Rendőri kísérettel vitték el a madarakat
A Smithsonian beszámolója szerint 2026. május 27-én brazil környezetvédelmi hatóságok és rendőrök jelentek meg egy északkelet-brazíliai tenyésztelepen. Az ott tartott 103 Spix-ara közül azokat a madarakat vitték el, amelyeknél nem mutatták ki a fertőzést. A madarakat ideiglenes elhelyezőhelyre szállították, ahol egy éven át figyelik és ismételten vizsgálják őket.
A telepen maradt 34 fertőzött madár miatt a közösségi médiában olyan híresztelés is terjedt, hogy a hatóságok el akarják altatni őket. A brazil illetékesek ezt cáfolták, és hangsúlyozták, hogy a mentés elsődleges célja a betegség terjedésének megakadályozása.
Ismerd meg a papagájokat!
Olvass többet a cikkhez kapcsolódó állatokról.
Egy visszatelepítési program állt le
A Spix-ara, vagyis a Cyanopsitta spixii a Rio című 2011-es animációs filmnek köszönhetően világszerte ismertté vált. A valóságban a faj a vadonban eltűnt, miután a madárkereskedelem és az élőhely átalakítása miatt folyamatosan fogyatkozott az állománya. A legutolsó ismert vadon élő példány 2000 körül tűnt el.
A fogságban tartott kis állományból több évtizedes tenyésztési munkával sikerült új madarakat felnevelni. Brazíliában 2022-ben húsz egyedet engedtek szabadon a Caatinga száraz, tüskés bozótos vidékén. A madarak közül több alkalmazkodott, terjeszkedni kezdett, és szaporodásra is sor került.
A betegség a csőrt és a tollakat támadja
A problémát a csőr- és tollbetegség nevű fertőzés okozza. Ezt egy madarakat megbetegítő circovírus váltja ki, amely károsíthatja az immunrendszert, és a gyorsan növekvő szöveteket, köztük a tollakat és a csőrt is megtámadhatja.
A fertőzött madarak között voltak olyanok, amelyeknek kifehéredtek vagy kihullottak a tollai, másokon elhalt tollazat és súlyosan deformálódott csőr látszott. A betegség a legyengült madarak pusztulásához vezethet, ezért a hatóságok a pozitív és negatív teszteredményű egyedeket elkülönítve kezelik.
A hatóságok szerint hibák történtek
A brazil kormány állítása szerint a program német szervezője, a Threatened Parrots Conservation Association, röviden ACTP, rosszul kezelte a helyzetet, és félrevezette a hatóságokat a problémák súlyosságáról. A visszatelepítési programot felfüggesztették, a szabadon engedésre váró madarakat karanténba helyezték, és büntetőjogi vizsgálat indult a szervezet brazíliai tevékenysége miatt.
A vádak egyelőre nem jelentenek jogerősen megállapított felelősséget. Az viszont már most látszik, hogy a programot újra kell értékelni, mielőtt további madarakat engednének ki a természetbe.
A faj története a madárkereskedelemhez is kapcsolódik
A Spix-arákat már a 20. század elején gyűjtötték és csempészték. Bár Brazília 1967-ben betiltotta a vadon élő állatok kivitelét, az illegális kereskedelem tovább működött, miközben a vízerőművek építése és a mezőgazdasági terjeszkedés a faj élőhelyét is feldarabolta.
A madarak egykor a São Francisco folyó környéki időszakos vízfolyások mentén növő caraibeira fák üregeiben költöttek. Mire a természetvédők szervezetten felléphettek volna, a vadon élő állomány egyetlen ismert hímre zsugorodott.
Most a természetes állományt is védeni kell
A Brazíliába visszatelepített madarakat a Caatinga több tízezer hektáros védett területén próbálták meghonosítani. A program résztvevői olyan maracanákat is használtak mellettük, amelyek segíthettek a fogságban nevelt madaraknak megtanulni a természetes viselkedés egy részét.
A mostani fertőzés miatt azonban nemcsak a tenyésztelepen élő madarakat kell ellenőrizni. A kutatók a visszatelepítési hely környezetét is vizsgálják, mert a környéken sok más papagájfaj él, és nem lehet kizárni, hogy a kórokozó további madarakra is átterjed.
A visszatérés reménye még nem tűnt el
A program leállítása súlyos visszalépés, de önmagában nem jelenti a faj megmentésére irányuló munka végét. A megmaradt madarakat most az egészségi állapotuk, a genetikai háttér és a fertőzés terjedésének kockázata alapján kell újraértékelni.
A Spix-ara története azt mutatja, hogy egy faj tenyésztése még akkor sem elég, ha sikerül újra növelni az egyedszámot. A szabadon engedéshez megbízható állategészségügyi ellenőrzésre, megfelelő élőhelyre és átlátható természetvédelmi együttműködésre is szükség van.
Kérdések és válaszok
Mi történt a Spix-arák visszatelepítési programjával?
A brazil hatóságok 2026. május 27-én ellenőrzést tartottak egy tenyésztelepen, ahol 103 Spix-arát gondoztak. A madarak egy részén csőr- és tollbetegséget mutattak ki, ezért a fertőzésre negatív egyedeket elszállították, a többieket pedig elkülönítették. A visszatelepítési programot felfüggesztették, és vizsgálat indult a szervező ACTP tevékenysége miatt.
Hány Spix-ara maradt fertőzötten a tenyésztelepen?
A beszámoló szerint 103 madár élt a helyszínen, közülük 34-nél mutatták ki a csőr- és tollbetegséget. Ezeket nem vitték el az egészséges madarakkal együtt, mert a fertőző vírus könnyen veszélyeztetheti a többi papagájt. Az illetékesek cáfolták, hogy a fertőzött egyedek elaltatására készülnének, a további kezelésükről viszont még nem közöltek végleges tervet.
Mi okozza a Spix-arák betegségét?
A csőr- és tollbetegséget egy madarakat megbetegítő circovírus okozza. A kórokozó károsíthatja az immunrendszert, és a növekvő tollakat, valamint a csőrt is megtámadhatja. A fertőzött madaraknál elszíneződött vagy kihulló tollak, elhalt tollazat és súlyosan deformálódott csőr jelenhet meg. A betegség legyengítheti, végül el is pusztíthatja az állatot.
Mikor tűnt el a Spix-ara a vadonból?
A faj utolsó ismert vadon élő példánya 2000 körül tűnt el Brazíliában. A korábbi állományt az illegális madárkereskedelem, a befogás és az élőhely átalakítása tizedelte meg. A folyóvölgyek menti erdősávok és a caraibeira fák kivágása különösen nagy gondot okozott, mert ezek a fák fontos költőhelyet jelentettek a madaraknak.
Mikor engedték vissza az első Spix-arákat Brazíliában?
Az első jelentős visszatelepítési lépés 2022-ben történt, amikor húsz fogságban nevelt Spix-arát engedtek szabadon Brazília északkeleti részén, a Caatinga élőhelyén. A madarak közül több alkalmazkodott az új környezethez, nagyobb területet járt be, és szaporodásra is sor került. Ez azért számított nagy eredménynek, mert a faj korábban eltűnt a vadonból.
Miért használtak maracanákat a programban?
A visszatelepítési programban maracanákat, vagyis egy másik, gyakori dél-amerikai papagájfajt is tartottak a Spix-arák közelében. A cél az volt, hogy a fogságban nevelt madarak megfigyelhessék a vadon élő papagájokhoz hasonló viselkedést, például a táplálékkeresést és a környezet használatát. Ez a módszer újszerű volt a papagájok visszatelepítésében, ezért eredményét óvatosan kellett értékelni.
Miért volt nehéz megmenteni a fajt fogságban?
A Spix-arák száma annyira lecsökkent, hogy a természetvédőknek világszerte fel kellett kutatniuk a magángyűjteményekben és tenyészetekben élő egyedeket. A kis állomány miatt a genetikai változatosság megőrzése is komoly feladatot jelentett. Egyes madarak túl idősek voltak a tenyésztéshez, mások egészségi problémákkal küzdöttek, ezért minden egyednek különösen nagy jelentősége lett.
Visszakerülhet még a Spix-ara a természetbe?
Ezt jelenleg nem lehet biztosan megmondani. A visszatelepítés folytatásához előbb tisztázni kell a fertőzés eredetét, elterjedését és a tenyészállomány egészségi állapotát. A természetvédőknek azt is meg kell vizsgálniuk, hogy a Caatinga kijelölt részein elegendő táplálék, költőhely és biztonságos élőhely áll-e rendelkezésre. A program leállt, de a faj megmentésének lehetősége nem szűnt meg.
A hír forrása
Smithsonian – Science & Nature – eredeti hír ↗
Az eredeti hír dátuma: 2026. 11. 16.
Kép: AI-generált illusztráció, nem az esemény helyszínén készült felvétel.




