphidrom életciklust követ. A kifejlett csigák a folyókban szaporodnak, a kikelt lárvák azonban lesodródnak a tengerbe, ahol egy ideig planktoni életet élnek.
Az átalakulás után a fiatal csigák torkolatokban vagy brakkvízben telepedhetnek meg, majd a folyó sodrásával szemben felfelé vándorolnak. Emiatt a folyók és a tenger közötti szabad kapcsolat ezeknél a fajoknál a szaporodás fontos feltétele lehet.
Színes tengeri és visszafogott folyami képviselők
A rend legismertebb tagjai közé tartoznak a Nerita, Neritina, Neripteron, Clithon és Theodoxus nemzetségek fajai. A tengeri bödöncsigák között feltűnően mintás, élénk színű héjú fajokat is találni, míg az európai folyókban élő Theodoxus-fajok kisebb, gyakran sötét sávokkal vagy foltokkal díszített csigák.
A Cycloneritida szárazföldi képviselői, például a Helicinoidea és a Hydrocenoidea egyes családjai, nem vízparton élnek. Ez jól mutatja, hogy a rend elnevezése ellenére nem kizárólag vízi csigákat foglal magában.
Folyószabályozás és vízszennyezés is veszélyeztetheti őket
A szűk elterjedésű édesvízi Cycloneritida-fajok érzékenyek lehetnek a vízszennyezésre, a folyók elterelésére, a duzzasztásokra és a természetes kemény aljzatok eltűnésére. Ha a folyó és a tenger közötti kapcsolat megszakad, az a tengeri lárvafázisra támaszkodó fajok szaporodását is nehezítheti.
A sávos bödöncsiga, a Theodoxus transversalis, a Duna vízrendszeréhez kötődő édesvízi faj. Élőhelyének romlása és állományainak feldarabolódása miatt veszélyeztetett, ezért védelméhez a folyók vízminőségét, medrét és természetes kapcsolatát is fenn kell tartani.


