Bödöncsigafélék (Neritidae)
Ismerd meg a csoport állatait!
Bödöncsigafélék (Neritidae) – amit érdemes tudnod
A bödöncsigafélék (Neritidae) a csigák egyik családját alkotják. Többségük tengeri, főként sekély parti vizekben él, de a családban brakkvízi és édesvízi fajok is vannak, köztük a Theodoxus nemzetség képviselői. Sok faj algabevonatot kapar le a kemény felszínekről, míg egyes édesvízi fajok életciklusához a folyók és a tenger közötti kapcsolat is szükséges.
Egy család tengeri és édesvízi csigákkal
A bödöncsigafélék a Gastropoda osztály egyik családját alkotják. A családba elsősorban tengeri fajok tartoznak, de brakkvízben és édesvízben élő képviselőik is vannak.
Ismertebb nemzetségeik közé tartozik a Nerita, a Neritina, a Clithon és a Theodoxus. Ezért a család életmódja változatosabb annál, mint amit a folyókban élő bödöncsigák alapján gondolnánk.
Vaskos héj, alacsony csúcs és fedőlemez
A bödöncsigafélék héja többnyire zömök, kerekded vagy félgömbszerű, a csúcsa pedig alacsony. A héjnyílás széles, belső szegélye gyakran megvastagodott vagy fogazott, ezért a külső forma az azonosításban is fontos lehet.
A nyílást egy kemény, mésztartalmú fedőlemez, az operculum zárja le. A csiga veszély esetén ezzel húzza be és védi a testét, a szárazabb körülmények között élő fajoknál pedig a kiszáradás elleni védelemben is szerepe lehet.
Sziklákon, köveken és más kemény felszíneken
A tengeri bödöncsigák gyakran sziklás partokon, az árapályzónában kapaszkodnak meg. A brakkvízi és édesvízi fajok köveken, sziklákon, uszadékfán vagy más szilárd aljzaton élhetnek, ahol a tapadó lábukkal a sodrással szemben is meg tudnak maradni.
Az édesvízi fajok elterjedését a víz áramlása, a meder aljzata és a víz kémiai összetétele is befolyásolja. A tengeri kapcsolatot igénylő fajoknál a folyók és a torkolatok összeköttetése szintén alapvető feltétel.
Algabevonatot kaparnak le a felszínről
A család sok képviselője a radulájával, vagyis apró fogakkal borított reszelőnyelvével táplálkozik. Ezzel algabevonatot, kovamoszatokat és a kemény felszínen felhalmozódó szerves anyagokat kapar le a sziklákról és kövekről.
A táplálék összetétele fajonként és élőhelyenként eltérhet. Emiatt a tengeri, a brakkvízi és az édesvízi bödöncsigák táplálkozását nem érdemes teljesen azonosnak tekinteni.
A folyó és a tenger között vándorló életciklus
Több édesvízi Neritidae-faj úgynevezett amphidrom életciklust követ. A kifejlett csigák édesvízben élnek és ott rakják le petekapszuláikat, a lárvák azonban a folyón lesodródva tengeri vagy brakkvízi környezetben fejlődnek.
Az átalakulás után a fiatal csigák visszatérnek a folyókba, és gyakran felfelé vándorolnak a sodrással szemben. A duzzasztások, a folyók elterelése és a torkolati kapcsolat megszakítása ezért a szaporodásukat is akadályozhatja.
Mintázott tengeri és kisebb folyami fajok
A Nerita és több rokon nemzetség fajainak héja gyakran élénk színű vagy összetett mintázatú. A trópusi és szubtrópusi tengerekben élő fajok között sávos, foltos és geometrikus rajzolatú héjak is előfordulnak.
A Theodoxus nemzetség fajai általában kisebb termetűek, és több európai képviselőjük folyókban vagy brakkvízben él. A sávos bödöncsiga, a Theodoxus transversalis, a Duna vízrendszeréhez kötődő édesvízi faj.
Élőhelyük romlása az egész életciklust érintheti
A bödöncsigaféléket a vízszennyezés, a folyók szabályozása, a duzzasztások és a természetes kemény aljzatok eltűnése is veszélyeztetheti. Azoknál a fajoknál, amelyek lárvái a tengerben fejlődnek, a folyó és a tenger közötti szabad kapcsolat elvesztése különösen súlyos következménnyel járhat.
A Theodoxus transversalis az IUCN értékelése szerint veszélyeztetett faj. Védelméhez a folyók vízminőségének és természetes medrének megőrzése mellett a torkolati és vándorlási kapcsolatok fenntartására is szükség van.


