Havasi kecske vs. Házi kecske (Capra aegagrus hircus) – jellemzői, életmódja és szaporodása – összehasonlítás
Válassz két állatot!
Keress magyar vagy tudományos névre, majd válaszd ki az adatlapokat.
Havasi kecske és Házi kecske (Capra aegagrus hircus) – jellemzői, életmódja és szaporodása
Havasi kecske
Oreamnos americanus
A havasi kecske Észak-Amerika sziklás magashegységeinek zömök, fehér szőrű patása. Mindkét ivar fekete szarvat visel, és különleges, tapadós talpú patája segíti a meredek sziklafalakon.
Teljes adatlap megnyitása ↗
Házi kecske (Capra aegagrus hircus) – jellemzői, életmódja és szaporodása
Capra aegagrus hircus
A házi kecske évezredek óta az ember egyik fontos háziállata, amelyet tejéért, húsáért, szőréért és bőréért tartanak. Alkalmazkodó, társas és kíváncsi kérődző, amely a füvek mellett leveleket, hajtásokat és cserjéket is szívesen fogyaszt.
Teljes adatlap megnyitása ↗| Jellemző | Havasi kecske | Házi kecske (Capra aegagrus hircus) – jellemzői, életmódja és szaporodása |
|---|---|---|
| Tudományos név | Oreamnos americanus | Capra aegagrus hircus |
| Testhossz | Jellemzően 124-179 cm | Testhossza többnyire 1–1,2 méter |
| Farok / egyéb méret | 10-20 cm | Rövid, felfelé álló farok |
| Testtömeg | Hímek: 61-82 kg; nőstények: 57-71 kg | Fajtától függően körülbelül 9–113 kg |
| Élettartam | Vadaskörülmények között jellemzően 12-15 év; fogságban 16-20 év | Gyakran 10–15 év; egyes példányok tovább élnek |
| Elterjedés | Alaszka, Kanada nyugati része és az Egyesült Államok északnyugati hegyvidékei | Világszerte, emberi tartásban és elvadult állományokban |
| Élőhely | Sziklás alpesi és szubalpin hegyvidékek, sziklapárkányok és hegyi rétek | Legelők, bozótosok, hegyvidékek és gazdaságok |
| Táplálkozás | Füvek, lágyszárúak, cserjék, tűlevelek, mohák és zuzmók | Levelek, hajtások, cserjék, füvek és egyéb növényi részek |
| Aktív időszak | Nappali állat, főleg hajnalban és késő délután aktív | Többnyire nappali, reggel és este aktívabb |
| Társas élet | A nőstények gidákkal csoportosulnak; a bakok gyakran magányosak | Társas; nyájakban hierarchia alakul ki |
| Szaporodási idő | A párzás késő ősszel, az ellés májusban és júniusban jellemző | A mérsékelt égövön főként ősszel és télen szaporodik |
| Utódfejlődés ideje | 147-186 nap | 145–155 nap, átlagosan körülbelül 150 nap |
| Utódok száma | Többnyire egy gida, ritkábban kettő vagy három | Többnyire 1–3 gida születik |
| Utódgondozás | A gida 2-3 nap után követi az anyját; 3-4 hónaposan választódik el | A gida gyorsan feláll; az anya nyalja, védi és szoptatja |
| Pihenőhely | Sziklapárkányokon, sziklák közelében és télen erdős részeken pihen | Száraz, szellős, huzattól védett pihenőhelyet igényel |
| Érzékelés | Jó látása és biztos egyensúlyérzéke segíti a sziklafalakon | Széles látómező, jó egyensúlyérzék és fejlett szaglás |
| Hangadás | A párzási időszakban hangjelzésekkel is kommunikál | Mekegéssel, testtartással és szagjelekkel kommunikál |
| Mozgás | Évszakosan változtatja a magasságot, és sónyalókhoz is felkeresi a hegyoldalakat | Ügyes mászó és ugró, sziklás terepen is mozgékony |
| Ökológiai szerep | Legfontosabb természetes ragadozója a puma; gidákat farkasok és sasok is zsákmányolhatnak | Böngésző növényevő; legelésével a cserjés növényzetet is alakítja |
| Magyarországi jelenlét | Magyarországon vadon nem őshonos; állatkertekben és vadasparkokban fordulhat elő | Magyarországon széles körben tartott háziállat |
Hogyan olvasd az összehasonlítást?
A méretet, az élőhelyet, a táplálkozást és az aktivitást együtt érdemes nézni. A különbségek a fajok eltérő életmódját mutatják. A megadott tartományok általános fajadatok, egy-egy példány adatai ezektől eltérhetnek.
A gondolatjel nem nulla értéket jelent; az adott mezőhöz még nincs megadott fajadat.