A faj legfontosabb adatai
Rendszertani besorolás
Ismerd meg közelebbről!
Apró termetű alka
Az alkabukó az alkafélék egyik legkisebb képviselője, testhossza mindössze 17-19 centiméter. Fekete háta és fehér hasa messziről is feltűnő, rövid fekete csőre pedig jól illik a planktonszűrő táplálkozáshoz.
Repülés közben gyors, zümmögő szárnycsapásokkal halad alacsonyan a tenger fölött. A víz alatt szárnyaival hajtja magát, ezért nemcsak repülő, hanem ügyes búvár is.
A magas sarkvidék madara
Főként a magas sarkvidék sziklás partjain költ, Kanadától és Grönlandtól a Spitzbergákon át az orosz sarkvidéki szigetekig. A fészket nem építi klasszikus értelemben, hanem kövek közötti üreget vagy hasadékot választ.
Télen a kolóniák eltűnnek, a madarak pedig a nyílt tengeren szóródnak szét. A legtöbb példány észak-atlanti vizeken marad, de viharok idején délebbi partokra is sodródhat.
Planktonvadász a hullámok között
Táplálékának fontos része a Calanus nemzetségbe tartozó evezőlábú rákokból áll. Ezeket a madár a felszín közelében vagy a vízoszlopban, bukva és úszva gyűjti össze.
A költési időszakban a hideg, planktonban gazdag vizek különösen fontosak. Ha a zsákmány mélyebbre húzódik vagy kevesebb lesz, az alkabukóknak messzebbre kell repülniük, és a fiókák etetése is nehezebbé válik.
Élőhely
Sziklás sarkvidéki partok és nyílt tengerek
Elterjedés
Országok és földrajzi területek szerinti áttekintés; a színezés nem jelenti a teljes jelölt terület benépesítését.
Magas sarkvidék, télen az északi Atlanti-óceán
Az alkabukó a magas sarkvidék partvidékein költ Kanadától és Grönlandtól a Spitzbergákon át az orosz sarkvidéki szigetekig. Télen az északi Atlanti-óceánon, a Labrador-tengerben, a Barents-tengerben és az északi-európai tengerekben mozog; a térképes országlista a tengeri elterjedés miatt csak közelítő.
Az állat élete egy pillantásra
Mikor aktív?
Nyílt tengeren táplálkozik, a költőtelepeken pedig nappal és éjjel is mozgalmas lehet.
Hogyan él?
Nagy, sűrű költőtelepeken él, a tengeren gyakran csapatokban táplálkozik.
Hogyan mozog?
Hosszú távú vonuló; augusztus után a magas sarkvidékről délebbi tengerekre húzódik.
Mivel táplálkozik?
Főként evezőlábú rákokat, más apró rákokat, krillt és kisebb halakat fogyaszt.
Szaporodás és utódgondozás
Mindkét szülő kotlik és eteti az egyetlen fiókát.
Ember közelében
Magyarországon nem rendszeres faj; a tengeri költőtelepeken a zavarás kerülése fontos.
Mi veszélyezteti?
A felmelegedő tenger megváltoztathatja a plankton mennyiségét és elérhetőségét. A tengeri szennyezés és az olajszennyezés szintén veszélyt jelenthet.
Mekkora hozzád képest?
Közös méretarány. A rajz jellemző testformát szemléltet. Az ember magassága 170 cm.
Mikor találkozhatsz vele?
Svalbard és a környező sarkvidéki vizek, Norvégia
Január · Nem jellemző az előfordulása
Svalbard térségében ilyenkor nincs jelen; a faj az Atlanti-óceán délebbi, nyílt tengeri részein telel.
Február · Nem jellemző az előfordulása
A költőtelepeken még nem figyelhető meg, a sarkvidéki telelőterületeken tartózkodik.
Március · Nem jellemző az előfordulása
Svalbard környékén többnyire még hiányzik; a költőhelyekre csak később tér vissza.
Április · Átvonulás
A hónap végén megkezdődhet a visszatérés a költőtelepekre, de a jégviszonyok miatt az időzítés változó.
Május · Költési időszak
Megjelenik a költőtelepeken; sziklahasadékok és kőtörmelék között párt választ, majd fészkelőhelyet foglal.
Június · Költési időszak
A párok rendszerint egy tojást raknak, amelyen mindkét szülő felváltva kotlik.
Július · Költési időszak
A fiókák a kőtörmelék között fejlődnek, és mindkét szülő apró tengeri táplálékkal eteti őket.
Augusztus · Átvonulás
A fiatalok és a felnőttek elhagyják a költőtelepeket, majd délebbi észak-atlanti vizek felé vonulnak.
Szeptember · Nem jellemző az előfordulása
Svalbard térségében már többnyire nem látható; nyílt tengeren, a költőhelyektől délebbre tartózkodik.
Október · Nem jellemző az előfordulása
A faj a sarkvidéki költőterületeken kívül, észak-atlanti telelővizeken él.
November · Nem jellemző az előfordulása
Svalbard környékén nem rendszeres; a tengeren, nagyobb csapatokban telelhet.
December · Nem jellemző az előfordulása
A költőtelepek üresek, a madarak a nyílt észak-atlanti vizeken keresnek táplálékot.
Melyik madárral tévesztheted össze?
Hasonlítsd össze a jellegzetes bélyegeket!
Alkabukó
Az alkabukó jóval kisebb és zömökebb, rövid, fekete csőre van, a költési időszakban pedig fekete-fehér tollazatú. A hím és a tojó tollazata hasonló; a fiatalok és a téli tollazatú madarak kevésbé kontrasztosak.
Lunda
Fratercula arctica
A lunda nagyobb, testesebb madár, költési időszakban feltűnően színes, háromszögletű csőre és szürke pofafoltos feje van. A szárnycsapásai lassabbak, repülése kevésbé szapora.
Alkabukó
Az alkabukó a lumma felénél is kisebbnek tűnik, rövid farokkal és tömzsi, rövid csőrrel. A felnőtt hím és tojó egyformán fekete-fehér; télen a fehér torok és pofatájék kiterjedtebb.
Lumma
Uria aalge
A lumma jóval nagyobb, hosszabb testű és hosszabb, hegyesebb csőrű. Költési tollazatban a fehér hasi rész élesen elválik a sötét felsőtesttől, a fiatalok pedig gyakran barnásabbak.
Tojástól az első repülésig
Kövesd végig a fejlődés szakaszait!
Tojás és kotlás
A pár rendszerint egyetlen tojást rak a sziklahasadék vagy a kőtörmelék közé. A tojást mindkét szülő felváltva melegíti.
Fészekben fejlődés
A fiókát az első 2-4 napban folyamatosabban melegítik, később mindkét szülő tengeri táplálékot hord neki a fészekhez.
Fészekelhagyás
A kifejlett, jól tollasodott fiatal elhagyja a kőtörmelék közötti rejtekhelyet. Ez többnyire este vagy éjszaka történik, és a fióka rendszerint rövid időn belül a tenger felé indul.
Repülés és önállósodás
A fiatal alkabukó a fészek elhagyásakor már repülőképes, majd a nyílt tengeren folytatja fejlődését. A szülők még rövid ideig kapcsolatban maradhatnak vele, de a fiatal hamar önállóvá válik.
Egyetlen tojás, két szülő
Az alkabukó évente rendszerint egyetlen tojást rak. Ez kevésnek tűnhet, de a sarkvidéki költőtelepeken a szülők minden fiókába jelentős energiát fektetnek.
A kotlást felváltva végzik, így egyikük a tojást melegíti, míg a másik a tengeren táplálkozik. A fióka kikelése után mindketten apró rákokat hordanak a fészekhez, majd körülbelül négy hét múlva a fiatal madár elhagyja a költőhelyet.
A tenger jégperemének követője
Az alkabukó elterjedését szorosan meghatározza a hideg tengervíz és a benne élő plankton. A sarkvidéki jégperem környékén olyan rákfajok szaporodnak nagy számban, amelyek különösen fontosak számára.
Ezért a faj jóval többet árul el a tengeri környezet állapotáról, mint amennyit a kis termete alapján gondolnánk. A vízhőmérséklet vagy a tengeri jég változása közvetve az alkabukó költési sikerére és vonulási útvonalaira is hatással lehet.
Miért sodródik partra viharban?
Az alkabukó életének nagy részét a tengeren tölti, ezért normális körülmények között ritkán kerül szem elé a szárazföldön. Erős viharok azonban eltéríthetik a vonuló madarakat, és a partok felé sodorhatják őket.
A partra vetődött példányok gyakran kimerültek, mert a hullámzás megnehezíti a táplálkozást. Ilyenkor a megfigyelés értékes adat lehet, de a madarat nem szabad megfogni vagy visszaterelni a vízbe; sérült egyednél madármentő szervezet segítségét kell kérni.
Képgaléria




Kérdések és válaszok
Hol él az alkabukó?
Az alkabukó magas sarkvidéki tengeri madár. Költőtelepei Kanadában, Grönlandon, Izland északi részén, a Spitzbergákon, Jan Mayenen, valamint az orosz sarkvidéki szigetvilágban találhatók. Télen elhagyja a költősziklákat, és az északi Atlanti-óceán, a Labrador-tenger, a Barents-tenger és a jéghatár közelében táplálkozik. Magyarország nem része ismert rendszeres elterjedésének.
Mekkora az alkabukó?
Az alkabukó körülbelül 17-19 centiméter hosszú, testtömege többnyire 140-170 gramm. Ezzel az alkafélék egyik legkisebb faja, nagyjából egy seregély méretéhez hasonlítható. Rövid nyaka, rövid farka és tömzsi fekete csőre van. A lundánál és a lummánál jóval kisebb, ezért távoli megfigyeléskor a méret az egyik legfontosabb felismerési bélyege.
Mit eszik az alkabukó?
Táplálékának nagy részét apró tengeri rákok adják, különösen az evezőlábú rákok és a krill. A költési időszakban a Calanus nemzetséghez tartozó planktonrákok fontosak, mert hideg sarkvidéki vizekben nagy számban fordulnak elő. Az alkabukó bukva és úszva szerzi meg zsákmányát, étrendjét pedig kisebb halakkal és más planktonszervezetekkel is kiegészítheti.
Hol és hogyan költ?
Az alkabukó sűrű költőtelepeken fészkel a magas sarkvidék sziklás partjain. Nem épít feltűnő fészket, hanem kövek közötti üreget, hasadékot vagy kőtörmelékes mélyedést választ. A nőstény rendszerint egy tojást rak, amelyen a két szülő felváltva kotlik. A költőtelepen a madarak hangosak és társasak, a tengerre repülve viszont többnyire csendben táplálkoznak.
Mennyi ideig kotlik az alkabukó?
Az alkabukó tojása általában 28-31 nap alatt kel ki. A kotlásban mindkét szülő részt vesz, így egyikük a fészken marad, miközben a másik a tengeren táplálkozik. A költőhelyen gyakran nehéz észrevenni a tojást, mert a madár kövek közötti üregben ül. A fióka kikelése után a szülők továbbra is közösen gondozzák és etetik utódjukat.
Mikor hagyja el a fióka a fészket?
A fiatal alkabukó nagyjából 27-28 napos korában hagyja el a fészket. Ez nem egyszerűen a költőtelep elhagyását jelenti, mert a fióka ekkor már fejlett és képes repülni. A tenger felé indul, majd rövid idő alatt egyre önállóbban táplálkozik. A szülők addig segítik, amíg a fiatal madár biztonságosan nem mozog és nem merül a hideg tengervízben.
Látható-e az alkabukó Magyarországon?
Az alkabukó nem rendszeres magyarországi faj, mert életmódja a magas sarkvidéki tengerekhez kötődik. Nagyon ritka kóborlóként elméletileg eljuthat távol a szokásos elterjedési területétől, főleg viharos időjárás után, de a hazai megfigyelés rendkívüli eseménynek számítana. Egy ilyen adatnál különösen fontos a fénykép, a pontos helyszín, a dátum és a tapasztalt megfigyelői ellenőrzés.
Miben különbözik az alkabukó a lundától?
Az alkabukó kisebb, rövidebb csőrű és egyszerűbb fekete-fehér tollazatú madár. A lunda nagyobb, teste kerekdedebb, csőre pedig költési időben feltűnően színes, narancsos és szürkés részekből áll. Az alkabukó lába fekete, míg a lundáé narancssárgás. Repülés közben a lunda szélesebb szárnya és nagyobb testtömege is segít az elkülönítésben.
Mi veszélyezteti az alkabukót?
A faj fő táplálékát adó plankton mennyisége és elérhetősége érzékenyen reagál a tengervíz hőmérsékletére. A sarkvidék gyors változása ezért megnehezítheti a fiókák etetését és a vonulás alatti táplálkozást. További veszélyt jelenthet a tengeri szennyezés, az olajszennyezés és a költőtelepek zavarása. A faj védelméhez a tengeri táplálékhálózat és a költőhelyek együttes megóvása szükséges.
Ez is érdekelhet
Hasonlítsd össze más állatokkal!
Fotó: Wikimedia Commons · Wikimedia Commons · CC BY-SA 3.0





