Közelebb az állatvilághoz · Ismerd meg, értsd meg, óvd meg!
Fedezd fel az állatvilágot

Melyik állatra vagy kíváncsi?

Keress magyar vagy tudományos névre, állatcsoportra vagy egy érdekes témára.

Ismerd meg a fajt

Alkabukó

Alle alle

Az alkabukó a magas sarkvidék apró, fekete-fehér tengeri madara. Nagy kolóniákban költ, télen pedig az északi Atlanti-óceán nyílt vizein kóborol.

Alkabukó (Alle alle)
Alkabukó · Alle alle

A faj legfontosabb adatai

Tudományos névAlle alle
Testhossz17-19 cm
Farok / egyéb méretRövid farok
TesttömegJellemzően 140-170 g
Élettartam–
ElterjedésMagas sarkvidék, télen az északi Atlanti-óceán
ÉlőhelySziklás sarkvidéki partok és nyílt tengerek
TáplálkozásApró rákok, krill, plankton és kisebb halak
Aktív időszakTengeren táplálkozik, kolóniákban költ
Társas életSűrű költőtelepeken él
Szaporodási időNyáron költ, ősszel észak-atlanti vizekre vonul
Költési / kelési időA tojás 28-31 nap alatt kel ki
Utódok számaÉvente egy tojás és rendszerint egy fióka
UtódgondozásMindkét szülő kotlik és etet
PihenőhelyKőtörmelék közötti üregek és sziklahasadékok
ÉrzékelésJó látás segíti a tengeri tájékozódást
HangadásA költőtelepen hangos, tengeren többnyire csendes
MozgásGyors szárnycsapásokkal repül, jól úszik és bukik
Ökológiai szerepA sarkvidéki planktonállomány változásait jelző tengeri madár
Magyarországi jelenlétNem rendszeres magyarországi faj

Rendszertani besorolás

Egy kicsit közelebbről

Ismerd meg közelebbről!

Apró termetű alka

Az alkabukó az alkafélék egyik legkisebb képviselője, testhossza mindössze 17-19 centiméter. Fekete háta és fehér hasa messziről is feltűnő, rövid fekete csőre pedig jól illik a planktonszűrő táplálkozáshoz.

Repülés közben gyors, zümmögő szárnycsapásokkal halad alacsonyan a tenger fölött. A víz alatt szárnyaival hajtja magát, ezért nemcsak repülő, hanem ügyes búvár is.

A magas sarkvidék madara

Főként a magas sarkvidék sziklás partjain költ, Kanadától és Grönlandtól a Spitzbergákon át az orosz sarkvidéki szigetekig. A fészket nem építi klasszikus értelemben, hanem kövek közötti üreget vagy hasadékot választ.

Télen a kolóniák eltűnnek, a madarak pedig a nyílt tengeren szóródnak szét. A legtöbb példány észak-atlanti vizeken marad, de viharok idején délebbi partokra is sodródhat.

Planktonvadász a hullámok között

Táplálékának fontos része a Calanus nemzetségbe tartozó evezőlábú rákokból áll. Ezeket a madár a felszín közelében vagy a vízoszlopban, bukva és úszva gyűjti össze.

A költési időszakban a hideg, planktonban gazdag vizek különösen fontosak. Ha a zsákmány mélyebbre húzódik vagy kevesebb lesz, az alkabukóknak messzebbre kell repülniük, és a fiókák etetése is nehezebbé válik.

Élőhely

Sziklás sarkvidéki partok és nyílt tengerek

Elterjedés

Fidzsi-szigetekTanzániaNyugat-SzaharaKanadaAmerikai Egyesült ÁllamokKazahsztánÜzbegisztánPápua Új-GuineaIndonéziaArgentínaChileKongói Demokratikus KöztársaságSzomáliaKenyaSzudánCsádHaitiDominikai KöztársaságOroszországBahama-szigetekFalkland-szigetekNorvégiaGrönlandFrancia déli és antarktiszi területekKelet-TimorDél-afrikai KöztársaságLesothoMexikóUruguayBrazíliaBolíviaPeruKolumbiaPanamaCosta RicaNicaraguaHondurasSalvadorGuatemalaBelizeVenezuelaGuyanaSurinameFranciaországEcuadorPuerto RicoJamaicaKubaZimbabweBotswanaNamíbiaSzenegálMaliMauritániaBeninNigerNigériaKamerunTogoGhánaElefántcsontpartGuineaBissau-GuineaLibériaSierra LeoneBurkina FasoKözép-afrikai KöztársaságKongói KöztársaságGabonEgyenlítői-GuineaZambiaMalawiMozambikSzváziföldAngolaBurundiIzraelLibanonMadagaszkárCiszjordániaGambiaTunéziaAlgériaJordániaEgyesült Arab EmírségekKatarKuvaitIrakOmánVanuatuKambodzsaThaiföldLaoszMianmarVietnámÉszak-KoreaDél-KoreaMongóliaIndiaBangladesBhutánNepálPakisztánAfganisztánTádzsikisztánKirgizisztánTürkmenisztánIránSzíriaÖrményországSvédországFehéroroszországUkrajnaLengyelországAusztriaMagyarországMoldovaRomániaLitvániaLettországÉsztországNémetországBulgáriaGörögországTörökországAlbániaHorvátországSvájcLuxemburgBelgiumHollandiaPortugáliaSpanyolországÍrországÚj-KaledóniaSalamon-szigetekÚj-ZélandAusztráliaSrí LankaKínaKínai KöztársaságOlaszországDániaÉszak-ÍrországIzlandAzerbajdzsánGrúziaFülöp-szigetekMalajziaBruneiSzlovéniaFinnországSzlovákiaCsehországEritreaJapánParaguayJemenSzaúd-ArábiaCiprusMarokkóEgyiptomLíbiaEtiópiaDzsibutiUgandaRuandaBosznia-HercegovinaÉszak-MacedóniaSzerbiaMontenegróKoszovóTrinidad és TobagoDél-SzudánTurks- és Caicos-szigetekCook-szigetekSzamoaTongaFrancia PolinéziaPitcairn-szigetekBarbadosSão Tomé és PríncipeSzent IlonaMáltaBahreinMaldív-szigetekBrit Indiai-óceáni TerületSzingapúrPalauÉszaki-Mariana-szigetekGuamMikronéziai Szövetségi ÁllamokMarshall-szigetekKiribatiNauruTuvaluMauritiusComore-szigetekFeröerSaint-Pierre és MiquelonBermudaDéli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetekSpitzbergákFrancia GuyanaVatikánAmerikai Virgin-szigetekAmerikai SzamoaAnguillaKajmán-szigetekBrit Virgin-szigetekMontserratJerseyGuernsey BailiffségManSeychelle-szigetekSan MarinoSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSaint LuciaSaint Kitts és NevisNiueTokelau-szigetekArubaKaribi HollandiaCuraçaoMonacoLiechtensteinGrenadaMayotteRéunionMartiniqueGuadeloupeWallis és FutunaSaint-MartinSaint-BarthélemyÅlandDominikai KözösségMakaóHongkongZöld-foki KöztársaságKarácsony-szigetKókuszHeard-sziget és McDonald-szigetekNorfolk-szigetAntiguaAndorraSint MaartenAntarktisz
Zöld: őshonos · Sárga: betelepített

Országok és földrajzi területek szerinti áttekintés; a színezés nem jelenti a teljes jelölt terület benépesítését.

Magas sarkvidék, télen az északi Atlanti-óceán

Az alkabukó a magas sarkvidék partvidékein költ Kanadától és Grönlandtól a Spitzbergákon át az orosz sarkvidéki szigetekig. Télen az északi Atlanti-óceánon, a Labrador-tengerben, a Barents-tengerben és az északi-európai tengerekben mozog; a térképes országlista a tengeri elterjedés miatt csak közelítő.

Életmód röviden

Az állat élete egy pillantásra

Mikor aktív?

Nyílt tengeren táplálkozik, a költőtelepeken pedig nappal és éjjel is mozgalmas lehet.

Hogyan él?

Nagy, sűrű költőtelepeken él, a tengeren gyakran csapatokban táplálkozik.

Hogyan mozog?

Hosszú távú vonuló; augusztus után a magas sarkvidékről délebbi tengerekre húzódik.

Mivel táplálkozik?

Főként evezőlábú rákokat, más apró rákokat, krillt és kisebb halakat fogyaszt.

Szaporodás és utódgondozás

Mindkét szülő kotlik és eteti az egyetlen fiókát.

Ember közelében

Magyarországon nem rendszeres faj; a tengeri költőtelepeken a zavarás kerülése fontos.

Mi veszélyezteti?

A felmelegedő tenger megváltoztathatja a plankton mennyiségét és elérhetőségét. A tengeri szennyezés és az olajszennyezés szintén veszélyt jelenthet.

Szennyezés

Mekkora hozzád képest?

Állat: 18 cmEmber: 170 cm

Közös méretarány. A rajz jellemző testformát szemléltet. Az ember magassága 170 cm.

Találkozási naptár

Mikor találkozhatsz vele?

Svalbard és a környező sarkvidéki vizek, Norvégia

November · Nem jellemző az előfordulása

Svalbard környékén nem rendszeres; a tengeren, nagyobb csapatokban telelhet.

Hol keresd? Sziklás sarkvidéki partok és nyílt tengerek
Madárfelismerő

Melyik madárral tévesztheted össze?

Hasonlítsd össze a jellegzetes bélyegeket!

Alkabukó

Az alkabukó jóval kisebb és zömökebb, rövid, fekete csőre van, a költési időszakban pedig fekete-fehér tollazatú. A hím és a tojó tollazata hasonló; a fiatalok és a téli tollazatú madarak kevésbé kontrasztosak.

Lunda

Fratercula arctica

A lunda nagyobb, testesebb madár, költési időszakban feltűnően színes, háromszögletű csőre és szürke pofafoltos feje van. A szárnycsapásai lassabbak, repülése kevésbé szapora.

A nagyon kis termet, a rövid fekete csőr és a rendkívül gyors szárnycsapás az alkabukó mellett szól.
Egy új élet története

Tojástól az első repülésig

Kövesd végig a fejlődés szakaszait!

A tojás lerakása többnyire június végén; kotlás 28-31 napig

Tojás és kotlás

A pár rendszerint egyetlen tojást rak a sziklahasadék vagy a kőtörmelék közé. A tojást mindkét szülő felváltva melegíti.

01 Egy érdekes részlet

Egyetlen tojás, két szülő

Az alkabukó évente rendszerint egyetlen tojást rak. Ez kevésnek tűnhet, de a sarkvidéki költőtelepeken a szülők minden fiókába jelentős energiát fektetnek.

A kotlást felváltva végzik, így egyikük a tojást melegíti, míg a másik a tengeren táplálkozik. A fióka kikelése után mindketten apró rákokat hordanak a fészekhez, majd körülbelül négy hét múlva a fiatal madár elhagyja a költőhelyet.

02 Egy érdekes részlet

A tenger jégperemének követője

Az alkabukó elterjedését szorosan meghatározza a hideg tengervíz és a benne élő plankton. A sarkvidéki jégperem környékén olyan rákfajok szaporodnak nagy számban, amelyek különösen fontosak számára.

Ezért a faj jóval többet árul el a tengeri környezet állapotáról, mint amennyit a kis termete alapján gondolnánk. A vízhőmérséklet vagy a tengeri jég változása közvetve az alkabukó költési sikerére és vonulási útvonalaira is hatással lehet.

03 Egy érdekes részlet

Miért sodródik partra viharban?

Az alkabukó életének nagy részét a tengeren tölti, ezért normális körülmények között ritkán kerül szem elé a szárazföldön. Erős viharok azonban eltéríthetik a vonuló madarakat, és a partok felé sodorhatják őket.

A partra vetődött példányok gyakran kimerültek, mert a hullámzás megnehezíti a táplálkozást. Ilyenkor a megfigyelés értékes adat lehet, de a madarat nem szabad megfogni vagy visszaterelni a vízbe; sérült egyednél madármentő szervezet segítségét kell kérni.

Amire sokan kíváncsiak

Kérdések és válaszok

Hol él az alkabukó?

Az alkabukó magas sarkvidéki tengeri madár. Költőtelepei Kanadában, Grönlandon, Izland északi részén, a Spitzbergákon, Jan Mayenen, valamint az orosz sarkvidéki szigetvilágban találhatók. Télen elhagyja a költősziklákat, és az északi Atlanti-óceán, a Labrador-tenger, a Barents-tenger és a jéghatár közelében táplálkozik. Magyarország nem része ismert rendszeres elterjedésének.

Mekkora az alkabukó?

Az alkabukó körülbelül 17-19 centiméter hosszú, testtömege többnyire 140-170 gramm. Ezzel az alkafélék egyik legkisebb faja, nagyjából egy seregély méretéhez hasonlítható. Rövid nyaka, rövid farka és tömzsi fekete csőre van. A lundánál és a lummánál jóval kisebb, ezért távoli megfigyeléskor a méret az egyik legfontosabb felismerési bélyege.

Mit eszik az alkabukó?

Táplálékának nagy részét apró tengeri rákok adják, különösen az evezőlábú rákok és a krill. A költési időszakban a Calanus nemzetséghez tartozó planktonrákok fontosak, mert hideg sarkvidéki vizekben nagy számban fordulnak elő. Az alkabukó bukva és úszva szerzi meg zsákmányát, étrendjét pedig kisebb halakkal és más planktonszervezetekkel is kiegészítheti.

Hol és hogyan költ?

Az alkabukó sűrű költőtelepeken fészkel a magas sarkvidék sziklás partjain. Nem épít feltűnő fészket, hanem kövek közötti üreget, hasadékot vagy kőtörmelékes mélyedést választ. A nőstény rendszerint egy tojást rak, amelyen a két szülő felváltva kotlik. A költőtelepen a madarak hangosak és társasak, a tengerre repülve viszont többnyire csendben táplálkoznak.

Mennyi ideig kotlik az alkabukó?

Az alkabukó tojása általában 28-31 nap alatt kel ki. A kotlásban mindkét szülő részt vesz, így egyikük a fészken marad, miközben a másik a tengeren táplálkozik. A költőhelyen gyakran nehéz észrevenni a tojást, mert a madár kövek közötti üregben ül. A fióka kikelése után a szülők továbbra is közösen gondozzák és etetik utódjukat.

Mikor hagyja el a fióka a fészket?

A fiatal alkabukó nagyjából 27-28 napos korában hagyja el a fészket. Ez nem egyszerűen a költőtelep elhagyását jelenti, mert a fióka ekkor már fejlett és képes repülni. A tenger felé indul, majd rövid idő alatt egyre önállóbban táplálkozik. A szülők addig segítik, amíg a fiatal madár biztonságosan nem mozog és nem merül a hideg tengervízben.

Látható-e az alkabukó Magyarországon?

Az alkabukó nem rendszeres magyarországi faj, mert életmódja a magas sarkvidéki tengerekhez kötődik. Nagyon ritka kóborlóként elméletileg eljuthat távol a szokásos elterjedési területétől, főleg viharos időjárás után, de a hazai megfigyelés rendkívüli eseménynek számítana. Egy ilyen adatnál különösen fontos a fénykép, a pontos helyszín, a dátum és a tapasztalt megfigyelői ellenőrzés.

Miben különbözik az alkabukó a lundától?

Az alkabukó kisebb, rövidebb csőrű és egyszerűbb fekete-fehér tollazatú madár. A lunda nagyobb, teste kerekdedebb, csőre pedig költési időben feltűnően színes, narancsos és szürkés részekből áll. Az alkabukó lába fekete, míg a lundáé narancssárgás. Repülés közben a lunda szélesebb szárnya és nagyobb testtömege is segít az elkülönítésben.

Mi veszélyezteti az alkabukót?

A faj fő táplálékát adó plankton mennyisége és elérhetősége érzékenyen reagál a tengervíz hőmérsékletére. A sarkvidék gyors változása ezért megnehezítheti a fiókák etetését és a vonulás alatti táplálkozást. További veszélyt jelenthet a tengeri szennyezés, az olajszennyezés és a költőtelepek zavarása. A faj védelméhez a tengeri táplálékhálózat és a költőhelyek együttes megóvása szükséges.

Ez is érdekelhet

Fotó: Wikimedia Commons · Wikimedia Commons · CC BY-SA 3.0

Meddig érvényes a választásom?

A böngésződ legfeljebb 180 napig tárolja a választásodat. A láblécből bármikor módosíthatod.

Állatmagazin
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.