A faj legfontosabb adatai
Rendszertani besorolás
Ismerd meg közelebbről!
Óriás a hideg tengerek fenekén
A Királyrák a legnagyobb termetű királyrákok közé tartozik. A kifejlett hímek páncélhossza meghaladhatja a 20 centimétert, lábai pedig nagy fesztávolságot adnak a testének.
Páncélja vörösesbarna vagy bíboros árnyalatú, felszínét tüskék borítják. Jobb ollója általában nagyobb a balnál, a test végén pedig legyező alakú, a páncél alá hajtott potroh látható.
Vándorlás a tengerfenéken
A kifejlett rákok életük során változtatják a mélységüket. Tavasszal a sekélyebb parti vizekbe húzódnak, ahol a vedlés, a párzás és a peték kelése zajlik, később pedig mélyebb területekre vonulnak táplálkozni.
A fiatal példányok gyakran algatelepek és bonyolultabb szerkezetű aljzat közelében élnek. Az idősebb rákok homokos vagy iszapos fenéken, akár több száz méteres mélységben is előfordulhatnak.
Nem válogatós fenéklakó
A Királyrák opportunista ragadozó, vagyis azt zsákmányolja, amit az adott élőhelyen könnyen elér. Kagylókat, férgeket, rákokat, tüskésbőrűeket és halakat is megragadhat erős ollóival.
A fiatalok tápláléka kisebb állatokból, algákból és más fenéklakó szervezetekből áll. A Barents-tengerben betelepített állományai a kagylókra és más fenéklakókra gyakorolt zsákmányszerzésük miatt ökológiai hatást fejtenek ki.
Hosszú út a petétől a rákig
A nőstény a megtermékenyített petéket csaknem egy évig a potroha alatt hordja. A petékből kikelő lárvák kezdetben a vízoszlopban sodródnak, és több fejlődési szakaszon, valamint vedlésen mennek keresztül.
Később a lárvák fenéklakó életmódra térnek át, majd fiatal rákokká alakulnak. A fiatalok néhány évig sűrű csoportokba tömörülhetnek, ami védelmet nyújthat a ragadozókkal szemben.
Elterjedés
Országok és földrajzi területek szerinti áttekintés; a színezés nem jelenti a teljes jelölt terület benépesítését.
Északi Csendes-óceán; betelepítve a Barents-tengerbe
Őshonos az északi Csendes-óceánban, a Bering-, az Ohotszki- és a Japán-tengerben, valamint Alaszka, Kanada, Japán és a Koreai-félsziget körüli vizekben. A Barents-tengerben Oroszország és Norvégia partvidékén betelepített, meghonosodott állományai élnek.
Az állat élete egy pillantásra
Mikor aktív?
Évszakosan vándorol: tavasszal sekély vízbe húzódik szaporodni, később mélyebb részekre vonul táplálkozni.
Hogyan él?
A fiatalok nagy, gömbszerű csoportokba tömörülhetnek. A kifejlett hímek és nőstények mélyebb vízben gyakran külön mozognak.
Hogyan mozog?
Tengerfenéken jár, de lárvaként szabadon úszik. A kifejlett példányok évente sekélyebb és mélyebb vizek között vándorolnak.
Mivel táplálkozik?
Mindenevő ragadozó: kagylókat, férgeket, tüskésbőrűeket, rákokat, halakat és algákat is fogyaszt.
Szaporodás és utódgondozás
A nőstény a megtermékenyített petéket körülbelül 11 hónapig a potroha alatt hordja, és lábaival tisztítja őket.
Ember közelében
Nagy ollói sérülést okozhatnak, ezért hálóból vagy csapdából csak megfelelő óvatossággal szabad kiszabadítani.
Mi veszélyezteti?
A túlhalászat csökkentheti az állományokat, a vedlés utáni puha páncél pedig különösen sebezhetővé teszi. A Barents-tengerben betelepített ragadozóként a fenéklakó közösségeket is átalakíthatja.
Mekkora egy gyufaszálhoz képest?
Közös méretarány. A rajz jellemző testformát szemléltet. A gyufaszál 4,5 cm-es viszonyítási példa.
A fiatalok tüskés labdái
A fiatal Királyrákok több ezer egyedből álló, gömbszerű csoportokat is alkothatnak. Az egyedek egymásra kapaszkodnak, így a csoport kívülről tüskés labdának látszik.
Ez a viselkedés valószínűleg csökkenti annak esélyét, hogy egy ragadozó könnyen elkapjon egyetlen fiatal rákot. A csoportok főként a korai, sekélyebb élőhelyhez kötött életszakaszokban jellemzők.
A vedlés veszélyes időszaka
A Királyrák növekedéséhez le kell vetnie régi páncélját. A vedlés maga rövid folyamat lehet, de az új páncél megszilárdulásáig a rák teste puha és sérülékeny marad.
Ebben az időszakban a ragadozók könnyebben zsákmányul ejthetik. A páncél keményedése ezért legalább olyan fontos a túlélésben, mint maga a vedlés, különösen a nagy, lassabban mozgó kifejlett példányoknál.
Betelepítésből új tengeri állomány
A fajt az 1960-as években telepítették a Barents-tenger keleti részébe, elsősorban halászati célból. A rákok később a Kola-félsziget térségében és Észak-Norvégia partvidékén is elterjedtek.
Az új élőhelyen a Királyrák általános táplálkozású fenéklakó ragadozóként működik. Kagylók, tüskésbőrűek és más fenéklakók fogyasztásával megváltoztathatja a helyi közösségek szerkezetét, miközben gazdaságilag értékes halászati célpont marad.
Képgaléria




Kérdések és válaszok
Mekkora lehet a Királyrák?
A Királyrák nagy termetű tengeri rák. A kifejlett egyedek páncélhossza jellemzően körülbelül 22 centiméter, a hímek általában nagyobbak a nőstényeknél. Testtömege gyakran több kilogramm, a források dokumentáltan 10 kilogramm körüli átlagot és akár 12,7 kilogrammos példányt is közölnek. A teljes lábfesztávolság a páncélnál jóval nagyobb lehet.
Hol él természetes körülmények között?
A faj őshazája az északi Csendes-óceán hideg tengeri térsége. Előfordul a Bering-tengerben, az Ohotszki-tengerben, a Japán-tengerben, a Kamcsatka körüli vizekben, valamint Alaszka és Kanada partvidékén. Dél felé a természetes elterjedés Észak-Koreáig, Dél-Koreáig és Japánig húzódik. A Barents-tengerben viszont betelepített állományként él.
Miért vándorol a Királyrák?
A kifejlett Királyrákok évszakosan változtatják élőhelyüket. Tavasszal sekélyebb vizekbe húzódnak, ahol a vedlés, a párzás és a peték kelése zajlik. A szaporodási időszak után fokozatosan mélyebb területekre vonulnak, ahol táplálkoznak és telelnek. A fiatalok kevésbé vándorolnak, és gyakran egy kisebb, összetettebb aljzaton maradnak.
Mivel táplálkozik?
A Királyrák nem válogatós táplálkozású fenéklakó ragadozó. Erős ollóival kagylókat, férgeket, rákokat, csigákat, tüskésbőrűeket és kisebb halakat is elfoghat. Algákat és más szerves táplálékot szintén fogyaszt. A fiatal példányok kisebb fenéklakó állatokat és algákat esznek, a nagyobb egyedek pedig sokkal változatosabb és nagyobb zsákmányt is képesek feldolgozni.
Hogyan szaporodik?
A párzás tavasszal, sekélyebb tengeri vizekben történik, gyakran a nőstény vedléséhez kapcsolódva. A hím a nőstényt több napig is tarthatja, majd átadja a megtermékenyítéshez szükséges spermacsomagot. A nőstény ezután a petéket a potroha alatti függelékein hordja. A peték fejlődése körülbelül 11 hónapig tart, majd a lárvák a vízbe kerülnek.
Mennyi ideig élhet?
A Királyrák élettartama a források szerint jellemzően 15-20 év, kedvező körülmények között pedig 20-30 év is lehet. Az értékek nem minden állományra azonosak, mert a növekedést, a halászatot, a ragadozókat és a környezeti feltételeket is befolyásolja. A vedlés utáni sérülékeny időszak és a túlhalászat különösen erősen hatással lehet arra, hogy egy egyed meddig marad életben.
Miért jelenthet gondot a Barents-tengerben?
A Királyrákot az 1960-as években telepítették a Barents-tenger keleti részébe, ahol később önfenntartó állományt hozott létre. Általános táplálkozású ragadozóként kagylókat, tüskésbőrűeket és más fenéklakó állatokat fogyaszt. Emiatt megváltoztathatja a helyi tengerfenéki közösségeket, versenyezhet más fajokkal, és a halászati eszközökben is kárt okozhat.
Veszélyes az emberre?
A Királyrák általában nem keresi az ember közelségét, de a nagy ollói komoly csípést okozhatnak. A veszély főként akkor jelentkezik, amikor hálóból, csapdából vagy fedélzeti eszközből próbálják kiszabadítani. Ilyenkor a páncél és az ollók megfogása helyett megfelelő eszközökkel és védőfelszereléssel kell dolgozni. Élő példányt kézzel megfogni nem biztonságos.
Ez is érdekelhet
Hasonlítsd össze más állatokkal!
Fotó: (c) James M. Maley, some rights reserved (CC BY) · iNaturalist · CC BY 4.0





