Közelebb az állatvilághoz · Ismerd meg, értsd meg, óvd meg!
Fedezd fel az állatvilágot

Melyik állatra vagy kíváncsi?

Keress magyar vagy tudományos névre, állatcsoportra vagy egy érdekes témára.

Történetek a természetből

Meghalt Jason Clay, aki a nagyvállalatokat is bevonta a természet védelmébe

Jason Clay antropológusként, majd a WWF munkatársaként azon dolgozott, hogy a természetkárosító mezőgazdasági áruk kereskedelme fenntarthatóbbá váljon. A brazil diótól a pálmaolajon át a globális élelmiszer-kereskedelemig olyan megoldásokat keresett, amelyek a vállalatok gazdasági érdekeit is összekapcsolják a természet védelmével.

Meghalt Jason Clay, aki a nagyvállalatokat is bevonta a természet védelmébe – AI-generált illusztráció

Egy koncerten kezdődött a Rainforest Crunch története

Jason Clay 1988-ban egy Grateful Dead-koncerten találkozott Ben Cohennel, a Ben & Jerry’s egyik alapítójával. Az antropológus azt javasolta, hogy készítsenek olyan édességet, amelyhez trópusi erdőkből gyűjtött dióféléket használnak, és a magasabb felvásárlási ár így ösztönözheti a helyi közösségeket az erdők megőrzésére.

Egy éven belül megjelent a boltokban a Rainforest Crunch nevű termék. Clay kereskedőcéget alapított, és több mint 50 vállalattal dolgozott együtt mintegy 200 terméken. Ezek összesen körülbelül 100 millió dolláros kiskereskedelmi forgalmat értek el.

Kapcsolódó fajadatlapok

Ismerd meg a kapcsolódó fajokat!

Olvass többet a cikkhez kapcsolódó állatokról.

Atlantischer Lachs

Lazac

Salmo salar

Adatlap megnyitása →
Abesszin macska Felis silvestris catus

Abesszin macska

Felis catus

Adatlap megnyitása →
vadmacska Felis silvestris

Vadmacska (Felis silvestris) – jellemzői, táplálkozása és szaporodása

Felis silvestris

Adatlap megnyitása →

A jó ötlet önmagában nem állítja meg az erdőirtást

A kezdeményezés a brazil dió gyűjtőinek a szokásosnál két-háromszor magasabb árat fizetett. Ez más felvásárlókat is áremelésre késztetett, de Clay később mégis kudarcnak nevezte a Rainforest Crunch projektet.

Rájött, hogy a diót gyűjtő emberek általában nem ugyanazok voltak, akik kivágták az erdőt. Az erdőirtást sok helyen inkább a szarvasmarha-tenyésztés, a fakitermelés és a szója termesztése hajtotta. Clay felismerése később egész pályáját meghatározta: a természetkárosítás legnagyobb gazdasági mozgatórugóit kellett megcélozni.

A menekülttáboroktól a természetvédelemig

Clay 1985-ben etióp menekülteket kérdezett ki a kelet-szudáni táborokban. A beszámolókban kényszerű áttelepítés, bebörtönzés, nemi erőszak és gyilkosságok szerepeltek. Kiszámolta, mennyi élelemre lesz szükség, és megpróbálta előre jelezni, hány ember halhat meg.

Később úgy érezte, hogy nem csupán a következményeket akarja dokumentálni, hanem azokkal a politikai döntésekkel is foglalkozna, amelyek embereket kényszerítenek elhagyni az otthonukat. Az Indigenous, vagyis őslakos közösségekkel végzett munkája révén egyre közelebb került az erdők és a megélhetés kapcsolatának kérdéséhez.

Három évtized a WWF-nél

Jason Clay 1993-ban csatlakozott a World Wildlife Fundhoz, ahol több mint három évtizeden át dolgozott. Kezdetben fenntartható termékek piacának kialakításával foglalkozott, később azonban egyre kevésbé hitt abban, hogy a vásárlók önmagukban képesek átlátni egy termék teljes előállítási folyamatát.

Inkább a nagyvállalatok beszerzési döntéseit próbálta megváltoztatni. Úgy látta, hogy ugyanazok a cégek több, természetkárosítással összefüggő árucikk kereskedelmében is fontos szerepet játszanak. Ha ezek a vállalatok közös környezetvédelmi szabályokat fogadnak el, miközben minden másban továbbra is versenyeznek, az egész ágazatok működése változhat meg.

Versenytársak együtt a fenntarthatóbb termelésért

Clay ezt az együttműködési formát megelőző versenytársi együttműködésnek nevezte. A WWF segítségével olyan egyeztetéseket is szervezett, amelyeken egymással perben álló lazactenyésztő vállalatok is közös környezetvédelmi elvekről tárgyaltak.

A tárgyalások később a világ tenyésztett lazactermelésének körülbelül 60 százalékát képviselő szereplőkre terjedtek ki. Hasonló szabványok kidolgozásában működtek közre cukor, szója és más mezőgazdasági termékek esetében is. Clay szerint az üzleti vezetőket gyakran nem az erdők sorsa győzi meg, hanem az, hogy a természetkárosítás előbb-utóbb az ellátás biztonságát és a vállalat működését is veszélyezteti.

A tanúsítványok korlátai

A WWF több tanúsítási program létrehozásában is részt vett, köztük a fenntartható pálmaolaj-termelés szabványának kialakításában. Clay később úgy látta, hogy ezek a rendszerek gyakran túl sok követelményt halmoznak fel, miközben a lelkiismeretesebb termelők drágábban dolgoznak, és így könnyen hátrányba kerülnek azokkal szemben, akik nem vállalják ugyanezt a többletet.

Azt is kifogásolta, hogy az önkéntes rendszerek attól függnek, a vállalatok valóban akarnak-e változtatni. Ezért pályája végén már olyan nemzetközi, kötelező minimumszabályokat sürgetett, amelyek minden, nemzetközi kereskedelembe kerülő élelmiszerre vonatkoznának.

Codex Planetarius és az 1 százalékos alap

Utolsó éveiben a Codex Planetarius nevű javaslatot népszerűsítette. Ez az elképzelés a nemzetközi kereskedelemben értékesített élelmiszerek előállításához határozna meg minimális környezetvédelmi követelményeket, például az erőforrások és az élővilág károsításának mérséklésére.

Clay egy 1 százalékos exportdíjat is javasolt a fontos élelmiszer-alapanyagokra. A pénzt a kevésbé hatékony termelők módszereinek javítására fordítanák, hogy ne csupán a legjobban teljesítő gazdaságok kapjanak elismerést, hanem a legnagyobb környezeti terhelést okozó termelők is változtatni tudjanak. Egyik elképzelés sem valósult meg teljes egészében a haláláig.

Öröksége nem egyetlen termékhez kötődik

Jason Clay 1951-ben született a Missouri állambeli King City közelében, egy hétgyermekes, kis gazdaságban élő családban. Ösztöndíjjal tanult a Harvardon, később a London School of Economics hallgatója lett, majd a Cornell Egyetemen szerzett antropológiai doktori fokozatot.

November 16-án, 75 éves korában halt meg a baltimore-i Johns Hopkins Kórházban, egy őssejtátültetés szövődményei következtében. A családja szerint betegsége alatt is megbeszéléseket vezetett és adományokat gyűjtött. Nevére ösztöndíjat alapítottak, amely egy alacsony jövedelmű, King City-i középiskolai végzős egyetemi tanulmányait segíti.

Amire sokan kíváncsiak

Kérdések és válaszok

Ki volt Jason Clay?

Jason Clay amerikai antropológus és természetvédelmi szakember volt, aki több mint harminc évig dolgozott a WWF-nél. Pályája során azt kereste, hogyan lehet a nagyvállalatok beszerzési döntéseit úgy megváltoztatni, hogy azok kevesebb erdőirtással és más környezeti kárral járjanak. Üzleti szereplőkkel, őslakos közösségekkel és természetvédő szervezetekkel is együttműködött.

Mi volt a Rainforest Crunch?

A Rainforest Crunch olyan édesség volt, amelyhez trópusi erdőkből gyűjtött dióféléket használtak. Clay azt remélte, hogy a gyűjtőknek fizetett magasabb ár érdekeltté teszi a helyi közösségeket az erdők megőrzésében. A termék sikeres lett, de később kiderült, hogy az erdőirtás fő mozgatói inkább a szarvasmarha-tenyésztés, a fakitermelés és a szójatermesztés voltak.

Miért nevezte Clay kudarcnak a Rainforest Crunch kezdeményezést?

Azért, mert a program főként az erdei termékeket gyűjtő emberek jövedelmét növelte, miközben általában nem ők irtották az erdőt. A legnagyobb károkat más gazdasági ágazatok okozták, például a marhatenyésztés, a fakitermelés és a szója termesztése. Clay ebből azt a következtetést vonta le, hogy a természetvédelemben mindig a valódi gazdasági hajtóerőket kell megcélozni.

Milyen munkát végzett Jason Clay a WWF-nél?

A WWF-nél először fenntartható termékek piacának kialakításával foglalkozott, később pedig a nagyvállalatok mezőgazdasági alapanyag-beszerzését próbálta megváltoztatni. Részt vett tanúsítási és fenntarthatósági szabványok létrehozásában, valamint olyan egyeztetésekben, ahol egymással versenyző cégek közös környezetvédelmi szabályokról állapodhattak meg.

Mit jelentett Clay szerint a megelőző versenytársi együttműködés?

A kifejezés arra utalt, hogy a vállalatok bizonyos környezetvédelmi alapelvekben együttműködhetnek, miközben az árak, a termékek és más üzleti kérdések terén továbbra is versenyeznek. Clay szerint ez olyan ágazatokban is működhet, ahol a cégek egyébként komoly riválisok. A fenntarthatóbb lazactenyésztési szabványok kidolgozása ennek egyik példája volt.

Mi volt a Codex Planetarius?

A Codex Planetarius Clay javaslata volt olyan nemzetközi minimumszabályokra, amelyek meghatároznák, milyen környezeti feltételek mellett kerülhetnek élelmiszerek a nemzetközi kereskedelembe. A cél az volt, hogy a termelők ne csupán az élelmiszer-biztonsági, hanem a természet és a megújuló erőforrások védelmére vonatkozó alapkövetelményeknek is megfeleljenek.

Mi volt az 1 százalékos alap ötlete?

Clay azt javasolta, hogy bizonyos élelmiszer-alapanyagok exportjára 1 százalékos hozzájárulást vessenek ki. A pénzt olyan termelők támogatására fordították volna, akik a környezetet a leginkább terhelő módszereket használják, és segítségre van szükségük a változtatáshoz. Az elképzelés szerint a forrás nem pusztán a jó teljesítményt jutalmazná, hanem a legnagyobb károk csökkentését finanszírozná.

Miért bírálta Clay a fenntarthatósági tanúsítványokat?

Clay nem vetette el teljesen a tanúsításokat, de egyre többet bírálta a korlátaikat. Úgy látta, hogy a szabványok idővel túl sok követelményt tartalmazhatnak, ami megdrágítja a termelést. A jobb gyakorlatokat alkalmazó vállalkozások így hátrányba kerülhetnek azokkal szemben, amelyek nem vállalják ezeket a költségeket, ráadásul az önkéntes rendszerek nem mindenkit köteleznek változásra.

Mikor halt meg Jason Clay?

Jason Clay 2026. november 16-án halt meg 75 éves korában. A halálhír szerint a baltimore-i Johns Hopkins Kórházban hunyt el, egy őssejtátültetés szövődményei következtében. A család közlése alapján betegsége idején is folytatta a WWF élelmezési és piacokkal foglalkozó munkáját, megbeszéléseket tartott és támogatást próbált szerezni a szervezet programjaihoz.

A hír forrása

Mongabay – eredeti hír ↗

Az eredeti hír dátuma: 2026. 11. 17.

Kép: AI-generált illusztráció, nem az esemény helyszínén készült felvétel.

Meddig érvényes a választásom?

A böngésződ legfeljebb 180 napig tárolja a választásodat. A láblécből bármikor módosíthatod.

Állatmagazin
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.